…a gízai nagy piramist elkönyvelték temetkezési helynek, pedig a világ legősibb könyvtára, legrégebbi számítógépe, amely a DNS-hez hasonlóan, minden tudást tárol.

A kozmikus tudást építették bele a piramisba. Biztonsági mentést is végeztek, korabeli pendrive-on, a Marson, ahol a Kheopsz pontos mása található.

Nagy kataklizmáknak kellett/kell megtörténnie az emberiség történetében, hogy visszataláljon evolúciós fejlődésének helyes irányára, sokszor elölről kezdve mindent.

(⭐)

…vagy mégsem? A világ kormányai és a média összefonódása a mostaninál is szorosabb a főldönkívüli jelenségekre.

Az ilyen észleléseket a média nem is közli, ha mégis, elbagatellizálva, nevetségessé téve tudósít róla, hiteltelennek tartva nemcsak a jelenséget, hanem mindazokat is, akik hisznek benne.

Ha egy város felett több tízezer ember látta, akkor a hivatalos álláspont: tömegpszichozis. A tudomány számára tabu a téma, kizárólag a kormányok és a nemzetbiztonság foglalkozhat vele.

Mióta a Sumérok felépítették a zikkuratot, azóta létezik ez a kapcsolat, de a Ramajana, a Biblia, de számos más legenda is említést tesz róla.

A ’80-as években az USA-ban súlyos karantén, büntetés járt, aki kapcsolatba lépett földönkívüliekkel.

Az indok: “kiirthatják az emberiséget az általuk Földre hozott vírussal”.

1950 óta az ufójelenségeket a “szigorúan titkos”-nál is magasabb kategóriába sorolták Amerikában, megelőzve a nukleáris fegyvereket.

Károly herceg 1986 február 23-án az Ír-tenger felett repülve észlelte a jelenséget, és ezt nyilatkozta: “éreztem, hogy olyasvalami volt jelen, ami meghaladja tudásunkat és a józan észt”. A királyi család se meg nem cáfolta, se meg nem erősítette, mintha nem is lenne.

1917-ben 70 ezer ember látta a fatimai csodát, amely megújította volna az ősi szerződést a Föld és a csillagok gyermekei között, de az egyház titkosította. (Ettől függetlenül működik, csak nem ismert széles körben).

Tudatos tudatlanságban tartással uralják a kormányok az emberiséget évszázadok óta, kizárólag az anyag fogságában tartva.

A titkosítás, elhallgatás ellenére is léteznek ezek a jelenségek, és kapcsolatba kerülnek vele emberek. Akiknek van ilyen élményük, tudják, hogy a kommunikáció nyelve – sok más mellett – a gondolatátvitel, ami a kvantumfizikában már jól ismert.

A járművek mozgásának megvannak a paraméterei, ami 3D-ben kivitelezhetetlen.

Ha a mostani helyzetre vetítjük, egy olyan technológiát, ami csak 5D-ben létezhet, akarnak az emberiségre ráerőltetni itt a Földön. Nincs meg a tudás az alkalmazására, a vírus izolálhatatlan és avatatlan kezekben egy ellopott, magasabb szintű technológia kétélű fegyver, amivel iszonyatos pusztítást lehet végezni.

Csak a mindenkiben benne lévő tudás és az igény, kíváncsiság a tudás birtoklására lehet a megoldás.

A létezés minimum értékeit (evés, ivás, otthon teremtés, karrier…stb), amit tudatosan az emberiségbe neveltek, egy magasabb síkra kell emelni, aminek a szlogenje mostanság az ÉBREDÉS!

(⭐)

…az elme torzszüleménye…a GONDOLATtal kezdődik. Elsiklás az élet apró üzenetei mellett, ami olyan mértékűvé akkumulálódik, hogy kezelhetetlen.

Nincs idő a részletekre, apró jelekre, de rákényszerülünk, ha már torlaszok állnak előttünk. Magunknak emeltünk falakat, lebontani is nekünk kell.

Rengeteg időt/energiát pazarolunk el, miközben elveszítjük a gondtalanság üdítő varázsát.

A “gond” szubjektívitása is arra utal, nincs sok köze a valósághoz.

Ha egy helyzet mögé gondot teszünk vagy tapasztalást, nem ugyanaz.

A gond elvesz az életünkből, a tapasztalat gazdaggá tesz.

(⭐)

… nagyon más, de könnyen egymásra talál.

Minden ismétli önmagát: történelem, divat, étlap, évszak…nincs új a nap alatt. Az emberiség színpadán már minden szerepet eljátszottak. Csak új köntösbe kell bújtatni, és mehet a majdnem új darab.

A körforgás a természet és benne az emberiség része is. A körpályán ugyanazok az események, érzések jönnek szembe velünk mindaddig, amíg el nem hagyjuk, úgy döntünk, hogy tovább már nem cipeljük.

Ha már képesek vagyunk itéletalkotás nélkül szemlélni az eseményeket, ha képesek vagyunk hibáinkat, tévedéseinket beismerni, tudva, hogy ettől nem kevesebbek, hanem többek leszünk, mert elengedtük a hiúság, a téves értékrend illuzorikus világát, akkor a körből spirálpályára repíthetjük magunkat.

Itt a belső iránytűnk már a szeretet, mentes a fölösleges, nem támogató érzelmektől/gondolatoktól, de gondosan őrizni kell tudatosságunk, mert egy óvatlan pillanat és máris a körpályán vagyunk, mert a kör nem más, mint egy összenyomott spirál.

(⭐)

… honnan lehet felismerni?… nagyon egyszerűen. Amit nagyon nem akarunk megtenni/kimondani/elfogadni…no, ott van a karma.

Valahol tudjuk/érezzük, hogy cserébe valamit el kellene engedni. Hiúságot/haragot/büszkeséget vagy más egyebet, de ez nehezünkre esik, mert a ragaszkodás a megszokotthoz ezt nehezen engedi.

A régit már tudjuk kezelni, akkor is, ha nem teszi teljessé az életet, az újtól félünk, mert nem tudjuk előre kisakkozni azt, amit nem is kellene.

Mindennek az áramlás a lényege…

(⭐)

…hogy a fel nem dolgozott érzelmeket felszínre hozzuk? Az elnyomott személyiség-részek egy idő után önállósítják magukat, dominánssá válnak, és elhitetik velünk, hogy azonosak vagyunk velük, pedig nagyon nem.

Próbálunk ennek a dominanciának megfelelni, és kompenzálásként úgy is viselkedünk.

Aki elnyomja az irigységet sóvárgó/viszonyitó lesz, már annyira, hogy ránézésre is kiérdemli a “két lábon járó irigység” jelzőt.

Ha, sok ilyen érzés marad bennünk, eltévedünk saját magunkban.

A lenyomott, feldolgozatlan érzelmek a tehetetlenség érzését kelthetik, ami generálja a düht/haragot… és mérföldekre távolit el valódi Énünktől, a Fénytől.

Azzal a döntéssel, hogy szembenézünk tudattalanunk tartalmával, máris megtettük az első lépést, amihez nem kis bátorság kell. Innentől kezdve csak figyelni kell!

Az élet olyan embereket/helyzeteket teremt, akik/amik szembesitenek ezzel.

Például, a sértettség érzését csak úgy tudjuk elengedni, ha jól megbántanak. Átéljük, de már tudatosan/figyelve, ami így már nem halmozódik, hanem kopik. Ez addig ismétlődik, amíg el nem “fogy” mögüle a sértettség érzése, és innentől kezdve sérthetetlenek leszünk. Miért? – mert a kívülről jövő dolgokra már nincs belső rezonancia.

Így válhatunk meg olyan érzésektől, amelyek fejlődésünk és egy sokkal teljesebb/örömtelibb élet útjában állnak.

A tükröt mindig más valaki tartja, de például az álmok is ilyen üzenetek.

Legyünk hálásak érte!

(⭐)

… folytatva,…ha elfogadjuk az álmainkban felszínre törő lefolytott érzéseinket, máris lehámoztunk egy réteget a hagymáról. Egyre mélyebbre haladva eljutunk a kollektív tudattalanba, amely őrzi az emberiség történetét, a Mag népének igazvalóságát, a Szent Korona titkát és még sok mást.

A kollektív tudattalan őrzi az archetípust, az ősi mintát, keretet, a fényt, amitől nagyon eltávolodunk, amihez képest az illúzió világában élünk, de vissza kell találni a valóság ősi mintázatához, amire rárakódtak a kétségeink, szokásaink, indulataink,….amik beklyóban tartanak.

Nehéz elfogadni, amit az álmok tükörként élénk tartanak. Adekvát reakció az elutasítás, pedig saját magunkban csak mi “lakunk”, senki más.

Az álomban megjelenő személyek a rájuk legjellemzőbb tulajdonsággal (düh, kishitűség, harag…stb.) tartják elénk a tükröt. Ennek tökéletes kontrollja, hogy amit nem szeretünk másokban az bennünk is megvan, különben nem ismernénk fel. Ha nincs benned irigység, soha nem veszed észre az irigy embert, mert nem rezonálsz vele.

A szürkeállomány 10%-val éljük/érzékeljük a világot, a többi 90% el van kódolva, az a szimbológia nyelve. Ha megtanuljuk ezt a nyelvet, és képesek vagyunk kommunikálni önmagunkkal, akkor képesek leszünk másokkal is és már meg is van a híd, ami energiahálóként összeköt sok-sok embert, közösséget, amiben nagy erők lakoznak.

Felfoghatatlan, hogy milyen életminőséget lehet teremteni, ha felszabadítjuk a helyet tudatalattinkban a gondosan “őrzött” bizalmatlanságtól, ítélkezéstől…hogy helyet adjunk az újnak, a letisztult dolgoknak.

Számos és számtalan lehetősége van az önmagunkhoz, az eredethez való visszatérésre, aminek egy lehetősége az álmok titokzatos világa, fordítsuk szolgálatunkra!

A tudás birtokában magabiztosan, félelem nélkül is élhetnénk ezen a szépséges bolygón. Békében egymással, békében az állatokkal, a kedves rókákkal, farkasokkal, mackókkal, madarakkal,…de belső világunk kivetül, aminek tükörmása a külső, általunk teremtett világ.

(⭐)

…mint a tudattalan üzenetei szólnának hozzánk a szimbólumok nyelvén, amit vagy megértünk vagy nem.

Semmilyen álmoskönyv/álomszótár nem alkalmas az értelmezésére csak az álmodó maga. Miért? – mert a tudattalan csak azt az ismeretet, hiedelmet, tapasztalatot tudja felhasználni szimbólikus üzenetéhez, ami bennünk van. Ez pedig személyre szabott.

A megélt lelki/szellemi traumák, amiket lecsúsztattunk a tudattalan mélyére, a feledésbe, ahol – mint a fel nem robbant akna – mérgezi az életünket.

Álomban szembesülhetünk azzal a zűrzavarral, ami bennünk van. Minden, ami álomban történik velünk, azok mi vagyunk. Harcol az ego a lélekkel. Szörnyetegek, akiket mi teremtettünk, de elutasitottunk, és a mélybe csúsztattunk, mintha nem is hozzánk tartoznának.

El kell fogadni ezeket a személyiség – részeket, mert ezek vezetnek el az önismerethez. Nem harcolni kell ellene, hanem alázattal elfogadni, és itéletalkotás nélkül elengedni.

A tudat kapuján pont akkora rés nyílik meg, amin csak annyi információ áramlik be a tudatalattiból, amennyit képesek vagyunk befogadni és feldolgozni pszichés károsodás nélkül.

A visszatérő álmok ismétléssel próbálják felhívni a figyelmet valami fontos dologra, ami mellett elmentünk. Az álmok birodalma is egyfajta belső tükör. Hálásak lehetünk, ha bele merünk nézni ebbe a tükörbe, ami visszatükrözi valódi mivoltunkat.

Ha, tudatosan figyelünk álmainkra, segít elfogadni az eddig elutasított, nem szeretett személyiség – részünket. Fényt vinni oda, ahol még sötétség van.

(⭐)

…nem jó semmire, csak arra, hogy elterelje a figyelmet arról, ami éppen VAN. Elviszi a MOST hatalmát. Bátran lehet színezni, elbújni benne, hisz nincs tétje.

Indikátorként működik, jelzi, semmi sem jó, ami éppen VAN, pedig az “akkor” ugyanúgy nem tetszett akkor.

Hogy mennyire torz lehet a nosztalgia tükre azt mutatja a MOST, ami a múlt lenyomata, de a MOST-ban formálódik a.jövő, amit lehet sötétre, de színesre is színezni, hisz azt vetítjük ki, amit a PILLANATBAN teremtünk gondolatainkkal.

Az elme képes az illúzió világában tartani, ha nem vagyunk elég éberek, mert a VALÓSÁG mindig a viszonyítás nélküli JELENBEN zajlik.

( Jó erre gondolni, mielőtt régi idők karácsonyán merengenénk sült alma illatáról, mazsolás kalácsról. Kihozni mindenből, ünnepből, helyzetből, a létezésből a legjobbat, mert ez az Élet művészete! )

(⭐)

… ismerős a gondolat, hogy a test betegsége a lélek sebe. Most jött el az ideje, hogy ezt komolyan is vegyük.

Igazából, nem lenne szükség orvosokra, de az ember lemondott az öngyógyításba vetett hitéről, átruházta másra, így lett kiszolgáltatott rabszolga, de nemcsak ebben, hanem sok minden másban is.

Az egészségügy jelen helyzete lehet ijesztő, félelmetes, de lehet áldás is

Visszaterel minket a természetbe, segít felismerni a bennünk élő gyógyító erőt, hisz a lélek sebeit senki sem ismerheti, csak az, aki cipeli, így gyógyszert arra fölírni nem lehet.

Minden rosszból hatalmas (testi, lelki, szellemi) tőkét kell kovácsolni, ami függetlenné, szabaddá tesz mindenkit, ami minden ember elemi joga. Ne segítsük ezt elvenni, főleg, hogy mi magunk mondtunk le róla.

(R.G.⭐)