Természet

Természetvédelem

A Mátra – Kékestető csúcsával – az ország legmagasabb pontja, zárt erdőterületekkel. Gyógyüdülőhelyi klíma, kedvelt kirándulóhely, a téli sportok paradicsoma, ugyanakkor megőrzendő tájképi egység, geológiai, botanikai és kultúrtörténeti értékekkel.
A természeti táj megőrzésére létesült 1985-ben a Mátrai Tájvédelmi körzet mintegy 12000ha területen. A Tájvédelmi Körzet védetté nyilvánítását a földtani értékek, a táj jellegét maghatározó földfelszíni formák, a felszíni vizek, a védett növény- és állatfajok, a természetes növénytársulások, a természetszerű erdők megóvása és fenntartása, valamint az ember felüdülését szolgáló kedvező természeti környezet fenntartása indokolta.
Az erdős tájban a Mátra fő gerincének két oldalán, füzérszerűen helyezkednek el a hegység települései. Természetvédelmi és tájvédelmi szempontból meghatározó a Gyöngyös – Parád összekötő főút és az erről leágazó kékesi és galyatetői közút, illetve a mellettük elhelyezkedő üdülőkörzetek, övezetek.
A természetvédelmi kezelés célkitűzése úgy irányítani a társadalmi tevékenységet, hogy a művi és természeti környezet összhangban maradjon. Egymás melletti érvényesülésük fejleszthető legyen, kölcsönösen biztosítva mindkét terület regenerálódási lehetőségét. Kiemelt feladatok közé tartozik a fokozottan védett fajok élőhely védelmi programja, valamint újabb fajok, fajcsoportok gyakorlati védelmének elindítása, vizes élőhelyek, illetve a hegyi rétek rehabilitációja.
Bízunk abban, hogy a Mátra hegység minél többet megőriz táji és természeti értékeiből.

Nature Conservation

The nature conservation in hungary began with the protection of certain bird and mammal species and in that respect it has internationaly considerable results, too. Today we can caunt 516 protected plant species, among them there are 52 strictly protected, and the number of protected animal species is 855 with 84 strictly protected species.
The next important step in he development of nature conservation was the protection of habitats bylaw. The state level nature conservation is executed by 9 national park directorates covering the whole territory of the country.

The Mátra Protected Landscape Area was declared in 1985 for the conservation of the natural landscape on 12000 hectares. It covers the smaller western part and the larger eastern villages with their disturbed environment werw nat included. The smaller part is Ágasvár and valuable side of Mátrabérc, the larger black is the Kékes with the East-Mátra is rich in natural values.
The Mátra is part of the North-Hungarian Mountains and belongs the largest European zone of young volcanism. It’s development started in he Miocene (13-19 million years ago) in he active period of Myocene volcanism. The climate of the mountains determined by the geographical position and topography, significantly differs from the country. As a results of the relatively high elevations (400-900m) the climate is moderate and hilly.
The land is wooded with great variety of forest associations. The most typical forest associations are the turkey and sessile oaks. The Turkey-oak and sessile oak forest are changed by homebeam-oak at 550m on the northern side and at 650m on the southern. The beech covers the higher places. Higher than 900m the mountain beech is the typical (northern slopes of Kékes, Galyatető and Piszkéstető). The diversified habitats have diversified wildlife from which both the arthropodas of streams, both the colourful butterflies or the birds are worth mentioning. But the visitors can not easy to cath sight the rare, protected animals in the mountain, because they stay in the undisturbed places.
The small nature conservation area belongs to the protected landscape area:
Sár-Hill near Gyöngyös (186 ha)
It’s main value is the richness in botany. A small plateau with the Lake St. Anna and with open grass give habitat for several rare butterflies.
Lake Nyírjes (birch) near Sirok (23 ha)
The ranger service controlls the keeping the nature conservation regulations on the field, if necessary the use their right to five.

Néhány védett növény- és állatfaj

Legnagyobb kiterjedésben a tölgyes, gyertyános erdőtársulások borítják a területet. Ezekben az erdőkben és a közéjük ékelődő tisztásokon találhatjuk a sokszínű, néhol ritka és védett növényfajokat kora tavasztól késő őszig.

Hóolvadás után megjelenik a hóvirág, nyílt gyepeken messziről virít a sárga virágú, csokrosan növő tavaszi hérics, elvétve láthatunk szőrös levelű, szép lila szirmú leánykökörcsint. Március végén, április elején néhol szőnyegszerűen virágoznak a keltikék, melynek gumója szívgyógyszer alapanyag (Corydalis cava, solida). Virít a hagymás fogasír, a szellőrózsa, a kankalin, május végén az évelő holdviola.

A tölgyerdők cserjeszintjében kora tavasszal virágzik a mogyoró, a hűvösebb részeken szép színfolt a borostyán, a fagyal, a bibircses és csíkos kecskerágó és a később ízletes termésű som. Április közepén az erdő és rétszegélyeken virágba borul a kökény, melynek kék bogyótermését együtt gyűjthetjük késő ősszel a C-vitaminban gazdag csipkebogyóval, melyből kitűnő tea és ízletes lekvár főzhető. A felújító vágások utáni irtásokon csemegézhetjük a finom szedret. Cseres, tölgyes erdőtársulások lágyszárú szintjében – májusban – megjelenik a gyöngyvirág, ezután kora őszig folyamatosan láthatók virágzó növények: a kevésbé feltűnő, de nagy tömegű csenkeszek, sások, perjék. Szemet gyönyörködtető a bársonyos kakukk szegfű, a harangvirág, a sárga gyűszűvirág és a margitvirág.

A Sár-hegy országos jelentőségű természetvédelmi terület, mintegy 300 hektáros védett területen rendkívül fajgazdag növény- és állatvilággal. Mátrafüredről a Sjelzésvezeta Pipis-hegy felé, ahol a Rákóczi-turistaúton található a tizenkét táblából álló tanösvény. A táblákat figyelmesen tanulmányozva képet kaphatunk az adott helyszín növény- és állatvilágáról. A tanösvényt a Berze Nagy János Gimnázium biológia szakköre hozta létre, és a Mátrai Tájegység munkatársaival együtt gondozza.

Az erdők, patakok, kitűnő élőhelyek gerinctelen és magasabb rendű állatok számára. Jellegzetes farkos kétéltű a foltos szalamandra, amely nyirkosabb erdőkben, szurdokvölgyekben él. Éjszakai állat, napközben inkább csak eső után találkozhatunk vele. Ne fogjuk meg, mert bőrváladéka enyhén mérgező!

Nedves élőhelyeken, patakokban találkozhatunk a békák különböző fajaival, melyek közül leggyakoribb az erdei béka, a patakokban pedig a rákok különböző fajai élnek.

A Szent Anna-tó máig természetközeli állapotú élőhely. Itt él a pettyes gőte, a vöröshasú unka, a zöld levelibéka, a mocsári teknős, a zöld gyík, a vízisikló. A vízisikló ijedelmet szokott okozni a turisták körében, nem kell félni tőlük, ugyanis a Mátrában nincs mérges kígyó, de védett állatok lévén bántani sem szabad őket.

A madarak igen fajgazdag világából valamennyi énekes faj védett. A ragadozó madarak közül megfigyelhetjük és jellegzetes hangját hallhatjuk a héjának, az egerészölyvnek és egyre gyarapodó állománya van a hollónak. Fokozottan védett és legnagyobb testű madárfajunk a legnagyobb európai sasok egyike, a parlagi sas is megfigyelhető Mátrafüred környékén. A ragadozó madarak száma alapján a Mátrát felvették az európai jelentőségű madár élőhelyek jegyzékébe.

Túra során, ha csendben vagyunk, megfigyelhetjük a gímszarvasokat, muflonokat legelészés közben, a hegységi peremkerületeken pedig az őzikéket, ritkábban a félénk vaddisznót. Lakott területek közelében gyakori a nyest, ritkábban a nyuszt és az utóbbi években többször láttak már hiúzt is.

Mátrafüred környékén is számos kristálytiszta és iható forrás található: Rákóczi-, Csepegő-, Ördög-forrás, melyeket a turistautak is érintenek.

Kedves Túrázók! A túrák során inkább csak szemlélői, fotósai legyenek természeti szépségeinknek, mint gyűjtői, hiszen ezek a növényritkaságok, állatok csak a természetes környezetükben, élőhelyükön maradnak fenn.

Az éghajlat hegyvidéki jellegű, ezért is vált a múlt század elejétől a légzőszervi betegségben szenvedők kedvelt gyógyhelyévé. Az utóbbi évtizedekben csapadékszegénnyé vált a Mátra, hiszen a ’70-es évek évi 80 havas napjainak száma már a felére csökkent, ugyanakkor forrásokban, vízfolyásokban igen gazdag a Mátra, mintegy 360 forrást ismerünk.

Szuromi László

ERDÉSZ PORTRÉK

Természetről, az erdőről, erdőtervezésről, erdőművelésről sokat írunk, hogy minél több nem erdész számára is érthető legyen mindaz, amit az erdőjáró az erdőben lát. Ne csak a „tarvágás” szó keringjen a köztudatban, hanem legyenek pontos fogalmaink az erdőben való gazdálkodásról, arról a szellemiségről, amit az erdészek képviselnek. Ismerjük meg azokat az embereket, akik elődeiktől megtanulták az erdő tiszteletét, az alázatot!

Erdész portré sorozatunkban a háttérben lévő ember karakterét szeretnénk bemutatni hozott és tanult örökségével, megélt mindennapjaival. (A szerk.)

A Körösök Völgye

A Fekete – Körös, a Mályvádi – erdő, szikespuszta, ártéri erdők, mind különleges ökológiai környezet növények és állatok számára, de még különlegesebb egy természet iránt érdeklődő, kíváncsi kisgyereknek.

Szabó Lajos erdőmérnökkel beszélgetek arról a gyerekkori környezetről, amelyből természetszeretete ered.  A család több generációja földhöz kötődő volt, ami egyúttal a természethez való kötődést is, a természettel való szoros együttélést is jelentette.

Sarkadon született, ahol az általános iskolai évek alatt felfedezte a kisváros környékének élővilágát, és elkötelezte magát az erdész szakma mellett. A Sarkadi Ady Endre gimnázium jó tanulója volt, így nem volt kétség, hogy Sopronban, az Erdészeti Egyetemen tanul tovább, ahol a megélt és megtapasztalt selmeci hagyományok életének meghatározó pilléreivé váltak. Tartást adott a közösségi összefogásban, természetes volt az egymás iránti tisztelet, egymás segítése, a pajtásiasság.

Már egyetemi évei alatt foglalkozott gyerekekkel, mert fogékonyak, nyitottak az új dolgokra és az Öko Klub tagjaiként keresték a megoldásokat természet/társadalom kapcsolatában. 1988-ban megalapította a Soproni Süni Klubot, amely a természethez való viszony formálásában próbált segíteni, de alapjául szolgált az erdei iskola intézményének létrehozásában is. 1997-ben alapította az első erdei iskolát Szilvásváradon, a másodikat pedig 2002-ben Fenyvespusztán, a Nagybátonyi Erdészet vezetőjeként.

 Erdőmérnökként vallja, hogy az erdészeti munka része kell hogy legyen az erdei iskolák meghonosítása. Az erdőgazdálkodás és a természetvédelem viszonyában fellépő feszültséget harmonizálni kell és az olyan erdészeti módszerek, mint az erdei iskola, a folyamatos erdőborításban gondolkodó erdőgazdálkodás, továbbá az olyan megoldások, amelyek gazdasági hátránnyal nem járnak, viszont természetvédelmi szempontból növelik a hasznos biodiverzitást, a korhadt fák hátrahagyása, a „tiszta” erdő elmélet újragondolása csökkenthetik ezt a feszültséget erdőgazdálkodó és természetvédő között.

A zenével való kapcsolata családi gyökerű, ennek révén a Zeneakadémia rendszeres koncertlátogatója volt. A természet és a társadalom egymásra találásának lehetőségei is mélyen foglalkoztatták, így született meg 2004-ben a „Muzsikál az erdő” Mátrai Művészeti Napok kezdetben még csak néhány napos, mára már tíz napos rendezvénysorozata, ahol az erdő és a zene összefonódik, ahol léleksimogató zene csendül, barátság szövődik, az erdő értékei, az erdőről szóló ismeretek közkinccsé lesznek.

A rendezvény 2013-tól átlépte a Mátra vonulatait, országos ismertségű lett. Már Muzsikál az erdő a Körösök völgyében, Gyula térségében, a Hírös városban, határon túl, Püspökfürdőn, Felvidéken, de az idei évben már télen is Muzsikált az erdő, Parádfürdőn.

A Beke Pál Nívó Díjas, Príma Díjas, Nógrádikum Díjas, Minősített „Fesztivál” címmel rendelkező rendezvény 19 éve várja közönségét a legszebb erdei helyszíneken, különleges hangulatú településeken, bemutatva a helyi értékeket, gasztronómiát, kultúrát, neves előadók hirdetik a Muzsikál az erdő szellemiségét, a természet és az emberek szeretetét. A fotó, rajz és irodalmi pályázatok mind a természettel való kapcsolódásról szólnak.  A zene, az erdő békével, harmóniával tölti fel a látogatókat, ezzel is maradandó élményt nyújtva minden korosztálynak.

A rendezvény szabadtéri, időjárás függő, de soha nem maradt el ez miatt, látván az égiek a nemes szándékot, minden előadás meg lett tartva, „Rossz időjárás nincs, csak rossz öltözet” – vallja Szabó Lajos, a rendezvény főszervezője.

Rostás Gabi

Életutam…

Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Mátrafüredi és Egri Helyi Csoportja meghívására –  „az idősebbek átadják tapasztalataikat a fiataloknak” kezdeményezés jegyében – Wágner Tibor, az Egererdő nyugalmazott főmérnöke tartott előadást szakmai életútjáról a Mátra Szakképző Iskolában május 9-én, Mátrafüreden.

Az előadáson megjelentek a pályatársak mellett a szakma iránt érdeklődők, az erdészeti iskola diákjai is.

Szabó Lajos, az egyesület helyi csoportjának elnöke elmondta, hogy azok közé tartozik, akik Wágner Tiborral együtt dolgozhattak, megköszönve a tőle tanultakat, a szakmai tapasztalatokat.

Wágner Tibor minden újra nyitott volt az aktív éveiben is, nyugdíjazása után pedig földolgozta szakmai múltjáról, az erdészet történetéről szóló ismereteit, emlékeit.

Erről a munkáról kaphattunk fotókkal illusztrált összefoglalót az előadás során.

Örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen a szívének oly kedves helyre hívták, ahol gyermekkorában két szép évet töltött. A füredi kisiskolába járt, és az akkori Felszabadulás úton (ma Üdülősor) laktak. Nagy boldogsággal mesélte, hogy megtalálta ugyanazt a padot a ház előtt, ami gyerekkorában is ott volt.

Amikor elkezdett az erdészet történetével foglalkozni az volt a célja, hogy a tapasztalatait átadja a fiataloknak.  

Az előadások, immár hagyományt teremtve, mindig zenével kezdődnek.

Helyhez, témához illően Kodály Zoltán: Mátrai képek c. műve csendült fel. A nagy zeneszerző az esztendő felét Galyatetőn töltötte, ahol megihlette a környező erdőség, a galyai kápolna, ahogy művészek sorát, írókat, költőket is megérintett a mátrai táj. Megemlítette József Attila Óda c. versét, melyet a Bükk – hegységben, a Molnár – szikla alatti táj, a Szinva – patak ihletett meg.

Jakkel Mihály, a most 93 éves fafaragó élete, munkássága nagy részét is az erdő határozta meg.

Az Egri Erdőgazdaság volt hivatalos pályafutásának kezdete. Az egykori Villa Negra munkásszállásnak épült Szilvásváradon, amelynek a műszaki vezetője volt.  2021-ben Fátyol Vendégház néven újították fel, és adtak át a nagyközönségnek.

Wágner Tibor gyermekkorától az erdészet közelében élt. Édesapja az Érsekségnél kezdte pályafutását segéderdészként, majd a Felnémeti Erdészet gondnokságán keresztül végigjárta a mátrafüredi, a mónosbéli erdőket.

Képek a történethez: az Egri Erdőgazdaság központi épülete az Érseki udvarban, majd a Kossuth utcában, a 2005-ben készült emléktábla avatásról. Ennek érdekessége, hogy a képen szerepel három olyan személy is, akik 1945-től dolgoztak az erdőgazdaságnál.

A képes beszámoló Galyatetőn folytatódik.

A Nagyszálló három miniszterelnök ideje alatt épült. A szocialista országok vezetői titkos konferenciát tartottak Galyatetőn, amelyre Imrédi Béla – az anekdota szerint – inkognitóban érkezett a 24-es úton, de lerobbant az autója, így az inkognitója lelepleződött. A helyszint elnevezték Imrédi kanyarnak. (Parádsasvár és Mátraháza között).

1945 után a három gondnokság, Gyöngyössolymos, Mátrafüred és Kőkút kiegészülve Gyöngyöstarjánnal és Pásztóval (Kisbátony) az Egri Erdőigazgatóság (1946-tól MÁLLER, ’49-tõl Nemzeti Vállalat) keretén belül működött 1950-ig. 1949-ben a korábbi igazgatót leváltották, és káderigazgatót neveztek ki, Gonda Zoltán személyében. Székfoglaló beszédének hátterét a vörös csillag és a korona nélküli Kossuth címer adta.

A fotógyűjtemény jeles darabja, amelyen Papp László háromszoros olimpiai bajnok fatuskón gyakorol. Az erdőgazdaság kertjében volt sportolási lehetőség. 1956 után bokszolóból lett erdőigazgató, innen ered a kapcsolat Papp Lacival.

Az 1950. évi nagy átszervezéskor a céget három részre vágták (Nyugat-Bükk, Észak-Mátra és Dél-Mátra), a Mátra hegységet nagyjából a Mátra-gerinc mentén osztották ketté. A Mátrának ez a két oldala két külön világ domborzatilag és termőhely szempontjából is.

A Zagyva két oldalán lévő terület Kisterenye központtal, a Zagyva – völgye Erdőgazdaság 16 olyan épületben székelt, ami korábban kastély vagy kúria volt, mint a Borhy kastély a Sósi – réten. A kisnánai Térfy kastély névadója Térfy Károly építész. Ő tervezte és valósította meg az épületet. Eredetileg is vadászháznak készült, ahol a tetőn a torony magaslesként szolgált.

Térfy Károly apja, Térfy Béla ismert személyiség, az OEE akkori alelnöke volt. A Térfyek nevét őrzi a Parádsasvárról Szuha felé vezető út is, amely a háború alatt épült, és Térfy Béla út néven szerepelt az akkori térképen. Jóval később, a ’60-as években itt zajlottak az Ónodi ügy tragédiába torkolló eseményei. A rossz emlékű épület ma már romos állapotban van, soha nem újították fel.

A Borhy családnak a Dél-Mátrában, Gyöngyöstarjánban, a Sósi – réten volt kastélya.

A tarjáni kastély az államosítás után az erdészet kezelésébe került, itt működött először gondnokság, 1950-tõl üzemegység, 1953-tól 1968-ig a Gyöngyöstarjáni Erdészet. Az edelényi hercegi kastély is ide tartozott, amit felújítottak. Egerben, a Felnémeti úti Setét villa államosított erdészeti épület volt, ma már lakótelep van a helyén, csak ez a fotó őrzi egykori szépségét.

1945 és 2018 között 18 erdészeti igazgató volt a területen. Fehér Sándor volt az első, majd káderigazgatók sora következett. Volt közöttük több olyan vezető, aki elismerte, hogy nem ért a szakmához, csinálják azok, akik ehhez értenek, de minden segítséget megad a munkájukhoz. Az Észak és Dél – Mátrai erdőgazdaságot összevonták, amelynek káderigazgatójáról – Vitai József – számos anekdota született, főleg a bizalmatlanságáról volt híres.

Wagner Tibort az egri Dobó István Gimnáziumhoz erős családi kötődés fűzi, hiszen édesapja – Wágner Lajos – is itt oktatott erdészeti ismereteket.

A sokak által ismert és tisztelt Rakonczai Zoltán – Zoli bácsi – erdőművelési műszaki vezetőként kezdte Mátrafüreden – meséli Wagner Tibor. Ezzel indult az a gazdag szakmai életút, amelynek során a miniszter-helyettesi szintig szinte minden beosztást betöltött, és országosan is ismert szaktekintéllyé vált. Egy év után már erdészetvezető Mátrafüreden, 1956-ban pedig kinevezik a Dél-Mátra főmérnökévé. Az ő idejében kaptak az erdészek először egyenruhát.

Kevesen tudják, hogy a szakiskola kertjének végében vasút ment fel a Pipishegyre és az aulából, ahol most vagyunk, jól látható és olvasható volt a hegyoldalba telepített fenyőcsemetékből: Nem, Nem, Soha! felirat – Trianon után 1939-ben.

Nosztalgikus fotók az úttörővasútról a hatvanas évekből, amikor Bajcsy Endre volt a vonalfőnök. Egy 1964-ben készült fotó pedig a füredi park legendás “Mesevárosát”örökítette meg.

Több, az erdészek életének eseményeit bemutató fotót láthattunk az erdészet meghatározó személyiségeiről, díjátadásokról, egy-egy személyt külön is kiemelve, méltatva, sok-sok érdekes információval megismertetve a hallgatóságot.

Érdekességeket tudhattunk meg a Simon Menyhért születése című film keletkezéséről, melyet valós emberek ihlettek meg. Kovács Lajos lánya, Ilonka születése, története az ötvenes években politikai szálakkal átszőve. A történet szereplői is mind valós személyek voltak, mint az akkori bélapátfalvai orvos, a Bandi nevű szarvasbika. Mint kulisszatitkot tudhattuk meg, hogy a film felvételekor Kovács Lajost befektették az anya szerepét alakító Mészáros Ági ágya alá, hogy becsalogassa Bandit, a szarvasbikát.

Wágner Tibor életútjának egy-egy állomása egyben az erdészet múltjának is a része, egy-egy szelete a történelemnek.

Fotó: Dr. Csóka György

Fogadás, beszélgetés zárta a tartalmas estét. A háttérben, Jakkel Mihály fafaragó alkotásai díszítik a termet.

                                     Gál Anna

A három kulcsszó: szeretet, alázat és tisztelet

Az Ősz család

Mikor először látjuk meg a napvilágot, még nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen céllal születtünk e Földre. Szüleink, nagyszüleink saját értékrendjük szerint formálnak minket saját képükre, mely meghatározza egész életünket.  Sajnos, a mai világban sok negatív példát láthatunk a rohanó, modern családokban. Türelmetlen szülők, rossznak kikiáltott, megszégyenített gyerekek, akik életük végéig hordozzák a rájuk sütött pecsétet.  De, ha a szülők a szeretet útját járják, és a földi élet realitását, szépségét mutatják meg csemetéiknek, felnőve egy teljes értékű, természetet tisztelő, szeretetteljes ember válik belőlük. A pozitív példák egyike az egri Ősz család, akik mind magán, mind szakmai életükben utánzásra méltót alkottak!

Az első fecske

Családunkban nem volt erdész – meséli id. Ősz Gusztáv, 4 gyermek édesapja, 9 unoka boldog nagypapája, a történet Guszti bácsija, aki gyerekként vasutas nagypapája történetei miatt szerette meg a természetet.

A kis Guszti továbbtanulása – református lelkész gyermekeként – kitűnő tanulmányi eredménye ellenére is nehézségekbe ütközött. Már a középiskolába is alig tudott bekerülni.

Ott a fizika tanára a rádiózás és TV építés különleges világával felkeltette műszaki érdeklődését, így elektromérnöknek készült. Ám, amikor szembesült a szakma kötöttségeivel és a felsőoktatási intézmények „felvételi szokásaival”, más pályát választott.

Akkoriban a Soproni Egyetem egyike volt azon felsőoktatási intézményeknek, ami nem kreált valótlan vádakat az egyházi háttér miatt. Ezért erdőmérnöki képzésre jelentkezett, de műszaki beállítottsága megmaradt. A földmérésben, távérzékelésben használt műszerek világába tanára, Bezzegh professzor úr vezette be, mely teljesen elvarázsolta.

Hamar belekóstolhatott a gyakorlatba. Már a második évfolyam elvégzése után úgy döntött, hogy a miskolci erdőrendezőségen ösztöndíjas gyakornoki állást vállal. Valétálás után a gyakornoki szerződése miatt Miskolcon kezdte volna meg munkáját, ha az Egri Erdőrendezőségen nem lett volna rá nagyobb szükség. Így, végül az élet Heves megye székhelyére vezette, ahol 1970-ben Fadgyas Kálmán vezetése alatt megkezdte erdőtervezői munkáját, melyet felelősségteljesen végzett 36 éven keresztül.

Az egri erdőtervező irodán

Igazán „erdőszagú” pályát választott, hiszen áprilistól novemberig a szabadban dolgozhatott, járta az erdőt, és számos mérési metódust használva készítette az erdőleírást. Kezdetben több erdőtervező társával együtt – egy heti ellátmánnyal felpakolva – dobozos UAZ-zal szállították ki őket erdei szálláshelyükre, és csak hétvégére tértek haza.  A kötetlen munkaidőben a faállományok mellet jól megismerték a természet minden szépségét, melyre saját fotóira tekintve szívesen emlékezik.

Kálmán bácsi rengeteg új dologgal bízott meg, hiszen látta lelkesedésem, kihívás iránti vágyam – büszkén mondja Guszti bácsi. Az országban neki volt lehetősége először termőhelytérképet készíteni a Mátrában Járó Zoltán útmutatásával, vizsgálva olyan területeket, ahol a termőhelyi foltok határa nem követi az erdőrészlet-határokat. Külön feladatként több érdekes térképész feladatban vett részt  húgával, Ősz Katalinnal együtt, aki időközben geodéta lett Székesfehérváron. 

Az Erdőtelki Arborétumról 20 cm-es szintközű szintvonalas térképét készített, és az egri mészkőbányáról – a bányászok szerint – az addigi legpontosabb felvételt csinálta, ami annak köszönhető, hogy a mérést nem felhordótáblára rajzolta, hanem számítógéppel kiszámolta. Az erdőgazdasággal is jó kapcsolatot ápolt, útkitűzéseivel segítette az erdei feltáróhálózat kiépítését a Mátrában és a Bükkben, sőt a Bükkben a Virágos-sári őserdő egyed szintű felvételezésében is részt vett. 

A mai számítógépes világban már-már hihetetlen, de első munkaéveiben még mindent kézzel számoltak, és kézi eszközökkel készítették saját térképeiket is, így az összes erdőtervezési folyamatot alaposan átlátta.

Az informatika előtérbe kerülésével Kálmán bácsi, mint az erdőtervező iroda vezetője több számítógépes fejlesztésben vett részt, annak ellenére, hogy autodidakta módon tanulta meg a számítástechnika alapjait.  A programok tesztelésekor Guszti bácsi tudására is lehetett alapozni, hiszen a teljes erdőleírás és ehhez kapcsoló statisztikai számítások precízen a fejében voltak.

Lelkesedésének és alapos munkájának köszönhetően pályája során az erdőtervezői ranglétra felső fokára került, mint az Egri Erdőtervezési Iroda vezetője. Összesen 135 ezer ha erdő tartozott irányítása alá, melyen 10 évre szóló körzeti erdőterveket készített egyre csökkenő létszámú csapatával.

Reménysugarak

Guszti bácsi két fia, ifj. Ősz Gusztáv és Ősz Gábor génjeikben hordozták a természet szeretetét, így végül követték apjuk nyomdokait.

Egész fiatal koruktól járták az erdőt édesapjukkal, iskola után pedig sokszor az irodai munkába is bevonta őket. Persze az ifjúk az erdőt még nem munkahelyként kezelték, sokat túráztak barátaikkal, madarásztak, a terepi mérések figuráns szerepeit inkább játéknak tartották. Ebben a családias, de mégis szakmai közegben édesapjuk beléjük nevelte, hogy az erdőt tiszteljék és alázattal forduljanak felé.

Az idősebb fia, Guszti 2001-ben végzett Sopronban, aki még édesapja aktív évei alatt csatlakozott az egri erdőtervezők 12 fős csapatához. Már az egyetem alatt formálódott az erdész szakmáról alkotott képe. Gábort is az egyetemi évek után tárt kézzel fogadták volna Egerbe, de erdőfelügyeleti munkakörbe.

Inkább letörlesztettem apu miskolci tanulmányi szerződését, 35 évvel később – meséli mosolyogva Gábor, aki az édesapjától örökölt szakmai pályáról nem akart letérni, így a Zemplénben vállalt munkát, mint erdőtervező.

Az erdőgazdaság kötelékében

2020 januárja óta ifj. Ősz Gusztáv az EGERERDŐ Zrt. szakmai csapatát erősíti, mint erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettes. Egerben élek, 3 gyermek boldog édesapja vagyok, feleségem tanár – büszkén meséli családi életét az ifjabbik Gusztáv.

Munkája során nagy hangsúlyt fektet a tartamos erdőgazdálkodás és az erdei élőhelyvédelem összehangolására. Lelkes madarász, mely kezdetben csak hobbi volt, mára azonban a szakmai munkájában is nagy szerepet tölt be. Az erdőgazdaság madárvédelmi programjának támogatója és az odútelepek létrehozásában tevőlegesen is részt vesz. Tagja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek.

Tevékenységének is köszönhető, hogy Heves megye egyre zöldebb régió, hiszen az országfásítási program helyi koordinátora. A vidéki erdőtelepítési, településfásítási és VárosFa programok szervezését, az önkormányzatokkal való kapcsolattartást és a kivitelezés szakmai felügyeletét irányítja.

Munkatársaival együtt elkötelezett híve az erdő hulladékmentesítésének is. Felháborító, hogy a társadalom egyes tagja még mindig az erdőt tekintik hulladéklerakónak, ahová szabadon kivihetik a felesleges építési anyagot, gumiabroncsot, vagy a lestrapált hűtőgépet! – mondta Gusztáv. Saját és erdész kollégáinak áldozatos munkája során – a Tisztítsuk meg az országot! programnak és a Hulladékradar applikációnak köszönhetően – több tonna szeméttől mentesült az erdő. 

A nagy erdész család a magánéletben is egy húron pendül. Keresik az alkalmakat, hogy nagyszülők, szülők, gyerekek, unokák szabad idejük egy részét közösen töltsék el.

Ahogy édesapjuk tette, ők sem erőltetik gyermekeik erdész pályáját, de a lehetőség minden gyermek előtt nyitva áll.

(Fotó: Kiss Gergely)                                                                                                                                  Vigh Ilona

Sport, természettudomány, Sopron…

A Galyai Fórum karácsonyi vendége: Urbán Imre erdőmérnök.

A nyarakat sokszor anyai nagyszülei tanyáján – Jásziványiban –, a Búteleki határban töltötte, ahol közvetlen kapcsolatba került a természettel, gazdálkodással, az állatok révén betekintést nyert az élet folyamataiba és mindezt gyerekként, játékosan.

Szülővárosa – Jászapáti – nem kifejezetten erdős vidék, de már gyerekként látta onnan a Mátra misztikus vonulatát, mit sem sejtve, hogy később munkahelye, otthona lesz az a vidék.

Jó tanuló volt – akkor még működött a tehetségkutatás -, és hetedik/nyolcadikos korában tanárai a fizika tagozatos osztályba irányították, ahová csak a kiválasztottak, a tehetséges gyerekek kerülhettek. A tájfutással akkor még csak barátkozott.

Urbán Imre különös élettörténete mintha két szálon futna. A természettudományos érdeklődés, amely később majd Sopronba viszi és a tájfutás, amely általános iskolától napjainkig átíveli életét.

Az általános iskolai fizika tagozatos közösség a gimnáziumban ugyancsak fizika tagozaton tanult tovább, de az iskola könyvtárosa – Koczka József – a Jászság közepén tájfutó szakosztályt vezetett, amelybe meghívást kapott Urbán Imre is.

A tájfutás jellemzően erdőben zajlik, amelyhez térképet és tájolót kapnak a versenyzők. A térképen jelzett pontokat kell megtalálni a terepen, a legrövidebb időn belül.  Ezek a pontok az adott környezet jellegzetességei lehetnek, mint forrás, vízesés, különleges fa…stb. Helyzetfelismerés, gyors döntés, rálátás előnyt jelentenek ebben a sportban, de a fizikában is. Az első tájfutó verseny épp a Mátrába hozta Mátrakeresztes – Tót-hegyes oldalán, de még ekkor sem tudhatta, hogy sorsa errefelé hozza majd.

A pályaválasztás nem jelentett gondot, mert a sport révén megvolt a természettel való kapcsolat, ami a természettudományos érdeklődéssel karöltve – matematika, fizika, biológia, melyek egyúttal felvételi tárgyak is voltak – Sopronba, az Erdészeti és Faipari Egyetemre vitte 1977-ben.

A híres selmeci hagyományok egy életre szóló összetartozást, barátságokat kovácsoltak. Az 1982-ben végzett évfolyam létrehozta a Valéta ’82 Alapítványt, amely önsegélyező alapnak indult, ma a szociálisan rászoruló diákok, kollégák megsegítéséről szól, ami a selmeci szellemiség továbbélése mindmáig.

Természetesen, az egyetem sportegyesületének (SMAFC) volt tájfutó szakosztálya is, amelybe átigazolt, így megmaradt a folytonosság.

Az első két egyetemi évben a matematika volt a vízválasztó, ami nem okozott különösebb nehézséget, így időben léphetünk ötödévre, amikor geodéziából diplomázott. A körmendi Batthyány kastélypark felmérési alaptérképének elkészítése volt a feladat, majd munkahely választás a következő szempontok alapján: olyan munkakör legyen, ami érdekli, legyen sportolási lehetőség, s mindez Sopronban.

A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) soproni irodájában, mint kezdő erdőmérnök – főként – Vas megye községeinek külterületén új térképészeti rendszerbe való átszerkesztésén, felmérésén dolgozott 1982-től ’86-ig. 1986-tól Mátrafüreden, az Erdészeti Szakközépiskolában mérnöktanárként erdőművelés, erdővédelem tantárgyak elméleti és gyakorlati oktatását végezte 2002-ig, majd adódott egy lehetőség az Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ) egri irodájában erdőfelügyelőként elhelyezkedni, és megkapta a Mátra északi oldalán a nagybátonyi és a hozzá kapcsolódó Nógrád megyei erdőterületek felügyeletét, ami a felügyeleti környezetbe tartozó erdőterületen tervezett munkák engedélyezését, tudomásul vételét, ellenőrzését jelenti.

2005-től a Gyöngyössolymosi körzetben és a hozzá kapcsolódó Hatvan-hevesi körzetben (kb. 20 ezer hektár erdőterület) felügyeletét végzi. Emellett 2002-től pedig óraadó tanár a Mátra Szakképző iskolában, ahol erdőbecslés, erdőrendezés tantárgyakat tanít, miközben a tájfutás mindig jelen van az életében.

Október végén az Aggteleki-karszton rendezett országos bajnokságon senior kategóriában indult. Amit gyerekkorában Jászapátiból látott, a misztikus Mátrát, az mára lakóhelye. Galyatető az otthona, ahonnan most fordítva, a Mátrából tekint le Jászapátira, és innen nézve is erdőmérnök és tájfutó lenne.

Rostás Gabi

Beszélgetés Hirka Anikó kutatóval

Kétféle erdészt ismerünk. Az egyik generációk hagyományát folytatja, a másik egyszerűen csak szereti a természetet minden élőlényével együtt, vagy a biológiát és a földrajzot, mint Hirka Anikó, aki kedvenc tantárgyaihoz választott szakmát. Megemlítendő azonban, hogy édesapja – Hirka János – erdőmérnökként dolgozott a Gyulai Erdészetnél, ahol elsősorban erdőműveléssel foglalkozott. A család hozzáállása egyértelmű volt. Megteremtették a tanulás feltételeit, mert hittek abban, hogy a befektetett munka mindig megtérül.

Anikó már középiskolásként is közösségi diák volt, kórusban is énekelt, de már akkor foglalkozott azzal a gondolattal, hogy leendő erdőmérnökként kutatással szeretne foglalkozni, ami a ’80-as években kihívás volt egy nő számára, mert a szakmai és társadalmi elfogadás nem volt akkoriban kellően rugalmas és nyitott.

Sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetemen tanult, ahol a tanulás mellett, a legtöbb diákhoz hasonlóan, nagyon pozitívan élte meg a legendás selmeci hagyományokat.

Az elsőévesek mentorai a negyedévesek voltak, akik segítették a beilleszkedést és minden mást, de ezek a jó kapcsolatok – nemcsak a mentoraikkal és nemcsak az egyetemi években – egy életre szóló barátságokká is váltak. 

1988-ban végzett az egyetemen és az ERTI (Erdészeti Tudományos Intézet) Ökológiai Osztályára, Gödöllőre, majd 1995-ben Mátrafüredre került, ahol 1999-től kezdődően az Erdővédelmi Osztályon dolgozik.

Munkája során az erdők egészségi állapotával foglalkozik. Az elődöktől örökölt egészségi állapot felvételi mintaterületeken – melyeken az ország jellemző fő fafajai találhatók – évente visszatérően folyik a szemrevételezés, amelynek során faegyedenként minősítik a fák egészségi állapotát egy minősítési rendszer alapján.

Egy ilyen szemrevételezésnél elsődleges és meghatározó a korona állapota, melyről terepi jegyzőkönyv készül. (Egy erdőt járó turistának ez érdekes információ, mert általában a szemmagasságban lévő törzsre figyelnek, az alapján véleményezik: kidőlt, korhadt,…stb.)

A korona állapotát biotikus (elsősorban rovarok, kórokozók, valamint a vad) és abiotikus (szél, csapadék,…stb.) környezeti tényezők befolyásolják.

Az erdővédelemhez szorosan hozzátartozik az idegenhonos fajok megjelenése – amelyek jöhetnek természetes úton, de többnyire benne van az ember közvetítő szerepe az utazás, kereskedelem révén – és azok vizsgálata.

Klasszikus biológiai védekezés lehet például az inváziós rovarok ellen, ha a természetes ellenségét telepítik át az eredeti élőhelyéről.

Az Erdővédelmi Osztály működési területe lefedi az egész ország területét. Klasszikus értelemben vett erdővédelem csak a Soproni Egyetemen és Mátrafüreden van.

Arra a kérdésemre, hogy milyen szerepet töltenek be az erdőgazdálkodás és a természetvédelem viszonyában, Hirka Anikó elmondta, hogy összekötő hídként szeretnének működni, mert van rálátásuk a gazdálkodás fontosságára, ugyanakkor a természetvédelem jelentőségére is.

Még egy nagyon érdekes és sok olvasó számára ismeretlen dologról is beszámolt – és ez a fénycsapda. Az Erdészeti Fénycsapda Hálózat Magyarországon a ’60-as évek eleje óta működik, világviszonylatban is egyedülállóan régóta, napi megfigyeléseket végeznek. Alkonyattól reggelig működik a csapda, ami fényével bevonzza a rovarok egy részét, ami egy kutató számára sok értékes információt tartalmaz, és ennek a fénycsapda hálózatnak a központja Mátrafüreden van. 

A fénycsapdák fogási adatait elsősorban erdővédelmi előrejelzésre használják, de valóságos aranybányája más tudományterületeknek is, mint pl.: a faunisztikai, a taxonómiai, az ökológiai és a környezettudományi kutatásoknak.

Munkájának fontos része az erdővédelmi prognózis készítés, melynek egyik alappillére ez az adatbázis, valamint az erdőgazdálkodók által küldött kárjelentések.

Az erdők egészségi állapotát világszerte nagymértékben befolyásolja a klímaváltozás és egyes idegenhonos inváziós fajok hatása.

Az ezzel kapcsolatos trendek a magyar erdőkben is egyértelműen felismerhetőek. Amennyiben a továbbiakban is megfigyelhetők lesznek az utóbbi időkben tapasztalt folyamatok, erdeink egészségi állapotában a jövőben is negatív tendenciák várhatók.

Ezekre, az előre pontosan nem is körvonalazható erdővédelmi problémákra csak egy módon, proaktív (megelőző) erdővédelmi megközelítéssel lehet bizonyos mértékig felkészülni.

Tudományos munkáját Kaán Károly emlékéremmel jutalmazták az Országos Erdészeti Egyesület 151. Vándorgyűlésén 2021. augusztus 26-án, Bugacon, amihez gratulálunk!

Rostás Gabi

 Erdész generációk…

Reményfy Rita erdőmérnök anyai ágon a 4. erdész generáció, de ezzel még nincs vége, hisz gyerekei is ezt a hivatást választották.  A legkisebb családtagnak, a 2.5 éves Lucának is megvan az esélye, hogy folytassa a hagyományt.

Az első erdész a dédnagypapa, Zsigmond György volt, aki a Börzsönyben erdőőrként dolgozott.

A nagypapa, Zsigmond Endre, Parád – Fényespusztán volt erdőgondnok 1927-1955-ig, ahol a Károlyi birtok erdeit kezelte, amit a Közművelődési Alapítványba szerveztek be.

Édesanyja, Zsigmond Katalin, 1958-ban végzett a soproni Erdészeti Egyetemen. Mindvégig a Mátrai Erdőgazdaság erdőművelési osztályán dolgozott, elismert szakemberként. Ezért 1991-ben az Országos Erdészeti Egyesület soproni Vándorgyűlésén – nőként elsőként – kapta meg a legnagyobb erdészeti kitüntetést, a Bedő díjat.

Ez különleges eseménynek számított, hogy ebben a fiús szakmában egy nő is megkaphatta ezt a magas rangú elismerést.

Édesapja, Reményfy László 1959-ben végzett Sopronban és erdőtervezőként Egerben dolgozott. 90 éves korában megkapta az Életfa 90 (arany) kitüntetést életkora és eredményes szakmai pályafutásáért, erdőtervezői munkáját pedig – 2005-ben – Pro Silva Hungariae díjjal ismerték el.

A hagyományőrzést Reményfy Ritával folytatjuk, aki 1985-ben végzett Sopronban.

A híressé vált selmeci diákhagyományokat az első évesek gardírozásával ápolták, amiből nagyon időszerű napjainkban is az összetartozás, az egymás segítése. Ezek a hagyományok nem értek véget az egyetemi évekkel, hisz a barátságuk egy életre szól, összetartoznak, figyelemmel kísérik és segítik egymást.

Tudományos diákköri munkát az Erdővédelmi Tanszéken készített Igmándy Zoltán és Varga Béla témavezetőkkel.

Az egyetemi évek elmúltával a megszerzett tudást a gyakorlat nyelvére kellett lefordítani. 1985 nyarán, férjével, Rosta Gyulával a Gyöngyössolymosi Erdészetnél műszaki vezetőként kezdett dolgozni, amibe beletartozott a csemetetermelés, erdőfelújítás, erdőápolás is.

Rita, más – más munkakörökben az Egererdő Zrt.–nél dolgozott. A Parádfürdői Erdészetnél mint erdőművelési műszaki vezető, a Verpeléti Erdészetnél erdészetvezetőként, majd az erdészetek összevonása után visszatért a kezdetekhez, a Mátrafüredi Erdészethez, ahol jelenleg fahasználati műszaki vezető.

Elkötelezett a természetközeli erdőgazdálkodás iránt, melynek lényege az az új kezelési mód, amely lehetővé teszi a folyamatos erdőborítást. Az erdő stabilitását, ellenálló képességét a klimatikus változásokkal szemben az erdőnek több korúvá és fajgazdaggá tételével lehet fokozni. Ennek az új szemléletű erdőkezelésnek az előnye, hogy nincs vágásterület, így a laikus számára észrevétlen marad a beavatkozás.

Gyerekei már az 5. erdész generáció. Katalin a Bakonyszentlászlói Erdészetnél műszaki vezető, Márton pedig faipari mérnökként dolgozik, vállalkozó. Na és a legkisebb, a 2.5 éves Luca már ismerkedik az erdővel, és hátha nem esik messze az alma a fájától…

2021. augusztus 26-án az Országos Erdészeti Egyesület 151. Vándorgyűlésén, melyet Bugacon rendeztek, Reményfy Ritát az erdőgazdálkodás fejlesztése terén végzett szakmai, gyakorlati, tudományos, gazdasági és műszaki tevékenysége elismeréseként a Kaán Károly emlékéremmel tüntették ki.

Hálás azoknak a kollégáknak, akik elismerik a munkáját, és felterjesztették a kitüntetésre.

Sikereihez hozzájárul az az irodai és erdészeti szakszemélyzet, akikkel együtt dolgozik egy nagyon szép környezetben és jó hangulatú közösségben.

Rostás Gabi

Beszélgetés Dudás Béla erdőmérnökkel

A Mátrafüredi Erdészet irodájában kerestem meg Dudás Béla erdészetvezetőt a Hegyalja úton, ahonnan káprázatos látványt nyújt a Mátra vonulata Kékestető csúcsával.

A folyosón végighaladva – jobbra, balra – mosolygós arcok fogadtak. Főnök vagy vezető? Jut eszembe a kérdés, de ez is kiderül a beszélgetésből.

Az erdész szakma általában több dinasztiás, de Dudás Bélának még a környezetében sem volt erdész, de még erdő sem. Szabolcsban született, ahol igazi gyerekkort élt meg, azaz megteremtették maguknak, hogy az legyen. Az Államigazdaság szolgálati lakásai a falu erdős, ligetes szélén voltak, ahol igazi grund volt a nagyjából egyidős gyerekeknek. Akkoriban háztáji is volt, ami önellátóvá tette a családokat, sőt a piacra is jutott. A vidám gyerekkor mellett a kötelezettségeket is megtanulta. Fiú testvérével elosztották a feladatokat: ki vág fát, ki mosogat, ellátták az állatokat és ez természetes volt.

10-12 éves korában kezébe akadt a Képes Újság egyik száma, amelyben egy portrét olvasott egy erdőmérnökről, és ezzel meg is volt a pályaválasztás. Jó tanuló volt, de mégsem gimnáziumba, hanem az Erdészeti Szakközépiskolába ment Szegedre, ahová alkalmazkodó természetével könnyen beilleszkedett. Igazi közösségi ember volt, aki már akkor is az egyéni érdeket háttérbe tudta tenni a közösségért. Jó volt szegedi diáknak lenni: Tisza-part, korzó, szép lányok a művészeti iskolából és máig tartó barátságok, amik ezeket az éveket jellemzik.

Nem volt kétséges, hogy Sopronban erdőmérnöknek fog tanulni. Olyan magas pontszámot ért el a felvételin, hogy választási lehetőséget kínáltak fel: előfelvételivel elmegy katonának vagy megszakítás nélkül folytatja a tanulmányait? Ez utóbbira esett a választás és egy másik szép magyar városban – Sopronban – teltek az egyetemi évek, amit 1991-ben fejezett be, de itt is olyan örökre szóló barátságok születtek, ahol az a kérdés egy – egy találkozás alkalmával, melyikük adott többet a másiknak, és eleget adott-e?

Diplomamunkája a Hortobágyi Államigazdaságban készült, ahol három évig erdészeti ágazatvezető volt és első szakmai sikerei is ide köthetők. Tájképileg zavarták a Puszta képét a leromlott egészségi állapotú erdőfoltok. Ezek megszüntetése és helyette a termőhelynek megfelelő fafajú, ökológiailag stabil erdőszerkezetű állomány létrehozása volt a feladat.

Egyszemélyes ágazat, egyszemélyes vezetője, működési területének két szélső pontja közötti távolság 120 km volt.

1995-ben került a Gyöngyössolymosi Erdészethez, mint erdőművelési műszaki vezető, majd 2010-től a Mátrafüredi Erdészet vezetője és itt visszautalunk a főnök/vezető kérdésre. A főnök hajtja az embereket, a vezető irányt mutat. Minden ember külön személyiség – magyarázza beszélgetőtársam – és mindenkinek az erősségére kell alapozni a munkát. Olyan közösséget kell teremteni egy vezetőnek, hogy mindenki a legjobbat hozza ki magából. No, ez az a fíling, amit már a folyosón lehet érezni, aki belép az épületbe.

Az Egererdő Zrt. 75 ezer hektáros területéből 11 ezer hektár tartozik a Mátrafüredi Erdészethez. Mivel ez a terület turisztikailag igen kedvelt és látogatott, ezért kiemelt az erdészet közjóléti szerepe. Működési területén négy felújított turistaház, valamint erdészházak, vadászkunyhók is vannak.

A Mátrafüredi Erdészet különleges és egyedi helyzetben van azáltal, hogy az erdészeti oktatás és az erdészeti kutatás egy – egy bázisa Mátrafüreden található.

Feltétlen beszélnünk kell Anna lányáról, akivel kb. tízéves korában készítettem egy riportot a Kisvasutak Napján. Sokan a szívükbe zárták, amikor elmondta, hogy a szüleitől, nagyszüleitől kapott zsebpénzével Gyöngyi gőzöst támogatja. Azóta már nagylány lett, aki mélyen hisz az emberi kapcsolatokban. Közösségben gondolkodó, adni akaró és tudó személyiség, aki szabad idejében Vöröskeresztes aktivistaként is dolgozik. Mindenképpen olyan pályát szeretne választani, ahol az emberek lelkével tud majd foglalkozni.

Rostás Gabi

Szolgálatra kész

2010 óta dolgozom az EGERERDŐ Zrt.-nél, jelenleg kommunikációs és közjóléti vezetőként. Erdőmérnökként Sopronban végeztem, majd egy rövid időt az erdészeti hatóságnál dolgoztam, de már 10 éve az erdőgazdaság kötelékében szolgálom a magyar erdőket.

A gazdaság központjában kezdőként az erdőműveléssel, a fiatal erdők nevelésével foglalkoztam, majd gyermekem születése után erdészeti kommunikációval összefüggő feladatokat kaptam.

Munkámmal fő célom, hogy megoszthassam az emberekkel az erdő és a természet szeretetét.  Fontosnak tartom, hogy minél szélesebb körben megismerhessék a civilek az erdészek munkáját, az erdőben zajló folyamatokat, a természet szépségét és emellett olyan erdei programokon vehessenek részt, mely az egész család számára élményt nyújt.

Egyszerű emberek gyermekeként láttam meg a napvilágot Bogácson, ahol azóta is élek, és otthonomnak tekintek. Szüleim dolgos kezükkel teremtették meg a mindennapi betevő falatot. Hamar megtanultam, mi az a kapa, mit jelent vetni és aratni. A munka szeretete mellett azt is jól a fejembe véstem, hogy minden emberi igyekezet ellenére a mindenható Jóisten mondja ki a végső szót, aki egyik évben ad, a másik évben elvesz!

Már fiatalon szívembe zártam az erdőket, réteket, ha tehettem nem a házban töltöttem az időt, hanem segítettem szüleimnek a konyhában, a jószágok körül, a kertben, a szőlőben, fát gyűjteni az erdőn, szóval mindenben, amire egy falusi portán egy fiatal lány képes volt.

A természettel való kapcsolatom, életem szerves része volt, de az egész család orvosnak szánt. Ám, amikor 16 évesen megismerkedtem szívem párjával, ezek a célok gyökeresen megváltoztak. Már akkor gyakorló erdész volt, aki vitt magával az erdőbe, amikor csak tudott. Mikor pályaválasztás előtt álltam, nem volt kérdés, hogy erdőmérnöknek jelentkezem-e Sopronba?

A soproni diákévek minden szépségére és megpróbáltatására is örömmel tekintek vissza, hiszen itt egy nagy közösség részévé váltam, az erdészek nagy családjának tagja lettem. Hálás vagyok ezért, hogy bárhová is vigyen utam az országban, mindenhol van egy ismerős, barát, akivel összeköt az erdő szeretete. Bár az egyetemi éveim alatt nem voltam lelkes selmeci hagyományőrző, de a mai napig megdobogtatják szívem a selmeci és soproni diáktörténetek és nóták.

Életemben fő célom a családi harmónia megteremtése, így első- sorban édesanya, feleség vagyok, aki süt, főz, mesét olvas, és a családi tűzhely melegét őrizve szeret. A magánéletem másik fontos szelete a hagyományőrzés és az alkotás. Már egész pici koromtól dalolom a bogácsi népdalokat, több hagyományőrző csoport tagja voltam, mostanság pedig bútorfestést tanulok és közben férjemből főállású kosárfonó lett. Családommal 2015-ben elindítottuk a Viola Alkotóműhelyt és Népi Játszóházat, mely már több ezer gyermek lelkét örvendeztette meg az alkotás örömével. Mindemellett a falu közösségét építem, és vallom: „Bár mindenhol jó, de legjobb otthon!”.  

Természetesen munkahelyemen sem tudok ezektől a céloktól teljesen elkülönülni, így a munkatársaimmal való jó kapcsolat és kommunikáció, illetve a csapatban való együttműködés, a fiatalok lelkesítése is nagyon fontos számomra, hogy a munkahelyen is családias közösség alakulhasson ki.

Munkakörömből eredően az EGERERDŐ Zrt. rendezvényeinek szervezőjeként, népszerű programokat szervezek, köztük az erdészeti nyílt napokat, vándortábort, vagy a kisvasutas rendezvényeket. Emellett pedig személyesen, illetve a sajtón keresztül viszem jó hírét az erdészeknek, hogy a gyerekek és a felnőttek is minél pontosabb, hitelesebb információkat kaphassanak rólunk, erdészekről és tevékenységünkről.

A fiatalok motiválása mellett a nyugdíjba vonult kollégák történeteit is figyelmesen hallgatom, éppúgy, ahogyan nagyapám szavait lestem, mikor mesélt nekem. Az Országos Erdészeti Egyesület tagjaként nagyon örülök, mikor idős kollégákkal találkozhatok, akik fiatalos lendülettel mesélik el megsárgult élményeiket.  

A természetet és annak folyamatait mai napig csodálom. Járom az erdőt, gondozom a kertemet, méheinket és tanulok, tanulok és tanulok. Mindenhol és minden nappal, valami mást. 

Mosolyogj! Fiatalon tart! – írja a mondás. Engem a nevem kötelez, hogy legyek mindig vidám, másoknak is csak ezt tanácsolom! Bár, az életutunk olykor göröngyös, minden helyzetben és emberben meg kell találnunk a jót! Legyünk figyelmesek és a világ sok negatívuma mellett koncentráljunk a szerethetőre, ettől lesz boldogabb a Te életed is!

 Vigh Ilona

Hűség az elődökhöz

Nagy Károly névvel én már családunk ötödik generációs tagja vagyok, ugyanis ez a név apáról fiúra száll. Nemcsak a nevünk, de a hivatásunk is, sőt a hobbink is szinte azonos.

Édesapámtól tudom, hogy az üknagyapám az Észak-Mátrában, a Károlyi birtokon szolgált, mint erdész-vadász. Dédnagyapám ugyanezt a tevékenységet végezte a Károlyi családnál, majd az államosítás után a Nemzeti Közművelődési Alapítványnál folytatta. Nagyapám pályafutása kezdetén Mátraballán tevékenykedett. Egyik akkori sikeres munkájának eredménye, egy erdőrészlet, a mai napig „Nagykarcsi” vágásként él a köznyelvben. Többféle területen is bizonyította rátermettségét, végül az Egri Erdőgazdaság központjából ment nyugdíjba.

Apai nagymamám a Parádfürdői Erdészetnél dolgozott könyvelőként. Édesapám valósággal beleszületett az erdőbe. Mátraballától 4 km-re található Balla -völgyi erdészházban éltek. Gyermekkora vadregényes volt, petróleumlámpa mellett hallgatta a vidám erdészeti, vadászati történeteket. Korán megismerte az erdei világot, édesapja ahová lehetett, mindig magával vitte, hol gyalogosan, hol lovas fogattal. A szülői iránymutatás mellett a neves szakemberek magyarázata is segítette elhatározását, követi a családi hagyományt, erdész-vadász lesz. Ettől kezdve egyenes út vezetett a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karára. Munkáját egészen nyugdíjba vonulásáig a jelenlegi Egererdő Zrt-nél látta el.

Pályafutása alatt különféle feladatokat, beosztásokat kapva, igyekezett azoknak a legeredményesebben megfelelni. A sport meghatározó volt életükben. Nagyapámat kiváló focistaként ismerték, és énektudása is kimagasló volt. Édesapám focizott és versenyszerűen röplabdázott. Mindketten jeleskedtek a lövészversenyeken.

A sorban az ötödik Nagy Károlyként jómagam is hamar belekóstolhattam az erdészet, a vadászat rejtelmeibe. Szüleim támogatták ez irányú érdeklődésemet. Ennek ellenére nem egy szakmába vágó középiskolában, hanem az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban végeztem. Az erdő- és vadgazdálkodás, a természetvédelem szorosan vett hármasából a környezetvédelemmel és a vadgazdálkodással kerültem kapcsolatba. Mindkettőből felsőfokú végzettséggel rendelkezem. A gödöllői Szent István Egyetemen okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök képesítést szereztem. Több kiváló oktató tanított, bővítette addig megszerzett tudásomat, gyakorlati tapasztalatomat.

Az első munkahelyemen 2006-tól az Egererdő Zrt. verpeléti-vadaskertjében vadaskert kezelőként alkalmaztak. A vadászat etikáját elméletben jól tudhatja az ember, de az igazi vadászmesterséget a sok tapasztalat és a rengeteg ráfordított idő hozta meg számomra. Munkatársaim, a vendég- és bérvadászok között is kiváló vadászokat ismertem meg, akik bővítették látókörömet.

Szerencsés voltam, hogy ilyen előzmények után kerültem az erdészet központjába vadászati előadónak. Munkaköröm sokrétű. A Társaság üzemi vadászterületén a vadgazdálkodás, a vadászat egész embert kíván. A napi irodai munka rengeteg adminisztrációt igényel. A személyes kapcsolattartás nélkülözhetetlen része tevékenységemnek: a vadászati, az erdészeti, az állategészségügyi, a természetvédelmi hatósággal, a rendőrséggel, más vadászatra jogosultakkal mindennapos a kapcsolatom. A terepi munkára sokszor csak hétvégén jut időm.

Minden évben megrendezésre kerülő erdészverseny egyik versenyszáma a vadászattal kapcsolatos. Rendezünk erdész-vadász lövészversenyt is. Egerben és Mátrafüreden úgynevezett „Erdészeti Nyílt Nap” enged betekintést az erdészet minden ágába, így a vadászatéba is.

Minden évben az Egererdő Zrt. is képviselteti magát a FEHOVA nemzetközi vadászati kiállításon. Népszerű októberben a hagyományos gím trófeaszemle is. 

Munkámmal egyeztetve országos- és megyei vadászati szervezetnek is tagja vagyok, úgymint az Országos Erdészeti Egyesület Vadgazdálkodási Szakosztályának. Indulása óta az Erdei Szalonka Monitoring Program Heves megyei koordinátori feladatot látom el. Jelenleg a Mátrai EFAG Bérkilövő Vadásztársaság titkári tisztét töltöm be.

Szabadidőmben legszívesebben a Mátrában és a Bükkben vadászom. Vadászszerencsém még aranysakállal nem hozott össze. Sajnos, egyes területeken jelentős károkat okoz a vadállományban. A trófeák közül a rendellenes formájú a kedvencem. Széchenyi Zsigmond írja az Ünnepnapok című könyvében, hogy a legtöbbre, a legértékesebbre, mégsem a legkülönbet tartjuk, hanem többnyire azt, amelyikért a legnagyobb árat, a legtöbb fáradozást, a legnagyobb kockázatot fizettük. Ettől szebben nehezen lehetne megfogalmazni a vadászat lényegét.

A vadászember leghűségesebb társa szerintem egy jól nevelt vadászkutya. Aki csak teheti, mindig alkalmas vadászebbel járja a területét. A mai felgyorsult technikai fejlődés újabb és újabb fegyverek megjelenését teszi lehetővé a piacon. Én szeretek összeszokni a fegyverrel. Régi szabály: „a cső lő, de az agy talál”. A fő célom, amit mindig szem előtt tartok: a vad szenvedés nélküli elejtése. Nyugodtan elmondhatom, hogy nálam – ha lehet így fogalmazni – „kiveri a biztosítékot” a nem megfelelő vagy akár életveszélyes fegyverkezelés, ha valaki átlépi a terítéken fekvő vadat, lábbal mozgatva nézegeti az elejtett vadat, vagy éppen egy vadat okol, szidalmaz azért, mert nem sikerült puskavégre hozni, pedig csak a vad volt sokkal ügyesebb, aki az életét mentette.

A vadászat mellett nagy szenvedélyem a sportlövészet. Ez egyrészt hivatásom része is, illetve itt is nyomon követhető a családi háttér. Most van alakulóban egy jó kis csapat, így részt vehetünk a nagy múltú erdőgazdaságok közötti versenysorozatban, amin csapatban és egyéniben is szeretném növelni az Egererdő hírnevét. Ezen kívül asztalitenisz a kedvencem, illetve amatőr rallyban is próbálok részt venni, de sajnos ezt csak nagyon ritkán tehetem meg.

Mindezt csak egy megértő társ mellett lehet megélni. Feleségem – Magda Szilvia – közel áll a természethez, végzettsége szerint okleveles kertészmérnök és tanári diplomával is rendelkezik.

A szakmához közel az Északi Agrárszakképzési Centrum, mátrafüredi Mátra Erdészeti Technikumban tanítja a jövő nemzedékét. A „Pezsgő Dekor” vállalkozás égisze alatt munkatársával – Melo Szilviával együtt – sikeresen tevékenykednek esküvők, családi/vállalati ünnepségek, falunapok méltó színvonalú kivitelezésében. Kreativitását mutatja a különféle kézműves alkotása: díszcsokrok, dísztálak, amiket virágokból, levelekből, termésekből készít családtagok, barátok, ismerősök nagy örömére. Kislányunk Noémi most öt éves, szívesen jár velünk a természetbe, figyeli az erdő minden rezzenését. Bízunk benne, hogy ő is megtalálja a szépséget az erdőben, a vadászatban.

Továbbra is célom a vadgazdálkodás, a vadászat és a magyar vadállomány jó hírnevének növelése. Legyen szoros a kapocs az erdő- és vadgazdálkodás és a természetvédelem között. A vadászattal kapcsolatos előítéleteket igyekszem eloszlatni. Fontos, hogy minél több ember ismerje meg a vadászat szépségét. Nekünk és a jövő nemzedékének jobban meg kell becsülni a körülöttünk lévő élő természetet, legyen szó akár állatokról, akár növényekről. Ez évben, 2021-ben Magyarországon megrendezésre kerülő Vadászati és Természeti Világkiállítás mottója is ezt fejezi ki: „Egy a Természettel”.

Végezetül Reisenthal német vadászíró néhány sora legyen mindannyiunk számára követendő:

„Az legyen a vadász nemes törekvése,

Hogy a vadat óvja, kímélje és védje.

Vadásszék, mint a törvény és szokás kívánja,

S teremtményeiben a teremtőt áldja…”

ifj. Nagy Károly

Gyenes István több generációs erdőmérnök

A családi legendárium úgy őrzi, hogy a család Bozsik oldali ága még benepusztai születésű volt. A több generációs erdész családban a dédnagypapa Gyöngyös Város erdésze volt, egészen Gyöngyöstől Kékestetőig. A nagypapa szintén a város erdésze volt a ’40-es években és a szépséges Szt. Anna-tónál lévő Szálasi erdészházban éltek. A nagypapa korai halála miatt édesapját a Bozsik család fiú tagjai nevelték fel, megszerettetve vele az erdőt, az erdő vadjait, így nem is volt más választása, mint a Soproni Erdészeti Egyetem, ahol 1968-ban végzett. Szerelmese volt a vitorlázó és a motoros repülésnek, de pilóta karrierjének hamar véget vetett a szülői féltés. 1972-től a Verpeléti Erdészetet vezette, ebbe az erdész miliőbe született 1973-ban Gyenes István, akit erdész szokás szerint az erdészek, erdészeti munkások saját gyerekükként kezeltek, óvoda helyett az erdőn ismerkedett egészen közelről a természettel, annak növényeivel, állataival, az erdészek munkájával, így nem volt kérdés, hogy ő is a Soproni Erdészeti Egyetemen végzett.

1996-tól, gyakornokként, az erdőgazdaság Gyöngyössolymosi Erdészeténél kezdte erdész pályafutását, és szolgálati lakásként a nagypapa egykori lakását kapta meg a Szt. Anna-tónál, majd kilenc hónap katonai szolgálat után műszaki vezetőként dolgozott (fakitermelés, fakereskedelem, vadászat) hét éven át, mikor is a Pilisi Parkerdő Zrt. Gödöllői Erdészete műszaki vezetőt keresve állást kínált Istvánnak, amit el is fogadott, és tizenegy évet töltött a parkerdőnél, ahol szakmailag sokat fejlődött: gazdálkodási módszerek, vállalati irányítási rendszer, valamint a korszerű erdőgazdálkodási szemléletből is tapasztalatokat szerzett, de a magánerdő gazdálkodásban is szakirányító volt, a galgamácsai vadászterületnek pedig a szakmai vezetője. Gimnazista korában az MHSZ-ben koronglövő volt, így a Gödöllői Erdészet koronglövész csapatának tagjaként többször nyertek erdőgazdaságok közötti bajnokságokat.

2015-ben az Egererdő Zrt. vezetése felajánlotta a Felsőtárkányi Erdészet vezetését, amire szívesen igent mondott. Megszerette a Bükk vadregényességét, kopár köveit, nehéz terepviszonyait. A Bükkben is nagy hangsúlyt kap a közjóléti funkció, mivel egyre többen keresik a természettel való kapcsolatot, amitől régen elszakadtunk, aminek a hiányát érzik az emberek, és egyre többen vissza is térnek az erdőkbe, a természet adta békét, harmóniát keresve. A Felsőtárkányi Erdészet a BNP területén fekszik, ezért szoros az együttműködés és az erdőgazdálkodást is ennek megfelelően végzik.

Három fiának tovább adta azt a nevelést, amit a saját családjától kapott. Őseink szellemi kincseivel, ha okosan sáfárkodunk, generációk számára teremthetünk maradandó, mindenkorra érvényes értékeket, amelyek boldogabbá, teljesebbé teszik az életet. A legnagyobb fiú, Ágoston, a folytonosságot követve, az erdész pályát választotta, és sikeresen felvételizett a Soproni Erdészeti Egyetemre. Levente és Ábel szintén sok időt tölt a természetben, gyerekkoruk óta részt vesznek édesapjukkal, nagyapjukkal vadászatokon, és mind a három fiú folytatja az apai örökséget, a koronglövészetet. Ábel a Mátra-Hegyi Sportlövő Egyesület tagjaként olimpiai trapp számban versenyez, edzője, Hegyi Norbert, a klub vezetője.

Felesége, Barna Mariann, az ügyvédi karrierjét úgymond „feláldozta” a művészet oltárán. Volt szerencsém több kiállítását is megszervezni, így a szélesebb közönség is megismerhette sokoldalú művészetét. Üvegfestményei harmonikus színvilága, témaválasztása megidézi az általa készített alkotásokból áradó szépséget, szeretetet. Művészi sokoldalúságát mutatják be Provance-i hangulatot idéző akvarelljei, pasztell képein a lágyan egymásra mosódó színfoltok az átmenet hangulatát idézik a grafika és a festészet között.

A képzőművészet területén bármihez nyúl, mindent siker koronáz. Molnár Tündével közösen álmodták meg a TündériennArt alkotóműhelyüket, ahol sok-sok ötletüket együtt gondolják ki, és valósítják meg. Természet, művészet: egy tőről erednek, isteni eredetűek, felülemelkednek a hétköznapokon, olyan magasságokba, ahol béke és harmónia van, ahol jó elidőzni.

Rostás Gabi