…mint a tudattalan üzenetei szólnának hozzánk a szimbólumok nyelvén, amit vagy megértünk vagy nem.
Semmilyen álmoskönyv/álomszótár nem alkalmas az értelmezésére csak az álmodó maga. Miért? – mert a tudattalan csak azt az ismeretet, hiedelmet, tapasztalatot tudja felhasználni szimbólikus üzenetéhez, ami bennünk van. Ez pedig személyre szabott.
A megélt lelki/szellemi traumák, amiket lecsúsztattunk a tudattalan mélyére, a feledésbe, ahol – mint a fel nem robbant akna – mérgezi az életünket.
Álomban szembesülhetünk azzal a zűrzavarral, ami bennünk van. Minden, ami álomban történik velünk, azok mi vagyunk. Harcol az ego a lélekkel. Szörnyetegek, akiket mi teremtettünk, de elutasitottunk, és a mélybe csúsztattunk, mintha nem is hozzánk tartoznának.
El kell fogadni ezeket a személyiség – részeket, mert ezek vezetnek el az önismerethez. Nem harcolni kell ellene, hanem alázattal elfogadni, és itéletalkotás nélkül elengedni.
A tudat kapuján pont akkora rés nyílik meg, amin csak annyi információ áramlik be a tudatalattiból, amennyit képesek vagyunk befogadni és feldolgozni pszichés károsodás nélkül.
A visszatérő álmok ismétléssel próbálják felhívni a figyelmet valami fontos dologra, ami mellett elmentünk. Az álmok birodalma is egyfajta belső tükör. Hálásak lehetünk, ha bele merünk nézni ebbe a tükörbe, ami visszatükrözi valódi mivoltunkat.
Ha, tudatosan figyelünk álmainkra, segít elfogadni az eddig elutasított, nem szeretett személyiség – részünket. Fényt vinni oda, ahol még sötétség van.
(⭐)