… amikor önmagunk szeretetét azonosítjuk az egóval. Az Univerzum minden tudása a részünk, amire tudatalattink/tudatfelettink, sejtjeink/génjeink még emlékeznek. Önmagunk szeretete nélkül ezt a részünket is megtagadjuk…küllemünkkel…lelkünkkel…szellemünkkel együttvéve. Minél “fejlettebb” egy társadalom,… annál nagyobb a távolság a belső Tudástól, mert a divat…szépségideálok… szellemi áramlatok fogságában vagyunk, ami az… örökös elégedetlenséghez…a megfelelési kényszerhez vezet. Önmagunk szeretete elvezet minket az Egyetemes Tudáshoz, amikor tudjuk…mi és miért történik velünk… és a világban. Az oksági összefüggéseket látva,… csak egy illúzió a Föld nevű bolygó, amit nem kell… és nem is lehet megmenteni, mert,…ahogy a kollektív tudatosság szintje emelkedik…a Marshoz hasonlóan…. lakhatatlanná válik, hogy a Naprendszer visszatérjen az Egységbe. Amit teremtésnek mondunk…az valójában az Univerzum drámája…kettészakadása volt, ami egy…poláris/megosztott világot teremtett.
(⭐)