…az önsajnálatból él. Ez a lélekrész nem kapott elég figyelmet..úgymond… szenvedéssel “kényezteti” saját magát… minden figyelme önmaga felé irányul. A külső figyelem… csupán kompenzáció. Az egó… ilyen intelligens csapdákat tud állítani. Szenvedünk… valamiért/valakiért… külső okra tereli a gyanút… miközben alattomosan elbújik az önsajnálatban. A felismerés/leleplezés már előbbre visz,…de az igazi fel-/megoldás…a szeretetteljes figyelem érzéseinkre/gondolatainkra. Minden… belülről indul, amire a külvilág… csupán rezonál. Minden érzés addig tart, amíg…fenntartjuk magunkban…
(⭐)