Helytörténet

Benepusztától Mátrafüredig
(Településtörténet)

Kallómalom

A magyar földrajzi nevek korai csoportját alkotják azok a helynevek, amelyek személynév eredetűek. Többségük a XIII. század előtt keletkezett. Ilyen típusú neve van Benének.
Kialakulása az Árpád-korra tehető, mert az okleveles gyakorlat elterjedésével feltűnik a forrásokban. A település első okleveles előfordulása 1299, ahol Bene néven szerepel.
Benének nagy határai voltak (3384 kat.hold terjedelmű erdőbirtok): északon elérte a Mátrabércet, délen Abasárt, a Sár-hegyet, nyugaton a Hidas-völgyön át egészen a Csór-hegyig.
A benei vár megépülése (1275-1301) az Aba-nemzetség Csobánka ágának megerősödésének köszönhető. Birtokközpont, földesúri székhely volt, döntő befolyást gyakorolva a környék életére a XIII. század végén, XIV. század elején.
A település a vár alatt, a ma Kőporoslaposának nevezett helyen jött létre. 1301-ben 13 vízimalom működött a bővízű Bene-patak mentén. Nem volt az országban olyan virágzó ipar- élet, mint amilyet a benei malomszer utcáin lehetett látni 1301-ben, Bene külvárosában, a mai Mátrafüreden.
A Csobánkák az Árpád-ház kihalása után Csák Máté familiárisaként szemben álltak Károly Róberttel, így elvesztik birtokaikkal együtt a benei várat is. Ezeket a javakat királyi adományként, Szécsényi Tamás, erdélyi vajda kapja meg. A Szécsényiek birtokolják a várat a XIV. században. 1424-ben Zsigmond király pénzhamisítás miatt elkobozza a Szécsényiek Salgai ágának birtokait, köztük Benét is. 1424-ben Berzeviczy Pohárnok István az utolsó benei várnagy. 1497-ben egy oklevél az elhagyott vár helyét említi.
A vár pusztulása után is virágzott bene a benei csapók és molnárok által. Az 1400-as években a gyöngyösi molnárok szabályozták a Bene-patak vizét, és Benepuszta valóságos iparteleppé fejlődött, húsznál is több vízimalom működött. Benepuszta fontosságára utal, hogy az 1500-as években 24 kőmalom épült a gerendavázas vízimalmok helyére.
A molnárok Szent János tiszteletére (1767) kápolnát, az ott őrlető alföldiek részére pedig fogadót építettek. Gyöngyös birtoklásának kérdése Benére nézve 1726-ik évben Pesten, Grassalkovics elnöklete alatt, december 8-án tartott „neo acquistica” bizottság megállapításával fejeztetett be. A város 1000 forintot fizetett Bene végleges birtoklásáért.
Benepuszta a későbbiekben is a mátraaljai molnárság legszámottevőbb településének számított. Az 1857. évi telekkönyv szerint 17 kalló és 26 vízimalom zakatolt Benén.
Az 1848-as szabadságharc leverése után a Mátra rengetegei megteltek bujdosókkal, akik a Benei csárdába jártak mulatni.
Mivel a vízimalmok a lakott helyektől távoli völgyekben voltak, számos betyárhistória őrződött meg a molnárok körében, a Mátrában Vidróczky Marci és Szalonna Jóska alakja köré fonódó történetekkel. A XIX. század közepét idéző folklóranyag arról vall, hogy a Mátra rengetegeiben rejtőzködő betyárok tanyát ütöttek a magányos malmokban, ott osztoztak a zsákmányon. Ezek a történetek is elmaradhatatlan témái voltak a malombeli beszélgetéseknek, időtöltésnek, számos más mondával együtt, amit egykor megélhettek a mátraaljai vízimalmok és molnárai.
1886-ban Hanák Kolos gyöngyösi ügyvéd megalakította a Mátra Egyesületet. Menedékházakat, kilátókat építtetett, forrásokat foglaltak a völgyekben. A XIX. század végén a benei posztóverést tönkretette a gyáripar, ezért a malmokat nyaralókká alakították. Ekkor kapta Benepuszta Ótátrafüred mintájára a Mátrafüred nevet és 1929-ben már igazi nyaralótelep, 159 állandó lakossal. Ekkor jelent meg Pásztor József, a Mátra című, mind a mai napig az egyik leghitelesebb útikönyv, amely részletes leírást ad a Mátra turistaútjairól és látnivalóiról. 1930-ban vendéglő, strand, bérelhető villák várták a nyaralókat. Az 1949-es államosítás után a 10 egykori szállóban SZOT üdültetés folyt, ezáltal országos ismertségre tett szert Mátrafüred.
Benepuszta megszünt váralja, kalló- és malomszer lenni, de megmaradt Benének páratlan kincse: pompás levegője.

Rostás Gabi