…egy rossz energiaminta…kötés,…ami akadályoz abban, hogy…egy adott élethelyzetre/kapcsolatra/új dolgokra… adekvát válaszokat adjunk. Köt a rutin, ami …kicsit hasonlít a megszokáshoz…nem engedi szabadjára az érzelmeket/szellemiséget, mert…van egy berögzült minta, ami ismétli önmagát, és idővel…unalmassá is válik. Rutinra építve elszalasztunk tengernyi lehetőséget,…egyedi/különleges helyzeteket/embereket, melyekre nem lehet rutinból reagálni.
(🌟)
… mindig a vágy előzi meg. Lehet munka/kapcsolat/sport/bármi… Célba kell érni. Ha,… már kitűztük…azt is tudjuk,…hogy el is érjük. Ha,… mégsem,…nem gondoltuk komolyan. Az első lépést meg KELL tenni…és sohasem a másikra várni. Vannak akadályok, mint a… hiúság/megszokás/halogatás. Döntés kérdése… célba akarunk érni…vagy csak kifogást keresni.
(🌟)
… látványosan megmutatkozik a virtuális emberi kapcsolatokban,…ami soha nem fogja pótolni a mosolyt/tekintetet…a személyiség titokzatosságát, de…arra kiváló, hogy…lehet nem őszintének lenni, hisz semminek nincs… se következménye…se presztízse. A kommunikáció legértéktelenebb formája…tartsuk magunk távol tőle.
(🌟)
…azt mondjuk, hogy…nagyon, de nagyon elegünk van már valamiből/valakiből…az mögött a saját tehetetlenségünk áll,…csak…nagyon kellemetlen bevallani.
(⭐)
… világban azt programozták belénk, hogy…egyszer lent…egyszer fent… és ezt természetesnek is vesszük… “igyekszünk” is ennek megfelelni… még várjuk is a “lentet”…pedig természetellenes. Minél távolabb vagyunk az Egységtől… annál gyakrabban jelentkezik. Onnan tudjuk, hogy harmóniában állunk önmagunkkal/másokkal, hogy nem része az életünknek a fent/lent…csak béke van, amivel csupa jót tehetünk magunknak/másoknak…ezt mesélte egy kiscsillag.
(⭐)
…fogalma egy értékválsággal küzdő világban: egy jobb autó…villa… úszómedence… jacht…utazás…az ehhez illő “tekintély” alapú társaság…s mindez pénzben mérhető életminőség… holott az élet luxusát…az érzelmek minősége határozza meg. Ilyenek: a lét örömei…az egyszerű dolgok befogadása…az egész életet átívelő boldogság fenntartása…a hétköznapok ünnepi varázsának megélése. Luxusnak tekinthető az igényesség a konfliktusok minőségi kezelésében…az őszinteségre épülő emberi kapcsolatok… barátságok… igényesség önmagunk valós megismerésére. Ezek azok a luxusnak minősülő értékek, amelyek értelmet adnak a létezésnek. Amit a mai kor embere luxusnak nevez…az nem más,…mint egy piaci licitálás…a…”ki vagyok”…megmutatása. A valódi luxus kisugárzik…nem kell hangsúlyozni!
(⭐)
… mindent a maga idejében kell át-/megélni. A bánatot meg kell élni…akkor,…amikor a szomorúság történik, hogy ne maradjon hiányérzet. Ha,…nem tesszük… később bűntudatunk lenne. Az örömöt sem lehet később átélni…csak amikor történik. Az áramlásban az a tökéletes, hogy mindig jön valami új a régi helyébe.
(⭐)
… egységben élni…harmóniában lenni önmagunkkal…körpályán mozogni. Ha…ez nincs meg…nem tudunk szeretetet sem ADNI❤️…sem BEFOGADNI. Az egységből való kiszakadás/megosztottság az egó illúziója, a szeretet-nélküliség, ami… telis-teli van indulatokkal…a másoktól való várásokkal… bizonytalanságokkal. Haraggal/sértettséggel nem lehet szeretni, mert… egyszerre csak egy érzést lehet megélni. A folytonosság törvénye szerint…nincs egyszer ez/egyszer az, mert…az érzéseink nem szakaszok, hanem folyamatok. Ha…nincs meg az egység…a szeretet nem vendég. Ha…a Szeretet felé igyekszünk,…a valós világ nyílik meg,…ami előtt ledőlnek az egó falai.
(⭐)
…az önsajnálatból él. Ez a lélekrész nem kapott elég figyelmet..úgymond… szenvedéssel “kényezteti” saját magát… minden figyelme önmaga felé irányul. A külső figyelem… csupán kompenzáció. Az egó… ilyen intelligens csapdákat tud állítani. Szenvedünk… valamiért/valakiért… külső okra tereli a gyanút… miközben alattomosan elbújik az önsajnálatban. A felismerés/leleplezés már előbbre visz,…de az igazi fel-/megoldás…a szeretetteljes figyelem érzéseinkre/gondolatainkra. Minden… belülről indul, amire a külvilág… csupán rezonál. Minden érzés addig tart, amíg…fenntartjuk magunkban…
(⭐)
… veszteségként élünk meg egy helyzetet…fájdalmas lehet. Ha… úgy tekintünk rá, hogy… eljátszottuk azt a szerepet, amit…magunkra osztottunk…megbékélünk a helyzettel. Sokszor ez nem tudatos…de…ha figyelünk rá…tudatalattink emlékeztet, hogy…mi írtuk a forgatókönyvet…mi rendeztük…mi játszottuk a szerepeket…ami nem jó/rossz kategória… csupán egy lecke volt. Nem kell hibátlannak lennie, mert…akkor nem lett volna dolgunk egymással. Ennyit szántunk erre a szerepre…
(⭐)
