“Hallottam, ahogy anyám sót kér a szomszédoktól, pedig volt itthon só. Megkérdeztem, miért kért sót? Azt válaszolta: szomszédainknak nincs sok pénzük és gyakran kérnek tőlünk valamit. Időnként én is kérek valami apróságot, hogy azt érezzék, nekünk is szükségünk van rájuk.
Ezt tanultam édesanyámtól: empátiát, együttérzést, segítőkészséget”.
(Ismeretlen szerző)
Szüleimtől, nagyszüleimtől csak elismerést kaptam: kisgyerekként és felnőttként is. Anyukám azt mondta: ha otthon elismernek, megvethet a világ, te akkor is egyensúlyban maradsz.
Nagymamám a tekintélyelvű világon átnézett, csak a valódi érdekelte. Az embereket kizárólag önmagukért értékelte, nem pedig a társadalmi hierarchiában betöltött helyük szerint. Nekem is ezt tanította. Azt mondta, csak attól lehetsz hiteles és egyedi, ami benned van és nem attól, hogy körülötted kik vannak. Hálás vagyok, amit otthonról kaptam, ami arra kötelez, hogy a másik embert nem elnyomni, hanem emelni és elismerni kell.
(A szerk.)