…csak a tudat osztja esztendőre…órára…percre.
Bátran ugorjunk fejest a végeláthatatlan, szubjektív idő óceánba, hogy ott kössünk ki,…ahol szívünk/lelkünk akarja
A ragaszkodás megkopott dolgokhoz az idő fogságában tart, mert ott és akkor…ez meg ez volt…
Ha legjobb barátja vagyunk saját magunknak…nem időzünk sokat a sekélyes vizeken,…csak addig… míg kidobáljuk mindazt, ami már nem szolgál minket. Ne legyen utitársunk többé a harag… büszkeség,… hanem merjünk azok lenni, akik valójában vagyunk…a Fény küldöttei…telve hittel, (ön)bizalommal, mert tudjuk, hogy az IDŐ a legjobb társaságunk.
Mindig IDŐben vagyunk, mindig jókor, jó helyen…sosem késésben/várakozásban…mert így vagyunk kerek EGÉSZek, ami lineárisan mérve, lehet egy esztendő megvalósítandó terve.
(🌟)