…jobb,…most vagy másfél évvel ezelőtt? Most. Ha számadást végzünk a korábbi évekről, elmondhatjuk: nagyjából jól éltek az emberek, nem luxusmódon, de a többségnek megvolt a “hozzávaló” egy átlagos élethez. Mégsem volt boldog/örömteli ez az élet. Csupa panaszkodásból állt, soha semmi nem volt jó, még a Nap is rosszul sütött, és olyan borzasztó dolgok történtek, hogy télen hideg van, nyáron pedig meleg.
Elviselhetetlen elégedetlenségben élték mindennapjaikat. Még annyi örömöt, jó érzést sem gyűjtöttek be, ami lelki/szellemi tartalék lehetett volna a “bezártság” idejére, pedig megengedhették maguknak, hogy Európában a legtöbb élelmiszert dobják a kukába, karácsonyra fejük búbjáig árúhitelben ússzanak….
Minden átértékelődött. Kimutatta fogafehérjét a politika, az orvos társadalom, a média, a barátok… hirtelen rengeteg tennivaló lépett a közöny helyére. Már meg akarják ismerni elhazudott történelmünk igazvalóságát, a Szent Korona titkát. Egyre többen felismerik, hogy felelősek a világ sorsáért. Már van lelkesedés, vélemény ( nem baj, ha düh motiválja vagy nem mindig szalonképes), van akarat, ami ellenáll a kényszerítésnek, tudnak felelősséget vállalni önmagukért, testi épségük megőrzéséért. Egyre tudatosabbak, kivonják magukat a lelki/szellemi fenyegetettség/megfélemlítés terrorja alól.
Ezek a felébredt szellemi erők összekapcsolódnak, és rettenthetetlen erővel a gonosz ellen fordulnak. A távolságtartással ezt az összefonódást akarták akadályozni, de ez megállíthatatlan és a legveszélyesebb az öntudatra ébredt ember, aki fölismeri magában Teremtőjét és a teremtő erőt, amely necsak a 3D világában gondolkodik, hanem azon túl is, ahová a gonosznak nincs vízuma.
(?)