Válogatás a Benei Krónika cikkeiből


Klímaváltozás és az erdő

Napjainkban nemcsak a szakembereket, de a jövőnket féltő, felelősen gondolkodó civil társadalmat is egyre inkább foglalkoztatja a globális klímaváltozás jelensége, a várható hatások megismerése. Az erdő fontos éghajlat alakító elem, ugyanakkor az éghajlatváltozás hatással van az erdei fákra. Az erdő és a klíma kölcsönhatását itt a Mátrában is nap, mint nap tapasztalhatjuk. Az erdészek sem ülhetnek tétlenül, már az ezredfordulót megelőzően, a 90-es években megkezdődtek a várható hatásvizsgálatok. Több intézmény (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Országos Meteorológiai Szolgálat, Debreceni Egyetem) bevonásával mintegy 20 főből álló kutatóközösség alakult a klímaváltozás – erdőre gyakorolt – hatásának elemzésére. Mátyás Csaba akadémikus, soproni erdészprofesszor irányításával átfogó kutatási programot dolgoztunk ki. A program keretében elemeztük az erdei fák (elsősorban tölgy, bükk, cser, fenyők) viselkedését, egészségi állapot-változását, alkalmazkodó képességét, a tűrőképesség határait stb. Számomra nagyon érdekes feladat adódott, meg kellett határoznom, hogy az egyes klímatényezők változása miként befolyásolja a lucfenyő növekedését, stabilitását. Munkámat megkönnyítette, hogy a Nemzetközi Lucfenyő Származási Kísérlethálózat egyik kísérlete itt a Mátrában található. A Benei Krónika 2007. évi 7. és 8. számában részletesen ismertettem a 11 hektáros kísérlet létesítését, emlékeztetőül néhány mondat a cikkekből: a svéd szervezők Európa és Ázsia különböző régióiból, Skandináviától Görögországig, az Alpoktól az Urál hegységig – összesen 1100 különböző helyről – szerezték be a magtételeket, melyekből a csemetéket megnevelték. Európa 13 országában – pl. Svédországban, Norvégiában, Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban stb. – összesen 20 kísérlet létesült.” A magyarországi a legdélebbi. A fák ez által új, eredeti termőhelyüktől eltérő, többnyire melegebb környezetbe kerültek. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az egyes származások miként alkalmazkodtak az eltérő klímához. Vizsgáltuk növekedésüket, egészségi állapotukat, túlélésüket és számítógépes modellek segítségével megállapítottuk a törvényszerűségeket. Az összefüggések alapján előre jeleztük a várható globális klímaváltozás következményeit. A kiterjedt vizsgálatok néhány eredménye: 1. az éves csapadékösszeg növekedése – különösen az őszi, a talajba jól beszivárgó esők – minden esetben jótékonyan befolyásolták a fák állóképességét, teljesítményét; 2. kismérték_, 1–1,5ºC éves átlaghőmérséklet emelkedés hatására fokozódott a stabilitás, növekedés. 3. 2º C felmelegedést (az előrejelzések szerint Magyarországon ez lesz a legvalószínűbb) még károsodás nélkül elviseltek, de csökkent a növekedésük; 4. 2º C-t meghaladó felmelegedés már hatványozott növedékcsökkenést eredményezett. További melegedés (3–4ºC) esetén már romlott az egészségi állapot, mely – különösen csapadékcsökkenés esetén – végül egyes fák pusztulásához vezetett. Vizsgálatainkat a Magyar Tudományos Akadémia is támogatta. A lucfenyőkről szóló összeállításunkat a beérkezett több száz pályázatból a legjobbak közé sorolta, az eredmények összefoglalóját az interneten is megjelentette (www.otka.hu)Támogatott kutatások. Archívum, 2005). Az itt elmondottak az „Erdő és klíma” kutatások eredményeinek csak egy parányi szeletét, a mátrai lucfenyőkísérlettel kapcsolatos megállapítások egy részét mutatta be. Hazai és nemzetközi konferenciákon, továbbá szakkönyvekben, folyóiratokban a – többségében – világviszonylatban is új eredmények részletes ismertetésére, megvitatására is sor került.

Ujváriné dr. Jármay Éva, erdőmérnök

Rovarász expedíció Kelet-Ázsiába

Ez az utazás képletesen szólva 1991 májusában kezdődött. Ekkor látogatott meg ugyanis először bennünket két brit kutató, Graham Stone és Karsten Schönrogge. Hozzám hasonlóan ők is a tölgyeken élő gubacsdarazsakat tanulmányozták. Az előzetes levelezések kifejezetten udvarias hangneme, és az angolokkal kapcsolatban megszokott sztereotípiák alapján idősebb, „savanykás modorú” urakra számítottam. Az első találkozás igen kellemes meglepetést hozott. Egy kifejezetten „hobo” megjelenésű VW mikrobusszal két, korombeli, 20-as évei végén járó, vidám fickó jelent meg az Erdészeti Tudományos Intézet Gödöllői Arborétumában (akkor még ott laktunk). Nagyjából fél percig tartott a közös hangnemet megtalálni. A csapathoz nem sokkal később még csatlakozott George Melika, az Ungvári Egyetem rovarásza, aki azóta már magyar állampolgár (egyébként magyar anyanyelvű is). Innentől kezdve a mai napig meglehetősen intenzív és gyümölcsöző szakmai együttműködés alakult ki közöttünk, nem is beszélve a családjainkra is kiterjedő jó barátságra. Megszámolni sem tudnám, hogy hányszor jártak személyesen (később hallgatóik és beosztott kutatóik is) Magyarországon (először Gödöllőn, majd Mátrafüreden), hány konferencián vettünk együtt részt, hány publikációt jelentettünk meg közösen. Jelenleg egy európai tölgy gubacsdarázs monográfián is dolgozunk együtt. Gubacsdarazsak nyomában jártunk már együtt Európa számos országában és az Egyesült Államokban is. Ennek az együttműködésnek legújabb, kiemelkedő és terveink szerint nem is az utolsó állomása volt a 2008. szeptember 20. és október 27. közötti kelet-ázsiai gyűjtőút, melyet legnagyobb részben az University of Edinburgh (Graham jelenlegi munkahelye) finanszírozott. Az út során 3 országban töltöttünk hosszabb időt: Oroszország (2 hét), Japán (2 hét) és Tajvan (1 hét). Tudományos szempontból ez a régió azért különösen érdekes, mert igen gazdag tölgy fajokban. Széles körben elfogadott vélemények szerint a tölgyek Kelet-Ázsiában alakultak ki, és innen terjedtek el az északi féltekén. Igen sok olyan Quercus fajjal találkozhatunk itt, ami máshol egyáltalán nem fordul elő. Sok újdonságot tartogat még az ezekhez kötődő gubacsdarázs fauna is, mert ezt napjainkig nem, vagy csak szórványosan kutatták.
Az öt fős expedíció két magyar részvevője (George és jómagam) Budapestről Amszterdamon és Szöulon keresztül repült (összesen kb. 14 óra repülés) a 700 ezres lélekszámú Vlagyivosztokba, a Primorszki körzet központjába. Aki fél a repülőtől, az Moszkvától vonattal már egy röpke hét alatt el is juthat ide. Vlagyivosztok nagyjából a 43. szélességi körön fekszik, azaz valamivel délebbre, mint Magyarország legdélebbi pontja. Tulajdonképpen már nem is Szibéria, attól keletre terül el, Oroszország legdélkeletibb csücske, a koreai-kínai-orosz hármas határtól északra fekvő terület. A Primorszki név nagyjából „tengermellékit” jelent és a Japán tenger közelségére utal. Hokkaidótól (Japán északi szigete) mért legkisebb távolsága 300 km-en belül van. Területe 166 ezer négyzetkilométer. Azaz alig kisebb mint Magyarország és Ausztria együtt, Oroszország térképén ezzel együtt is egy alig látható kis foltocska. Lakossága nem éri el a 2 milliót, ennek nagyobb része is néhány nagyobb városban koncentrálódik. Azaz átlagos népsűrűsége csak kilencede a magyarországinak. Házigazdáinkkal, az Orosz Tudományos Akadémia Biológiai Kutatóintézetének rovarászaival, valamint két Toyota terepjáróval jártuk a környék tölgyeseit, gubacsdarazsak után kutatva. A terepjárók használata feltétlenül indokolt volt, mert a főutak kivételével az útviszonyok eléggé „egzotikusak” voltak. Itt két tölgyfajjal (Quercus dentata és Q. mongolica), illetve a rajtuk előforduló gubacsdarazsakkal találkoztunk. Természetesen nem csak a gubacsdarazsakat „vettük észre”, igen gazdag a terület lepkefaunája is. Bár lepkék szempontjából az időszak nem volt optimális, jó néhány nagyon látványos fajt, köztük csodálatos pávaszemes lepkéket is láttunk. A reggeltől délutánig tartó fárasztó terepi munka után következett a gyűjtött anyag rendszerezése, adminisztrálása, utána pedig az ugyancsak érdekes és embert próbáló gasztronómiai és ivászati kihívások. A nálunk ismert fogások (pl. saslik, szárnyasok) mellett igen sok hal (pl. lazac, makréla), valamint polipok, tintahal is került az asztalra. És még nem is beszéltünk az Oroszországban elmaradhatatlan vodkáról. Részletekbe itt nem bocsátkoznék, legyen elég annyi, hogy az oroszok vodka iránti affinitásáról szóló történetek nem alaptalanok… Két hét elteltével ismét Szöulon keresztül repültünk Sapporoba, Hokkaido fővárosába, ami Vlagyivosztokkal közel egy szélességen, attól keletre fekszik. Közvetlenül ez kevesebb, mint 800 km lett volna, de közvetlen légijárat híján 3-szor ennyit kellett repkednünk a célig. Talán mondani sem kell, hogy fejlettségben jelentős különbség van a két város között, és az életforma, illetve a kultúra is meglehetősen eltérő. Újdonságot hoztak az ételek és italok is. A tányéron itt már egyértelműen a „tengeri herkentyűk” (gyakran nyersen) domináltak, amikről időnként azt sem tudtuk eldönteni, hogy éppen növényt, vagy állatot eszünk-e. Udvariatlanság és az ősi japán kultúra iránti érzéketlenség lett volna, ha nem kóstoljuk meg a hagyományos és speciális helyi italokat, a szakét (15% körüli alkoholtartalmú rizsbor) és a socsut (25-30%-os rizspálinka). Természetesen mi udvariasak és figyelmesek voltunk, így többször is megkóstoltuk… Érdekes, különleges italok voltak, de nem ingattak meg abban a meggyőződésemben, hogy a magyar vörösbor és a jó gyümölcspálinka a világon bármelyik itallal felveszik a versenyt.
Az oroszországitól nagyban különböztek az ételek és az italok, hasonlóak voltak viszont az itteni tölgyek, és néhány új fajtól eltekintve a gyűjtött gubacsdarazsak vonatkozásában is jelentős átfedés volt. Talán kevéssé köztudott, de a 100 milliós népességű Japán területének 70%-a erdő, így sajátosan létezik együtt a kimagaslóan fejlett ipar és a természetes környezet. A Hokkaido Egyetem Erdészeti Kísérleti Állomásán egyedülálló gyűjtési módszert próbálhattunk ki. Egy 60 m-es gémkinyúlású toronydaru kosarában állva 20-25 m magas tölgyek legtetejéről gyűjtöttük a gubacsokat. Negyed évszázada foglalkozom komolyabban rovarokkal, de ilyen extrém gyűjtési módszerben még nem volt részem. Igaz nem is „cidriztem” még soha ilyen erősen gyűjtés közben.
5 nap után innen Fukuokába repültünk. Ez Japán déli szigetén, a 33. szélességi kör tájékán található. Azaz jóval délebbre, mint Magyarország, nagyjából a marokkói Casablanca szélességén. Itt már az időjárás is szubtrópusira váltott (október közepén 25-30 fok), és a tölgyek is meglepetést okoztak. Közöttük számos az örökzöld faj, leveleik egyáltalán nem is emlékeztettek a mi tölgyeinkre. Első nekifutásra csak úgy ismertük fel őket, ha makkot is találtunk rajtuk. Aztán persze hamarosan beletanultunk a számunkra ugyancsak egzotikus tölgyekbe is. Itt már az új tölgyfajokon nagyon érdekes és teljesen új gubacsdarázs anyagot sikerült gyűjtenünk, közülük néhány faj bizonyosan tudományra új, azaz eddig még nem nevezték el. A Kyushu University-n előadássorozatot tartottunk, az európai gubacsdarázs kutatás főbb eredményeiről az egyetem entomológus hallgatóinak és oktatóinak.
Fukuokából a Shinkanzen szuper expresszel utaztunk Kyotóba. A 600 km-es út mindössze 2,5 óráig tartott (5 megállóval). A vonatunk időnként 360 km/óra sebességgel haladt. Kísérleti pályaszakaszokon már a 460 km/óra sebességet is elérték vele. Kyotó környékén rövid gyűjtés, majd vonatozás Osakába, ahonnan repülés Tajvanra.
Tajvan egy 36 ezer négyzetkilométeres, 23 millió lakosú sziget. Kb. 60%-át hegyek (köztük 4000 m-esek is) borítják, így lakossága főként a nyugati, laposabb partvidék nagyvárosaiban koncentrálódik. Azaz a népsűrűség ugyancsak magas. Itteni bázishelyünk, Taichung (kb. 1,3 millió lakosú) a 24. szélességi kör közelében fekszik. A földrajzi pozíciója eleve meghatározza a klímát. Október végén is 30 fok feletti hőmérséklet, magas páratartalommal. Bérelt autóval jutunk be az erdővel borított hegyek közé. 2000 méter körül a hőmérséklet lecsökkent az üdítőnek tűnő 28 fokra. Utunk során mindenütt találkozunk az augusztusi- szeptemberi tájfunok pusztításaival, kidőlt fákkal, földcsuszamlásokkal, árvizek nyomaival. A hegyekben újabb, számunkra még ismeretlen tölgyek, rajtuk tucatnyi új, eddig leíratlan gubacsdarázs faj. Szóval lelkesedésben nem volt hiány. A jókedvet csak tovább fokozta, hogy szép számmal láttunk tenyérnyi méretű, ragyogó színezetű szubtrópusi pillangókat, illetve sok más érdekes, látványos rovart.
Rengeteg életre szóló emlék, hamarosan publikációkban is megjelenő tudományos eredmények, útinapló és kb. 6000 fénykép örökíti meg az expedíció 38, fárasztó, tömény, de csodálatos napját. Hazafelé a Taipei – Bangkok – Amszterdam – Budapest útvonalon, 3 futamban 16 órányi repülés, majd egy bő óra autózás, és már látni is lehet a kékesi TV-tornyot. Mindenütt jó, de legjobb Mátrafüreden!

Dr. Csóka György


KITÜNTETÉS

Az Országos Erdészeti Egyesület  Küldöttközgyűlése Dr. Csóka György erdőmérnöknek  a magyar erdőgazdaság fejlesztése és az egyesület érdekében kifejtett kimagasló munkásságáért a Bedő Albert emlékérmet adományozta.
Debrecen, 2008.július. 12.

GRATULÁLUNK!

Natura 2000

A XX. század második felében – főleg a dinamikusabb fejlődést mutató északnyugat- európai országokban – általánossá vált az a mezőgazdasági és területfejlesztési gyakorlat, amely a természetes ökológiai rendszereket fokozatosan felszámolta. Európa keleti régióiban – többek között Magyarországon is – az intenzívebb gazdasági fejlődés később kezdődött el, így viszonylag nagy kiterjedésű természetes és természetközeli élőhelytípusokkal borított terület maradt fenn. Ezekben az országokban a fennmaradt élőhelyek megőrzésére törekednek, míg Európa nyugati tájain a természetes élőhelyek helyreállítására, rehabilitációjára helyezik a hangsúlyt. A természeti környezetben bekövetkezett kedvezőtlen változások – a különböző emberi tevékenységek, mint a környezetszennyezés, vagy nagy tömegű kemikáliák használata) – az állat- és növényfajok élőhelyeinek védelmére irányították a figyelmet. Ezt a célt szolgálja a Natura 2000 hálózat, amely az Európai Unió két természetvédelmi irányelvén – a Madárvédelmi- és az Élőhelyvédelmi Irányelven – alapul. A hálózat célja az eltűnéssel fenyegetett, kis kiterjedésű természetes élőhelyek és a veszélyeztetett fajok fennmaradásának biztosítása. A védett területek ide sorolható csoportját a megritkult és veszélyeztetett madárfajok (pl.:kerecsensólyom) és élőhelyeik védelmében hozták létre. Azért esett a választás a madarakra, mert aránylag könnyen megfigyelhető, kedvelt állatcsoport és a madárvilág összetétele, sűrűsége érzékenyen reagál a környezeti változásokra. Ezen kívül számos madárfaj vonulása több országot is érint, ezért védelmük feltétele a nemzetközi összefogás. Az Élőhelyvédelmi Irányelv a madárfajokon kívül minden más, természetes körülmények között élő állat- és növényfaj és ezek természetes élőhelyeinek a védelmét szolgálja. A Natura 2000 hálózat láncszemeinek azokat a területeket jelölték ki, amelyeken az irányelvekben felsorolt fajok vagy élőhelyek jelentős állománya található meg (a jelölő fajok közül a Bükki Nemzeti Park működési területén jelentős populációban élnek: növények közül például a piros kígyószisz, magyar nőszirom, állatok közül a vöröshasú unka, vidra). Az élőhelyek megőrzése szempontjából fontos a gazdálkodók aktív bevonása, amelynek érdekében a támogatási rendszereket a hálózat területén a védelemnek megfelelően kell meghatározni. Ily módon lehetővé válik a mezőgazdasági, erdészeti, valamint a természetvédelmi érdekek összehangolása. A Natura 2000 területek bemutatásával, az ökoturizmussal pedig új lehetőségek nyílnak, amely az adott terület fejlődését, fellendülését jelentheti. Hazánkban a Natura 2000 területek jelentős része átfedésben van a már kialakított védett területekkel (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek), de számos, korábban nem védett terület is bekerült a hálózatba, amely együttesen az ország területének 21%-a. A Mátrai Tájegység is része a Natura 2000 hálózatnak, amelynek működési területe Hatvan, Gyöngyös, Kápolna, Sirok területén belül található. A Mátrai Tájegység vezetője Szuromi László, aki 3 természetvédelmi őr segítségével látja el a természetvédelmi feladatokat. A Tájegység központi irodája Mátrafüreden a Parádi ut 6. szám alatt található, ahol az érdeklődők tájékoztatást kaphatnak.

Rostás Gabi