Mátrafüred

Mátrafüred a Mátra szíve!

A festői szépségű Mátrafüred a Mátra szívében fekszik. Kedvelt kiránduló és klimatikus gyógyhely. Kellemes hegyi levegő, szép természeti környezet, szíves vendéglátás várja az idelátogatókat.
Számtalan turistaút indul Mátrafüredről források, patakok mentén, érintve a Máriácskát, a Benevár-romjait. A környék kilátóiból (Kozmáry, Muzsla, Hanák) szép panoráma fogadja a látogatót. Erdei kisvasút köti össze Gyöngyössel (6 km), félúton Farkasmály-borpincék megállóhellyel.

Mátrafüred és környékének látnivalói, kulturális értékei, sportolási lehetőségei (az egyszerű túráktól az extrém sportokig) felejthetetlen élményt nyújtanak minden korosztálynak!


Mátrafüred is the heart of the Mátra!

Mátrafüred is a beautiful health resorts in the Mátra mountains, with araund 830 residents. The clean air, mountain climate, and peaceful natural environment are awaiting the visitors. There are many look out-tower in the vicinity of the village, such as Kozmary, Muzsla, and Hanák, and these give some wonderful views of the landscape and vineyards. The enchanting narrow-gauge railway runs between Mátrafüred and Gyöngyös (6 km), with a convenient stop at the wine cellars!

MÁTRAHÁZA

TÖRTÉNET

Magyar Királyi Állami Horthy Miklós Gyógyintézet Mátraháza újkori története közel egyidős a szanatórium építésének történetével.
A szanatórium tervezésével Jendrassik Alfréd

műépítészt bízták meg 1927-ben. Az építési terv készítését megelőzően – 1926-ban – már megkezdődtek a forrásfoglalások és a napi 300 m3 kapacitású vízmű megépítése. Ezeket a munkákat a gyöngyösi székhelyű és születésű Gajdóczky Dezső és László építőmesterekre bízták. Az építési munkákat versenytárgyalás keretében az első Magyar Magas- és Mélyépítő Rt-re bízták, melynek vezetője és tulajdonosa Csonka László volt. Az építés – a Nagy-Somor-réten – 1927 nyarán kezdődött. A 200 méter hosszú, négyemeletes létesítmény számos kiegészítő épületekkel és pavilonokkal a gazdasági válság közepette is jó ütemben haladt, így 1929. június 9-én Vass József miniszter megtartotta az ún. bokréta ünnepélyt, ami a legfelső falegyen elérését jelentette. A munkálatokba a gyöngyösi székhelyű Pavlik Ágostont is bevonták, aki 1929. október 23-án bekövetkezett haláláig közreműködött a gyógyintézet építésében. Halála után Csonka László már egyedül irányította a munkát, s mivel sokat tartózkodott a helyszínen, családja is gyakran látogatta, a Gyöngyös–Parád közötti átmenő út mellet, annak keleti oldalán saját házat épített.

(A képen Csonka László feleségével, sz. Bezegh-Huszág Magdolnával és első gyermekével – Zsuzsival – a mátraházai ház előtt. Fotó: Csonka család archívuma)

Testvérének – Csonka Dalmának, aki, mint súlyos TBC beteg itt élte utolsó éveit – a tulajdonában is volt egy villa, amely a kápolna mellett állt, ezt azonban halála után örökösei eladták. 1931 őszén készült el a szanatórium, melynek építési költsége hét millió pengőbe került, és 300 ággyal rendelkezett. Az ápolásért térítési díjat kellett fizetni, vagy a biztosító állt helyt. Az ápolási díj hat- és nyolcágyas szobákban napi 6 pengő, két-háromágyas szobákban napi 7, az első emeleti kétágyas szobákban pedig napi 10 pengő volt. Abban az időben Gyöngyös és környékén a napszámbér 1.70-3.00 pengő volt, így a térítés nélküliek számára jelentős anyagi terhet jelentett az ellátás. A Mátrai Szanatóriumról írta Dr. Gerevich Andor igazgató-főorvos – 1932-ben – a Népegészségügy című szaklapban: „sok szanatóriumot, klinikát, kórházat láttam, de ezeknek impressziói mind eltűnnek a szanatórium megpillantásának élménye mellett. A magyar építészet eme remekművének méltó keretet ad a természet, amely mint féltett kincsét övezi a szanatóriumot.” Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb közegészségügyi intézete volt az 1930-as években a Magyar Királyi Állami Horthy Miklós Gyógyintézet, amely a TBC elleni küzdelem fellegvára volt. A TBC visszaszorulásával klasszikus szerepe megváltozott és ma már a tüdőgyógyászaton belül főleg az allergiás, a krónikus légzőszervi és a daganatos betegségek gyógyhelye. 1950 után a szanatóriumot bővítették, és 1961-ben a dolgozók részére 15 millió forintos beruházással három lakóház és kiszolgáló épület – bölcsőde, óvoda, üzlet – létesült. 1980-ban a három mátrai gyógyintézetet – Mátraházai TBC Szanatórium,

Kékestetői Gyógyintézet, Parádfürdői Kórház – Mátrai Gyógyintézet néven (MÁGY) egy igazgatási egységgé vonták össze, amelyből 1994-ben Parádfürdő kivált. Csonka László közreműködése és irányító munkája a mátraházai szanatórium építésénél új fordulatot eredményezett az egész Mátra térség turisztikai fejlesztésében. Ekkor már a Kékes Szálló kétütemű megvalósítása és a szálló környezetének kialakítása foglalkoztatta.

Rostás Gabi

TURISZTIKATÖRTÉNET 

A gyógyintézettel egyidőben, Csonka László lakóháza közelében a Mátra Egylet közadakozásból turistaszállót épített Medgyaszay István egyetemi tanár tervei szerint ősmagyar stílusban, csonka hazánk legnagyobb hegységének, a Mátrának délnyugati oldalán, 705 méter magasságban, melynek alapkövét 1927. október elején Dr. Puky Árpád, Gyöngyös város akkori polgármestere helyezett el, a bokréta ünnepélyt pedig 1929. július 13-án tartották. A „Mátra házának” nevezett turistaszálló építésére szánt összeg azonban rohamosan fogyott, a berendezésre már nem jutott, ezért Peitler Gyula, a Mátra Egylet tagja meghirdette az ágyalapítványi gyűjtést a Turisták Lapjában, dr. Székelyhidy Ferenc operaénekes kezdeményezésére pedig jótékonysági hangversenyt rendeztek Gyöngyösön 1930. április 28-án, és ennek jövedelmét az Operaház turistáiról elnevezendő szobaalapítvány berendezéseire fordították. A menedékház megnyitóját 1930 pünkösdjének kétnapos ünnepén tartották. Ekkor adták át a Kékestetőtől 2 km-re keletre lévő (Saskő gerincen emelt), a Magyar Turista Szövetség világháborúban hősi halált halt turista hősök impozáns, helyi kőből épített emlékművét, amely napjainkban is áll. Tervezője Antal Károly, kivitelezője a gyöngyösi Gajdóczky Dezső és László építőmesterek voltak.

 Az ünnepély méltó befejezése a Gyökeres-forrás foglalása és az „ismeretlen turistának” állított szobor felavatása volt (Sződy Szilárd alkotása). A „Mátra ház” átadásával és az emlékművel az ország turistamozgalmának figyelme a Mátra felé fordult. Puky Árpád híressé vált jelszava – „Legyen a Mátra a magyar Semmering!”– hatására 1934-ben átadásra került a Kékes-Mátraháza közötti 3 km hosszúságú és 300 méteres eséssel rendelkező lesiklópálya.




KULTÚRA

A Meseház feledésbe merült világhírű írónője, Tormay Cécile

Tormay Cécile (1875-1937) a két világháború közötti magyar irodalom egyik legsikeresebb női írója, közéleti személyisége volt.  
A legjobb német és francia kiadók versengtek művei kizárólagos kiadásának jogáért. Anatole France így méltatta: „alig találkoztam íróval, aki ilyen kevés eszközzel tud élővé tenni élettelen dolgokat, mint Tormay Cécile.” A szecessziós-impresszionista novellák és regények írója, előkelő szalonok kedvence tehetségét a „nemzeti ügy” szolgálatába állította. Az 1918-19-es magyarországi események teljesen új irányt adtak Tormay életének, de ez az életrajzi fordulat nem volt szokatlan abban az időben. Nemzeti munkája részeként írta meg 1920-21-ben Bujdosó könyv című művét, amely képes volt egyfajta emlékezetközösséget létrehozni az 1918-19-es eseményeket elutasítók körében. A könyv tanúvallomás a korról és vezetőiről. Tisza István kimagaslott kortársai közül, az utolsó igaz magyar, akinek sorsa összefonódott Magyarország sorsával. Bujdosó könyvének mind a két kötete az új politikai rendszer kikiáltásával indult: az első 1918. október 31-én Károlyi hatalomátvételével, a második 1919. március 21-én a proletárdiktatúrával. „A kommün bukásával ezeréves létünk legrettentőbb korszaka zárult le”- írta Tormay a Nógrádi Hírlap számára. Ezzel bujdosása is véget ért. 1919. november 16-án Horthy bevonult Budapestre. Tormay Cécile a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) nevében tartott ünnepi beszédet, melyben megfigyelhető volt a Horthy korszak mítosza is, ami azért is válhatott igen népszerűvé, mert olyannak mutatta a magyarságot, amilyennek szerette volna látni magát: hősiesnek, becsületesnek. 1922-ben Klebelsberg Kuno felkérte az írónőt a Nyugat ellenlapjaként indított Napkelet (1923-40) főszerkesztőjének, amellyel hozzájárult a magyar szellemi élet fejlődéséhez. Élete utolsó éveit mátraházai nyaralójában, a számára oly kedves Meseházban töltötte, ahol 1937. április 2-án, az Ősi küldött című regényének írása közben, tollal a kezében halt meg. 1945 után Tormay könyvei nem jelenhettek meg, elhallgatásra ítélték. Az írónő műveinek megismertetésére, emlékének megőrzésére 2008-ban Jobbágy Éva megalapította a Tormay Cécile Kört, amely missziós munkával küzd az írónő és irodalmi lapja, a Napkelet rehabilitációjáért. Kezdeményezésére 2012. április 15-én megrendezésre került Mátraházán az I. Tormay-Napkelet konferencia a Hotel Ózon Residence (Hoffmann Henrik szállodaigazgató) és Gyöngyös Város Önkormányzata (Faragó László polgármester) nagylelkű támogatásával. Ezzel egyidőben felavatásra került a Szőke György által megálmodott, és közadakozásból állított Tormay emlékoszlop, az Ózon Hotel parkjában, mely néhány perces elmélkedésre állítja meg az arra járó turistát.

Rostás Gabi

Ferences kápolna

Gajdóczky Dezső gyöngyösi építőmester tervezte, amelyet 1942 Nagyboldogasszony napján szenteltek fel. Természetbe illő anyagokból, a Mátrában fellelhető sötét cserkőből és a lilás árnyalatú solymosi kőből épült. A kápolnában hangsúlyt kap a természetes megvilágítás, a rejtett tetőablak révén az évszaknak, napszaknak megfelelően változnak a fényviszonyok. A kápolna körül 2001-ben építették ki a Naphimnusz Parkot és még néhány, méretében kisebb vallási építményt. Gajdóczky Dezső gyöngyösi építőmester tervezte, amelyet 1942 Nagyboldogasszony napján szenteltek fel. Természetbe illő anyagokból, a Mátrában fellelhető sötét cserkőből és a lilás árnyalatú solymosi kőből épült. A kápolnában hangsúlyt kap a természetes megvilágítás, a rejtett tetőablak révén az évszaknak, napszaknak megfelelően változnak a fényviszonyok. A kápolna körül 2001-ben építették ki a Naphimnusz Parkot és még néhány, méretében kisebb vallási építményt.