Programok

Mobil Off, Családi Idő On – Különleges családi étkezési élmény a Mátra szívében

A Mátrafüredi 4 Évszak Palóc Bistorant szeretettel hív mindenkit egy egyedülálló családi programra, amely 2024. április 24-től 30-ig tart. A kezdeményezés keretében a vendégek egy olyan környezetben élvezhetik a minőségi időt szeretteikkel, ahol a mobiltelefonok pihennek, így elősegítve az igazi közösségi élményt és párbeszédet.

Az esemény fő célja, hogy a családok nyugodt környezetben, a technológiai zavaró tényezők nélkül tudjanak egymásra koncentrálni. Ennek érdekében a vendégeket arra kérjük, hogy az étkezés ideje alatt helyezzék mobiljaikat egy erre kialakított tárolóba. Ez a kis gesztus hozzájárul a nyugodtabb és figyelmesebb együttléthez.

A 14 év alatti gyermekek számára ingyenes gyermekmenüt kínálunk, míg a felnőttek a Palóc Bistorant ízletes ételeit élvezhetik. A gyermekbarát ételek mellett a felnőttek számára készült kulináris különlegességek is garantálják, hogy mindenki megtalálja a számára legideálisabb ízvilágot.

A kezdeményezést tovább színesíti, hogy minden vendégünk 5000 Ft értékű ajándékutalványt kap, amelyet a 4 Évszak High-Tech Sportok Bázisának különböző szabadtéri programjaira lehet felhasználni. A választható tevékenységek között szerepelnek terepsegway, e-ranger, e-roller túrák, kerékpározás, íjászat és még számos egyéb, a négy évszakhoz igazodó aktivitás.

Az asztalfoglalásokat és további információkat a info@4evszak.hu e-mail címen vagy a 37/630 863 telefonszámon várjuk.

A Palóc Bistorant étlapját a https://palocetterem.hu/images/pdf/alacarte.pdf címen érhetik el az érdeklődők.

Helyszín: 4 Évszak Palóc Bistorant, Mátrafüred, Parádi út 8. Nyitva tartás: Hétfőtől vasárnapig, 09.00-tól 21.00-ig.

Várunk mindenkit szeretettel, hogy együtt töltődjünk fel és élvezzük az élet apró örömeit a csodálatos Mátrai környezetben.

Kapcsolat: Email: info@4evszak.hu Telefon: 37/630 863

MEGHÍVÓ

MEGHÍVÓ

MÁTRAFÜREDIEK 8. VILÁGTALÁLKOZÓJA

Gyöngyösi-Állatkert

Gyöngyös: Damjanich út 31.

Nyitva: minden nap

37/503-035; 30/655-1456

Archívum

Író – olvasó találkozó Schäffer Erzsébettel, a Nők Lapja illusztris újságírójával.

Nagyon jó volt itt lenni, a Kalló völgyben, a Máriácskánál sütögetni. Otthonos volt…, ismerős….
Öleléssel, köszönettel: Schäffer Erzsébet

Könyvbemutató

A Mátrafüredért Természetvédelmi és Turisztikai Alapítvány 2010. január 20-án tartotta Pásztor József A Mátra című 1929-ben megjelent útikönyvének reprint kiadásának könyvbemutatóját, amelyet közel 120 vendég tisztelt meg a jelenlétével.
Elegáns környezetben, a Városi Könyvtárban, Herman Lipót festményei és az éremgyűjtemény meghatározó miliőt teremtettek a bemutatóhoz.
Hallgattunk Vivaldi és Schubert muzsikát, gyönyörű verset a téli Mátráról, megismertük Pásztor József életútját.
A bemutató meghatóan ünnepélyes része volt a tiszteletpéldányok átadása mindazoknak, akik tettek a Mátra fejlődéséért és turizmusáért.
A program befejező része a fogadás volt, amelyre meghívott az alapítvány minden vendéget. Volt a könyv mintájára készült marcipán torta és más finomságok, a Mátraaljai borok gazdag választékát pedig a farkasmályi Dudás pince kínálta.
Szívet, lelket felemelő kulturális rendezvény volt a Mátra útikönyv könyvbemutatója.

Rostás Gabi

Író-olvasó találkozó Dr. Szőcs Géza, kézdivásárhelyi íróval

“Tanárember vagyok, főleg a fizikát oktattam általános- közép- és felsőfokon, a matematikát is többnyire felsőfokon, majd 12 évig rádióztam, és néhány éve a rádiózást fölcseréltem a könyvírással.”
E szavakkal mutatkozott be Szőcs Géza a gyöngyösi TV nézőinek az október 3-i író-olvasó találkozón készült interjúban:”írásaim és szerkesztett rádiós beszélgetéseim alapján úgy érzem, mintha harangozó lennék. Harangszó a gondolat, harangszó a megszólaltatottak gondolata. Húzom a harangot, húzom a harangokat. Szólaljanak meg minél többen. A harangszó messze elhallatszik. A harangoknak lelkük van, éneklik az örömet, a bánatot, figyelmeztetnek a veszélyre, és győzelmet is ünnepelnek.”
Legutóbbi olvasói randevúját kicsit kívülállóként éltem meg, a főszervező – zseniális módon – Rostás Gabi volt. Szenzációs ötlete, hogy a rendezvény a Mátra Szakképző Iskola aulájában legyen, remekül sikerült. Az iskola szeretetteljes hozzáállása, a szívélyes fogadtatása, melyben részünk volt. Ez úton tolmácsolom a Szőcs család háláját a szervező és az iskola felé.

Ajánlom az Olvasók figyelmébe, hogy Szőcs Géza könyvei családterápiának is beillenek: a végtelen szeretet, őszinteség, tisztelet generációk emlékének. Ezek és hasonló szép erények jellemzik Őt és kedves családját. A tisztességes magyar ember értékrendjét tehetik magukévá, akik köteteit kezükbe veszik.(A Városi Könyvtárban kölcsönözhetők, a gyöngyösi Régimódi Könyvesboltban pedig megvásárolhatók.)

A rendezvény színvonalát emelte két kiállítást is. Szőcs Levente természetfotóiban és Vilcsek Katica gyöngy ékszereiben gyönyörködhettünk. Gabi zseniális szervezése, hogy Szőcs Levente néhai nagypapájának verse először hangzott el nyilvánosság előtt – az erdélyi magyarság sorsáról – Szőcs Géza írásaival összeszőve.
Pádár Sándor végtelen kedves házigazdaként maradandó emléket varázsolt nekünk néhány órából, sok évre szólót.

Dr Ördög István és Gréczi László ebben a rohanó és elszemélytelenedett világban olyan intézményt vezetnek, ahol helye van a hagyományos emberi értékeknek is.

Őszinte tisztelettel: Vitáris lldikó

Csonka László emlékére

A mátrafüredi lokálpatriotizmus egy újabb szép kezdeményezéséért szeretnék köszönetet mondani, akik őrzik és ápolják Kékestető nagy fejlesztőjének, Csonka Lászlónak az emlékét. A 2012. szeptember 9-én rendezett emléktúra és koszorúzási ünnepség alkalmat nyújtott számomra is, hogy a Mátrafüredről induló gyalogtúra közben felelevenítsem emlékeimet, és az emlékműnél összegyűlt népes Csonka család tagjaival és számos résztvevővel együtt magam is tisztelettel adózhassak a közjót mindig szem előtt tartó vállalkozó munkásságának.
A Csonka család történetét már kora ifjúságomban megismerhettem. Naponta ingáztam a Fehérvár úti volt Csonka János féle Kismotor és Gépgyár előtt közlekedő HÉV-vel, ahol nagyapám kezdő műszaki rajzolóként ismerkedett a szakmával. Tőle sokat hallottam a család vállalatvezetési filozófiájáról, amelyet áthatott a kor modern, keresztény szociális eszmerendszere, és meghatározó volt a munkásjóléttel való törődése is. Később – szálloda szakmai pályafutásom során – már Gyöngyösön figyelhettem fel a Csonka László életművének középpontjában lévő mátraházai szanatórium, majd a Kékes Szálló gazdasági és szakmai jelentőségére. Különösen ez utóbbi ragadott meg. A Hungarhotels legendás vezérigazgatójának és több idősebb kollégám életében meghatározó volt az ott szerzett tudás. Ők nagy tisztelettel és szeretettel emlékeztek hajdani munkahelyükre, a gyógyszállóra. Olyannyira, hogy tapasztalataikat hasznosítva, 1968-ban már el is készült egy beruházási terv egy új kékestetői szálloda építésére, ami sajnos környezetvédelmi okokból nem valósulhatott meg.
A rendszerváltó évek kezdetén Gyöngyös város önkormányzata jelezte a kormányzat felé – mint a szanatórium területének hajdani tulajdonosa – a tulajdonjog rendezését, az államosítást megelőző, érvényes területhasználati szerződés alapján. Nagy meglepetés és öröm volt, amikor a Svájcban élő Csonka Tamás hasonló gondolatokkal keresett meg. Felajánlotta Csonka László örököseinek nevében a személyes együttműködést és fejlesztési készségét egy funkcióváltást is tartalmazó rekonstrukcióban. Az együttgondolkodást az azonos érdek mellett segítette az a személyes vonatkozású szellemi összekötő kapocs, amit a közös alma mater jelent. Sajnos a törvényhozás más irányba haladt. Ekkor még tettünk egy kísérletet a Csonka-villa és területének leválasztására, egy közösségi célokat szolgáló emlékhely kialakítására, de ez sem járt eredménnyel. Az önkormányzat ezek után csak annyit tehetett, hogy helyi műemléki védelem alá helyezte az épületegyüttest. Az ünnepség utáni látogatás során elkeserítő állapotokat találtunk. Az évforduló jó alkalom, hogy az önkormányzat felhívja az építészeti hatóság figyelmét arra, emlékeztesse a tulajdonost  – még ha az maga az állam is – mutasson jó példát jogkövető magatartással, és tegyen eleget a védett épület megóvására vonatkozó kötelezettségének.
Az utókor szerény elégtétele, hogy Szabó Gyula egykori polgármester segítségével és a Csonka család anyagi áldozatvállalásával sikerült elhelyezni a most 10 éves évforduló alkalmával megkoszorúzott emlékhelyet. Itt most nincs mód felidézni Csonka László ott elhangzott laudációját, azonban szeretném felhívni az érdeklődő olvasók figyelmét dr. Horváth Béla építész, urbanisztikai szakmérnök tudományos igényű, de élvezetes könyvére, amely „Kékestető és első fejlesztője Csonka László” címmel jelent meg 2002-ben. Nem csupán az idegenforgalomban, de minden más vállalkozásban hasznosítható, tanulságos példaként szolgálhat, hogyan kell megtervezni, előkészíteni és végrehajtani egy beruházást, úgy, hogy az egyaránt megfeleljen az ökológiai és ökonómiai szempontoknak.
Remélhetőleg ez is kedvet ad ahhoz, hogy jövőre és a további években még többen vegyünk részt a Rostás Gabi által kezdeményezett és szervezett koszorúzáson és emléktúrán. (A túrát Szőke György vezette.)

Keresztes György

(Az ünnepségre az emlékművet és környezetét, nem kevés munkával, Kányai János tette rendbe, amiért a magam nevében, mint szervező szeretnék köszönetet mondani. (R.G.)

Szent Kristóf vigyáz a turistákra és zarándokokra

Kedves kis ünnepségnek adott helyet a mátrafüredi Máriácska október 15-én. A gyöngyösi Felsővárosi Plébánia káplánja, Dombi atya, Szent Kristóf szobrát szentelte fel a Kallók –völgyi kegyhelyen.
A szobor elődjét vandál kezek pusztították el az elmúlt hónapokban. A pótlásról a Mátrafüredért Természetvédelmi és Turisztikai Alapítvány gondoskodott: megvásárolta az új szobrot, egyúttal fel is újíttatta a szoborfülkét.
Mint Szuromi László, az alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, a Kallók-völgyében immár két évtizede folyamatosan dolgoznak: közreműködtek a Madárvédelmi Bemutató Erdő felújításában, nevükhöz fűződik a Gyökeres-forrás kitisztítása és környékének rendbetétele, az elkövetkező hetekben pedig ismertető táblát helyeznek ki a Széky István turistaút elején.

Jelképes, hogy éppen Szent Kristófra esett a választás a szobor pótlásakor. A hagyomány szerint a III. században élt Kristóf az úton járók patrónusa, akinek a képét ma is sok autós és motoros magával hordja. Legrészletesebben a Legenda Aurea című, szentek életét bemutató középkori mű rajzolja meg alakját. Eszerint amikor Krisztust kereste, egy remete azt tanácsolta neki, hogy keresztelkedjék meg, és hatalmas erejét állítsa az emberek szolgálatára.
Kristóf egy gyors sodrású folyó partján kunyhót készített magának és egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat. Egy alkalommal szegényes külsejű gyermek állt meg kunyhójánál és arra kérte, vigye át a túlpartra. Kristóf szívesen teljesítette kérését, amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna, minden erejét össze kellett szedni, hogy átérjen a túlsó partra. Ott a kisfiú azt mondta: „Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, akinek szolgálni akartál.”

Nagy Gyula, a kuratórium titkára

Szellemi műhely

Változatos és izgalmas témákról (természetvédelem, környezetvédelem, tudomány, művészet, sport…), vetítéssel egybekötött érdekes előadások. Köszönöm a Mátrai TK-nak, Szuromi Lászlónak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a TK irodáját, és természetesen köszönet az előadóknak, hogy grátisz elfogadták a felkérést.

Rostás Gabi, szervező

2011. április 13-i előadás

Benyovszky Péter, történész, az április 13-ai előadáson a Mátra várairól tartott, gyönyörű fotókkal, légi felvételekkel illusztrált előadást.
A Mátra hegység keleti részén, a Tarna völgyében található a Siroki vár, ami romjaiban is pompás. A 294 méteres tufakúpon épült, belsőtornyos, ma is járható kazamata rendszerrel ellátott, sáncokkal védett várrom ma is lenyűgöző látványt nyújt, nem különben az idelátogatók elé terülő panoráma.
A Mátraderecske közelében található Kanázsvár romjait, mely meredek sziklaszirten áll, három oldalról lehet megközelíteni. Valaha csak kelet felől lehetett bejutni, de ott azonban mély árok akadályozta meg az ellenség várba való bejutását. Eredetileg egy hétoldalú lakótorony állhatott itt, melyet a feltevések szerint a 13. század második felében építhettek. Az ilyen sokszögű lakótorony nem ismeretlen a szomszédos Nógrád megyében sem (Salgó-, Hollókő vára). A vár, a Mátrában meghatározó szerepet játszó Aba nemzetség valamelyik ágának tulajdonában lehetett.
A Kisnánai vár romjai a település közepén található, építését a 11-12. századra teszik, pontos okirat nem áll róla rendelkezésre. A várat Móré László rablóvezér várának ismerik. Kettős sánccal, vizesárokkal védték a betolakodóktól. A vizesárkokban kihegyezett karók voltak elhelyezve, amik akkor is jó védelmet nyújtottak, ha nem volt az árokban víz. Felvonóhídja fel van újítva, igazi látványosság, érdekes program idelátogatni.
A Markazi vár építője valószínűleg a Kompolti család volt, a vár romjaiból nehéz következtetni eredeti formájára. Feltárást még nem végeztek, a fal keleti oldala körülbelül 20 méter magasan most is áll, és a kilátás is gyönyörű.
Ágasvár a Mátra legimpozánsabb csúcsa, Nógrád és Heves megye határán helyezkedik el. A csúcson még elvétve most is láthatók a híres Ágasvár alapfalai.
Benevár, Mátrafüred határában található. Bene vitéz lehetett a birtoklója a nagy kiterjedésű pogány várnak. A vár rendelkezett öregtoronnyal, palota szárnnyal, gazdasági épületekkel. A vár védelmét kettős árok biztosította a betolakodók ellen. Az 1980-as években régészeti feltárások folytak itt. Érdemes idelátogatni, s nem csak a várrom, hanem a csodálatos környezet miatt is.
Galyavár a mai legmagasabban fekvő várrom. A várat Galyatetővel egy nyereg köti össze, a többi oldalon meredek, mély lejtők védik. A várat délről kettős árokrendszer határolja.
Beszélt még az előadó a Galyatetőtől délre elhelyezkedő Nyesett várról, aminek igazán csak a területe látható a kúp alakú ormon. Nyesett várat a szakirodalom még Gyöngyössolymos határában tartja nyilván. Külön érdekességként említette Benyovszky Péter, hogy, ahol nem voltak várak, vész esetén az emberek a legerősebb épületben kerestek menedéket. Sok helyen ez a templom volt, amit nagy kőkerítésekkel, vizes árokkal védtek. Ennek remek példája a gyöngyöspatai templom, aminek ma is látható vastag kőkerítése. Az előadó külön kiemelte a marketing fontosságát a váraknak, hisz rengeteg turistát vonzanak ezek a történelmi helyek.
Élvezetes, érdekes előadást hallhattunk. Az este remek hangulatban telt el. Köszönjük!

Pásztor Piroska
(A Szellemi Műhely támogatója Dr. Lammel Krisztina volt.)

2010. november 20-i előadás

Egy volt gimnáziumi osztálytársam meghívása kapcsán kerültem kapcsolatba a mátrafüredi Szellemi Műhellyel. Ez volt az első előadás, melyre elmentem az év folyamán, de a minőségi és mégis közvetlen előadásmód nagyon megtetszett, így mindenképp ebből szerettem volna írni a külsős hospitálási jegyzőkönyvet, és természetesen szeretnék részt venni a következő előadásokon is.
A Szellemi Műhely vezetője – Rostás Gabi – ismerteti az esti programot, mely Csóka György Ezerarcú rovarvilág című előadása, Dr. Csóka György és Dr. Szabóky Csaba Sodrómolyok című könyvének ismertetése, az előadás témájához választott vers felolvasása, Czeglédy Boglárka az előadás alatt készült grafikájának megtekintése, végül kötetlen beszélgetés süteménnyel, borozással.
Csóka György röviden ismerteti előadásának célját, mely nem más, mint a rovarokról alkotott negatív kép megváltoztatása. Mindennapi példákon keresztül az emberek és rovarok együttélésének buktatóira hívja fel a figyelmet, fotók bemutatásával.
Az előadó utal a média rovarokkal kapcsolatos túlkapásaira. A rovarok tevékenysége a valóságban általában kevésbé káros, mint a délutáni TV műsorok (pl.: Mónika show). Külön diával mutatja be, hogy a művi bohóckodás manapság többet ér és jobban eladható, mint az értékes kulturális programok. Ezzel enyhe társadalomkritika fogalmazódik meg.
A folytatásban a rovarok pozitív tulajdonságait ismerteti: változatosak, szépek, jópofák. Rávilágít mennyire más szögből is nézhetők a rovarok. Gyönyörű makro fotókon keresztül mutatja be a fajok változatosságát. Beszél, többek között a szarvasbogárról, a gyapjaslepke petefürkész darázsról, a tűzvörös fémdarázsról, a havasi cincérről, egyenként bemutatja a rovarok szerepét az életünkben.
A résztvevők feltehették kérdéseiket, és az alábbi állat fajták kerültek szóba: szúnyog (CO2 kibocsátásra érzékeny), muslinca, fecske (2010 a fecskék éve), gólya (populáció felezése).

Ezután Csóka György és Szabóky csaba Sodrómolyok című művének ismertetése következett, utalva a sorozat korábbi köteteire, pl.: Gubacsok. Szimpatikusnak találtam, hogy nem volt a helyszínen könyvértékesítés.
Ezután Szuromi László felolvassa az előadás témájához választott verseket. Arany János: A lepke, Romhányi József: Egy szú végrendelete. A Műhely vezetője és Boglárka bemutatja az előadás alatt készült grafikát, és Boglárka ígéretet kap egy kiállítás megtartására az előadásokon készült rajzaiból. Javaslat fogalmazódott meg a jelenlévők részéről a következő előadásokkal kapcsolatban, pl.: szívesen hallgatnának gombákról szóló előadást.
A program végén kötetlen beszélgetés az előadóval és a többi résztvevővel, borozgatás, sütizés közben.

Nyilas Réka
szabadidő szervező tanár
(A Szellemi Műhely támogatója Dr. Lammel Krisztina volt.)

2010. október 20-i előadás

Október 20-án ismét szerencsések voltak, akik részt vettek a Szellemi Műhely újabb előadássorozatán. A két meghívott előadó ezúttal olyan közkeletű témákról beszélt, melyekkel napjainkban szinte mindenhol találkozunk. Annak ellenére, hogy nap, mint nap a média bombáz minket a környezet-és természetvédelemmel, az előadások részletei rávilágítottak arra, hogy még mindig van mit tanulni…
Az első előadó, Keszthelyi László a Bio-Pannónia Kft. igazgatója, a hulladék kezelés modern technológiáit és felhasználási lehetőségeit mutatta be, hangoztatván, a már otthon elkezdett szelektív hulladékgyűjtés előnyeit. Ha már szelektív hulladékgyűjtésnél tartott, tisztázódott az is, hogy a hulladékszállító autóba /látszólag/ egybe ürített, szelektíven gyűjtött hulladék mégsem vegyül össze.
Egy ki statisztika: Magyarországon évente kb.: 104-110 millió tonna hulladék keletkezik évente, ebből mi, a lakosság, 4-4,5 millió tonna települési szilárd hulladékot írhatunk számlánkra. Egyes becslések szerint ez évente 2-3 %-kal nő. Lényeges kérdés tehát, hogy hova kerül ez a sok szemét …
Sokan és sokszor úgy gondolunk a természetvédelmi oltalom alatt álló területekre, mint elzárt, foggal-körömmel védett helyre, melyekről nem tudjuk, hogy miért védettek. Szuromi László, a Bükki Nemzeti Park Mátrai Tájegység vezetője, előadásában rávilágított az okra. A ritka, természetvédelmi szempontból értékes fajok jelenlétét a Mátra kivételes földrajzi, geológiai és klimatikus viszonyai teszik lehetővé. Ezek a körülmények sok ezer éve is hasonlóképpen hatottak e tájra s az azóta itt élő fajokat és geológiai ritkaságokat meg kell őrizni a jövő nemzedékek számára. Az előadás témája érintette a természetvédelem jelenlegi problémáit, ezeket főként jogi szemszögből nézve.
Az előadások hangulata nemcsak fotókon lett megörökítve. Ceglédy Boglárka, a Szellemi Műhely állandó grafikusa, ismét kézzel rajzolt alkotásain keresztül teszi múlhatatlanná az előadások mondanivalóját. Alkotásai az est végén bemutatásra kerülnek.
A szünetekben némileg szabadabb, kötetlenebb formában zajlik tovább az est, mely során új barátságok kötődnek, s régiek újulnak meg a vendégváró asztal mellett, melyet a Szellemi Műhely támogatói töltöttek meg.
Kellemes tapasztalat volt számomra, hogy immár második alkalommal részt vehettem az előadássorozaton, még kellemesebb pedig az volt, hogy a szervező (Rostás Gabi), a Szellemi Műhely létrehozásával szabad utat enged a tudás és a művészet áramlásának.

Szőcs Levente, környezetgazdálkodási agrármérnök
(A Szellemi Műhely támogatója Bágyi László volt)

2010. február 10-i előadás

2010. február 10-én este szerencsések voltak, akik a zord hideg ellenére is részt vettek a Szellemi Műhely első előadássorozatán. Olyan előadásoknak voltunk szem-és fültanúi, amely sokáig megmarad az emlékezetünkben.

Elsőként Várkonyi Maréza kanadai útjának művészeti és turisztikai élménybeszámolóját hallgattuk meg, amit érdekessé tett a távoli földrész kultúrájának a közelbe hozása. Ha az időt nem kellett volna másokkal is megosztani, szívesen hallgattuk volna tovább.
A következő előadás olyan hatással volt a jelenlévőkre, hogy síri csendben, csak hallgatták és nézték a vetítést, majd feloldódva, elindultak a kérdések a csodás Távol-Kelet világáról, amellyel Dr. Csóka György megismertetett minket, aki bejárta és megörökítette mindezt. A tudományos munkába is betekintést nyertünk, de a társaság munka utáni lazításának, kikapcsolódásának részleteibe is bepillanthattunk. Tanulságos volt ennek a nemzetközi kutatócsoportnak – a különböző kultúrák ellenére – az együttműködése. Olyan jól sikerült, ez a több mint egy órás előadás, hogy kértük az előadót, legközelebb is ossza meg velünk az élményeit.
Az utolsó előadás példaértékű volt a fiatalok teljesítményéről és kitartásáról, ahogy sikeresen meghódították a Mont Blanc csúcsait. Sok szép képpel illusztrálva – Verinszky Zsolt a Second Wind Mátrafüredi Sportegyesület túraszakosztályának vezetője, aki tagja volt az expedíciónak – megismertük a hegy szépségeit, veszélyeit, beleélve magunkat, hogy résztvevői vagyunk a túrának. Ezen az előadáson azok is részt vettek az alaptábortól a hegycsúcsig tartó túrán, akik már nem vállalkoznának ilyen veszélytelennek nem mondható kalandra. További sikeres hegymászást, amelynek várjuk az élménybeszámolóját!
Minden előadás végén egy-egy Ady verset hallgattunk meg Szuromi László előadásában, majd a szünetekben, a szponzoroknak köszönhetően, az asztalra került finomságok és Mátraaljai borok mellet vidám társasági élet zajlott egészen a következő előadásig.
A legvégén megnéztük Czeglédy Boglárka alkotását, amely egy óriás szem volt. Első gondolatra a nyitott szemre, nyíltságra is lehetett gondolni, de közelről nézve, benne volt a baljóslatú világkatasztrófa.

Varga István és Varga Istvánné
(A Szellemi Műhely támogatói voltak: Bágyi László és Győri Csaba

Nyari Akadémia

Minden év augusztusában került megrendezésre a Nyári Akadémia művészeti kurzus (festészet, rajz, grafika), magas szintű szakmai irányítással. A kurzus művészeti vezetője Porges Márta, aki hosszú évtizedeken át tanított Hannoverben és Villingenben a Művészeti Főiskolán.
Július utolsó hetében, reggel, mikor a harmat felszállt, úgy kilenc óra tájt elindultunk a patak mellé az erdőbe festeni. Ők, vagy hét-nyolc igazi nyugtalan teenager a legdivatosabb frizurákkal, a legmodernebb nyári kiszerelésben, fejükben a japán trikkfilmfigurák megszokott sablonjaival, leültek a patak partjára egy-egy bokor alá, és megpróbálták meghallgatni a csendet. És egyszerre minden megváltozott. Elkezdtek látni. Minden, ami körülöttük élt, mozgott, csillogva vibrált, a gyönyörű nyári nap öröméről mesélt. Mindannyian szerettek festeni az iskolában. Itt viszont most másról volt szó. Természet után dolgozni, ahhoz bizony alázat kell, nemcsak papír és festék. Eleinte, ahogy leültek, elővették a holmijukat, a papír közepére odakentek egy fát, valamilyen fát, nem azt, ami előtt éppen ültek, hanem azt a klisét, amit minden ember fának néz. Később, szinte maguk jöttek rá, milyen sokat jelent, ha valamit megfigyel az ember. Azt a kincset, azokat a legfontosabb perceket, amiket a koncentráció ajándékoz nekünk embereknek, meg kell találni, és a legjobb tudásunk szerint kell felhasználnunk … Ez volt a Nyári Akadémia lényege. (Fel) figyelni a “csendes” világra … itt Mátrafüreden.

Porges Márta

Már az első kurzusra érkeztek hallgatók Gyöngyösről, Abasárról, Hortról. Voltak kisebbek is, 8-10 évesek, talán ők voltak a legszorgalmasabbak és voltak felnőttek is. Jövőre is szeretnénk megrendezni a Nyári Akadémiát, ami már most átlépte Füred határait, és idővel a környék kis művésztelepévé válhat, felfedezve tehetséges fiatalokat, bátorítást, önbizalmat adva nekik, hogy elindulhassanak a művészet irányába, vagy csak saját és szűkebb környezetük örömére alkossanak! Itt szeretném megköszönni Porges Mártának, hogy idejét és művészetét ajándékba adta Mátrafürednek.

Rostás Gabi

A sok szép alkotás közül Jager Tímea (Hort) akvarelljét láthatják a füredi kápolnáról.

Irodalom

Czeglédyné B. Mária, Ollé Dóra, Pásztor Piroska és Rostás Gabi  – Illúzió címmel – antológiában megjelent versei a POET 2010 évkönyvben, továbbá a poet.hu weboldalon olvashatók.

Czeglédyné Bánszki Mária versei Gyermekkorom emlékképe Gyermekkorom emlékképe, nagyapámnak műhelyében frissen gyalult fa illata, vonzott engem mindig oda! Forgács halom közepébe cirmos kandúr heverészget, de a kandúrt Én nem hagyván, forgáccsal jól betakarnám. Így került a forgács széjjel, ahová csak éppen lépdel, nagyapám nagy haragjára, többletmunka okozása. Hordók kádak készülőbe, száradtak a fal tövébe… Pihen ott a gyalu, fűrész, Tavasz érkezése Vörös bársony hajnal fénye, piros labdát rúg az égre. Ecsetjével játszik újra s zöld ruhát fest most a tájra. Ezer zöldet, fehéret, sárgát, festi aranyeső ágát. Pár nap és a rügy fakadva, méhecske dong ismét rajta. Bárányfelhők fenn az égen szellő sodor kék tengeren, az Ég színe már beborul rajt’ bodros felhő tornyosul. Képzelet Fényes gyertyalángként lobbansz Te fantomkép! Intesz felém, mint köd elillansz odébb! A képzelet hozott játszik az érzelem, mit hiányod hagyott hátra Énnekem. Elég látni Téged szemedben vágy tüze szikrát izzít, s éget! Úgy kellesz Nekem! Múlik a varázsa, puszta az ébredés. Nem vagy itt velem! Fáj a feledés! Természet Tó vizében megmártózik lemossa a Nap porát, szikrát szór a csillagoknak, szél dalolja víg dalát. Csókot lehel tó tükrére az új fagyos éjszaka, ezüst hídon alá száll a hideg hajnal harmata. Bársonyos pírral nyújtózik vörös napnak sugara, ablak alatt kinyílott már kiskertemnek virága. Illatával csalogatja szorgos méhek csapatát, körül dongják apró szirmuk, gyümölcs terem majd a fán. Ollé Dóra (Jade Solo) versei Gaia Állok a dombtetőn, ruhámba tép a szél. Földanyánk haragszik, tudom is hogy miért. Egyetlen gyermeke, kinek értelem adatott Anyja ellen fordult, s hatalmat ragadott. Gyilkolni kezdte tulajdon testvérét, Pusztítja Földanyát, ontja önnön vérét. Azt mondják sokan, jő a világvége, De én azt mondom, ez egy új világ kezdete. Talán majd megtanuljuk, hogy egyensúlyban éljünk, Az erdőknek vadjait, csak élelemért öljük. Ne pusztítsuk tovább, mi életünket adja! Éljünk vele békében, s ezt ő meghálálja. Szánom az anyát s a gyermeket, Ki házát vesztve hontalanná lett. De nem szánom a nagybetűs EMBERT, Mert mi, csakis mi tettük ezt! Századok óta pusztítjuk világunk, De ő most megmutatja, erősebb minálunk. Állok a dombtetőn, s hallgatom dühödet. Szívemet csalódás és harag tölti meg. Ó, balga Ember, nem látod mit teszel? A Földanya szült téged, s ő hantol majd el. Mást sem csinálsz évszázadok óta, Ontod drága vérét, ki tudja mióta. Tombolj Természet! Pusztítsd el gyermeked! Ki nem hallja meg hangod, érezze erődet. Értem haragod, értem hogy miért ez. De mit tehetnék az ellen, ki hatalmat élvez? Kevesen vagyunk, kik érted harcolunk, De szívünkben remény, nem hiába halunk. Tombolj Természet! Éld ki minden dühöd! Akkor talán látják, hogy Te vagy az Örök. Talán észbe kapnak, és nem ölnek tovább. Keblednek lakói mind ezért kiált. De az Ember nem tanul, nézd csak meg a múltunk. Évezredek távlatában mindent feldúltunk. Csak állok a dombtetőn, hallgatom hangodat S szánom az Embert, látva milyen vak. Ó, drága Természet, mit tehetnék érted? Szemeim a bútól forró könnyben égnek. Sajnállak Téged, sajnálom gyermeked, Ki anyját gyilkolva önmagát öli meg. Haragvó Természet, sújts le ránk dühöddel! De kíméld meg mindazt, mi életet érdemel. Kíméld meg a fát, az erdő minden vadját, Tengerben a halat, a delfint és a bálnát. Ők lesznek a remény, hogy nem történt hiába. Új kornak hajnalán, új értelem ágya. Démonok Csillagtalan sötét éjjel Démonokkal küzdöttem. Rémvicsorral, perverz kéjjel Órákon át üldöztek. Tépte szívem, marcangolta A mélységes félelem: Ha legyőznek, mi lesz akkor? Mily sorsom lesz énnekem? Nem győzhetnek, nem hagyhatom! Küzdök, küzdök szüntelen! E démonok bennem laknak, Harcunk néma s végtelen. Ha lehetne elrohannék, Küzdjön más a szörnnyel meg. De magam elől nem futhatok, Menekülni nem lehet. Bánat tava Mint fodrozódó hullámok szürke víz színén, Úgy terül el bánatom szívem mezején. Lelkem körül hullámot vet kín és gyötrelem, Megfeszítve vívom harcom ott bent szüntelen. Ám messze bent a sima vízen csónak siklik lágyan, Benne suhan minden célom, reményem és vágyam. Pásztor Piroska versei Elillanó álmaim Gyermekként, amikor kopott szandálomban rúgtam a port, akkor nem sokat számított, nadrágomon mennyi a folt. Gondolatom vitt merészen, szárnyaltam a kósza széllel, felhőbárányt űzni égen, megmártózni Nap tüzében. Tarka csokrokat kötöttem, érett málna volt az étkem, szomjam patakból oltottam, pillangóknak panaszkodtam. Selymes fű lett puha párnám, fák őriztek engem némán, boldog csak ilyenkor voltam, elillanó álmaimban. Hajnal Az ablakon meglibben a függöny, beköszön a reggeli szél; még alszol, zárt pilláidon kopogtat az ébredő fény. Ha felébredsz, rám mosolyogsz és elmeséled álmodat, hagyd nekem, hogy megcsókoljam a szádnál futó ráncokat. Nem kell nekem kincs és vagyon, nem kell semmi földi hívság, de kell a szemednél nevető, kacagó, kedves szarkaláb. Az éjszaka csendje Fáradt csendet szitál a méla est, a szél sem rezdül, enyhet adni rest, az éj oson, kormot fúj a tájra, csillag még nem gyúlt, a Hold is oly árva. Jó ez a csend, ez a hűs nyugalom, már fényszemek nyílnak a házakon. Pihen a test, és pihen a lélek, csak távolról hallik egy bús ének. Sejtelmes erdő mélyén piciny tó, nádasból nem hallatszik békaszó, vizébe csüng egy szomjas fűzfaág, fátylát teríti rá a némaság. Sötét tükörként fénylő habokban a fáradt Hold megmártózik halkan, keskeny sarlóját benne ringatva, hosszú út csillagporát lemossa. Alszik a természet A sűrű hóesés fákra paplant rakott, a bágyadt napsugár nyaldos egy jégcsapot. Vakító selyemként, mindent befed a hó, néhol virít egy-két égő csipkebogyó. Kökénybokor álmosan hullatja kék szemét, ágaira fázósan zúzmara von csipkét. Picinyke kismadár bokor rejtekében, fázósan toporog, didereg a szélben. Alszik a természet, szunnyad téli álmot, kipihen egy évet, s bont majd hóvirágot. Rostás Gabi: Haiku versei   Haiku – 29 A mesék, álmok mind “igazvalóságok”, csak merd elhinni! Haiku-39 Suhanó érzés Nézz utána mit hozott? Ha jót, állítsd meg! Ha rossz, engedd el!. Nem kell tudni mit akart. Tűnő valóság. Haiku – 36 Idegen Fények az Égen, minket néznek. Helytelen élet! * Pusztul a Bolygó az ember sebzi, vérzik. Evolúció! Haiku-Szilveszter Tolsztoji télben gőzölög a szamovár, kinn suhan a szán. * Közel az Új Év malacsült illata száll, vacsorára vár. * Különös fények, tűzmadarak az égen. Közel az éjfél. * Himnusz hangja szól, csilingelő poharak. Már elmúlt éjfél. * Tolsztoji télben kihűlt már a szamovár kinn suhan a szán. Haiku-Farsang Farsangi jelmez. Nemcsak most, mindörökre. Változó arcok. * Egyszer egy róka, másszor egy ravasz macska. Netalán kígyó? * Meg is tarthatjuk jelmezes maskaránkat. Még hasznunkra lesz. * Mikor melyik kell, azt tesszük fel éppen, így haladunk szépen.