…lelki/szellemi síkon kezdődik, akár évek is eltelnek, mire fizikai síkon is megjelenik. A ragaszkodás… kapcsolathoz/romboló érzésekhez/rossz döntések, kihagyott lehetőségek miatti sajnálkozás…sok betegség alapja. Mire fizikai síkon megjelenik sok figyelmeztető jelet kapunk, hogy valami megoldatlan. Csak akkor figyelünk rá, ha már baj van. Mivel mi hoztuk létre…mi felelünk érte…nem más… bár szívesen hibáztatunk másokat a saját bajaink miatt,…mert így nem kell magunkba nézni. A hárítás mindig a saját hibánk nem felvállalása. Csak mi tudjuk magunkat meggyógyítani, mert mi ismerjük magunkat legjobban, csak merni kell őszintének lenni. Amire már nincs ráhatásunk, mert… elmúlt/már nem érvényes…azt ne őrizzük, mert…az energiák torlódnak…nem pedig áramlanak, ami pont olyan, mint egy zárlat…a sejtek rosszul kommunikálnak egymással… és betegséget okoznak.

(⭐)

…igen jó barátok… egymás részeit pontosan kiegészítik. A közös aurában…mindent jól látnak egymásban. Ha kell… szólnak egymásnak…Te Nyuszi!…ezt nem jól látod… mégsem bánja barátságuk.

(🐰🦊⭐)

…mint minden kapcsolat…a vonzás törvényét követi. Az IGAZ barátságok…egy életre szólnak,…mert soha nincs ok a haragra. Egymást nem megbántani/kritizálni akarják… csupán a tükröt tartani,…amivel szembesülünk hiányosságainkkal…s…ezáltal sokat tanulhatunk.

Az ÁLBARÁTSÁG…olyan…mint egy üzleti kapcsolat…alá/fölérendelés…bólogatás van…soha nem életre szólóak,…mert nem tölti be személyiség – formáló…fejlődésre inspiráló szerepét. Benne tart abban,… amitől meg kellene válni,.. elég egy apró affér… máris szétesik,…amit veszteségként élünk meg,…mert az energiák szétválnak,…amit űr követ…be kellene tölteni. Mondjuk…egy IGAZI baráttal.

(⭐)

… őrzi valódi ÉNÜNK, amit az egó álarca… gondosan eltakar. Az álarcot mutatjuk a külvilág felé…azt gondolva…ezek vagyunk mi. A valódi ÉN szeretne megnyilvánulni, ezért… túljár az egó eszén, és elmond rólunk őszintén mindent…a kommunikáció 1000 + 1 nyelvén. Mi, magunk fedjük fel valódi Önmagunkat… miközben sejtelmünk sincs róla. Amit a legkevésbé akarunk megmutatni magunkból…azt áruljuk el leghamarabb. Az egó nem érti a lélek nyelvét…nincs ellenőrzése alatt… így a lélek őszinte lehet. Aki érti a legkifinomultabb rezgések…a kvantumfizika nyelvét,…annak nincs titok a lélek mélyén.

(⭐)

…amikor presztízsveszteség nélkül bármit/bármikor megtehetünk,…mert tudjuk,…hogy egy rossz döntéstől nem leszünk kevesebbek.

Ha mégis…várunkat külsőségekre építettük…ingatag…egy rossz lépés is romba döntheti,… ezért kell belső várat építeni,…amit a tornádó sem tud elbizonytalanítani/eltéríteni.

(⭐)

…a lélek üzenete…soha nem kívülről jön,… hanem belső csengőnk szólal meg,…mert valamit közölni akar velünk.

Nem elnyomni kell gyógyszerekkel,…hanem… hallgatni kell az üzenetre, … hiszen a válaszok is bennünk vannak.

A betegség lehet…a legjobb barátunk, mert…a lélekkel karöltve….pontosan jelzi,…hol van a megoldatlan probléma.

(⭐)

… részben,…a fizika törvényeivel teljesen leírható az Univerzum.

A vonzás törvényét követik az emberi kapcsolataink… Csak gondoljuk, hogy tetszik/nem tetszik/esetem…pedig a frekvenciák találkoznak…vagyis… valójában…soha nem külsőre, hanem belső kisugárzás alapján választunk.

Ez lehet felemelő/kiegyenlítő…idővel lehúzó is,…de ha felismerjük benne a tükröt…felemelhet/kiegyenlíthet.

Mivel ez nem fizikai síkon értelmezhető,… így a …”mi tetszik benne?” kérdésre nem válasz a… kék szem…/barna/szőke haj…”Mit érzek benne?” – helyesen. A válaszokból tudható…mire vágyunk…miben tudnánk ki/beteljesedni….a legjobb formánkat hozni.

(⭐)

… vesszük körül magunkat? Ha hozzánk képest… kevésbé művelt,… kevésbé különlegesekkel,..akkor önértékelésünkkel baj van. Kell a viszonyítás….a…kihez/kikhez képest tiéd a főszerep?

Ha hasonló…vagy tőlünk okosabb emberek társaságát keressük… önértékelésünk helyén van. Vállaljuk a hiányosságainkat,… szivesen tanulunk másoktól,…az epizód szerepben is teljesnek érezzük magunkat,… örülünk és hálásak vagyunk a tükörnek,…amit elénk tartanak…nem vesztegetve az időt ellenállásra/hárításra,…mert tudjuk, hogy küldetésünk… így is/úgy is… teljesíteni kell, de nem mindegy,…hogy mindezt,… hogyan éljük meg? Szenvedésnek…vagy…sikernek?

(⭐)

…NEM!..senki és semmi nem old meg helyettünk semmit, csak az érzés a felszínről a tudatalatti egyre mélyebb rétegeibe “csúszik”,…azt a hamis illúziót keltve, hogy az időben való távolodás egyben megoldás is…pedig úgy viselkedik, mint egy fel nem robbant akna. Elég egy illat/film/zene és máris a felszínen van.

A lelki fájdalmakat – mint a gyászt is – mélyen át kell élni…csak így tudjuk elengedni…és az emlékezés már nem fájdalmas, hanem kellemes lesz.

Az érzelmeinkben szigorú rendet kell tenni… különben beteggé tesznek…

Amiről úgy gondoljuk, hogy már nem kell -harag/düh/félelem…- haragudjunk meg az egész világra és engedjük el örökre.

Amit viszont megtartunk,…azt teljes szívvel ❤️ öleljük meg… és soha ne engedjük el…

(⭐)

…amikor már képtelenek vagyunk a megújulásra. Ismételjük megrögzött sémáinkat akkor is, ha már elavult, nem szolgálja örömünket/boldogságunkat.

…amikor képtelenek vagyunk új eszmék befogadására,…amikor nem hallgatunk belső énünk szavára.

Az öregedés folyamata a szellem síkjáról indul, amit követ a lélek síkján az elmaradt tapasztalás és kezdődik a fizikai leépülés,…ami nem korhoz kötött,…hisz a korlátolt/merev gondolkodás lehet huszonévesen is…

Mindenki kap lehetőséget,…a jelek fontos üzenetek…ne várjuk meg a betegséget, amitől rögtön rájövünk,…mit nem tettünk meg,…mi mellett mentünk el…?

(⭐)