Kultúra

Palóc Néprajzi Magángyűjtemény és Babakiállítás

A palóc kultúra formagazdagságából kapunk ízelítőt a kiállítás megtekintésével. Az első teremben a népviseletbe öltöztetett babák az ünnepi és hétköznapi viseletet mutatják be.

A második teremben a paraszti élet festett, faragott, hímzett ünnepi és hétköznapi használati tárgyai láthatók.


Paloc Ethnographical Private Collection&Doll Exhibition

The first hall houses the Doll Exhibition, featuring the many different traditional costumes of the area.
The second hall you can see old household textiles, costumes and consumer goods used by the Palots villagers.

Cím/Address: Pálosvörösmarti út 2.

Várkonyi Maréza keramikus művész munkái

Maréza Vérkonyi’s keramist artist works

Cím/Address: Béke úti Pavilonsor

Gyöngyös

Gyöngyös a Mátra kapujában található, 650 éves város. Barokk belvárosa a XVII. században épült, hangulatos kávézókkal a hársfák alatt. Rangos eseménye a városnak az évente megrendezésre kerülő, Nemzetközi Folklór Fesztivál, amelyre messze földről eljönnek a látogatók, és persze a híres Mátraaljai borok. (Gyöngyös 6 km-re délre van Mátrafüredtől.)

Gyöngyös is known as the GATEWAY to the MÁTRA, and is around 650 years old. The baroque centre was built in he XVII. Century.

Each summer sees a rich cultural programme, including: folk dancing, folk music, festivals, international dance festivals, and the celebration of the grape harvest. (Gyöngyös lies 6 km south of Mátrafüred.)


Egyházi Kincstár

A kincstárban nemcsak nagy művészi értékű ötvöstárgyakat, kelyheket, talpas kereszteket, ereklyetartókat és úrmutatókat lehet látni, hanem más tárgyakat, képeket, könyveket, miseruhákat és szobrokat is őriznek. A 48 ötvösmű közül 12 középkori, illetve reneszánsz darab, melyek közül 7 sajátosan magyar, filigrán díszítésű, bőrtűs kehely.

Church Treasury

Not only goldsmith works of great artistic value: goblets, soled crosses, shrines and images of the Lord are preserved in the treasury, but other objects: pictures, books, vestments and statues.
12 out of 48 goldsmith works are medieval and of Renaissance period, seven of them are goblets with specific Hungarian filigree decoration.

Cím/Address: Gyöngyös, Szent Bertalan út. 3.

Orczy – kastély

Gyöngyös keleti felén emelkedik a klasszicista stílusú Orczy-kastély épülete, mely az 1900-as évek közepétől, a folyamatos fejlesztések eredményeként mára a város egyik kulturális központja lett. Itt kapott helyet fél évszázada a Mátra Múzeum.
A kastély építéstörténete a XVIII. századtól követhető nyomon. Története leginkább az építtető Orczy-család nevével fémjelezhető. Orczy István 1699-ben érkezett Heves vármegyébe, s 1708-ban Petrovay Zsuzsannával kötött házassága révén lett birtokos Gyöngyösön. Fia, Orczy (I.) Lőrinc 1769-70-ben itt, az egykori majorság helyén barokk kastélyt építtetett. 1826-ban unokája (II.) Lőrinc építtette át klasszicista stílusban.
A család, illetve annak leányági leszármazottai egészen az 1930-as évekig jelen voltak a településen. Az 1930-as évek közepén Wildburg Artúrné eladta a kastélyt a városnak. Ezzel az Orczy-család birtoklása végérvényesen megszűnt Gyöngyösön.


Matra Museum

The Mátra Museum, located within the Orczy-castle in Gyöngyös, has a rich insect, butterfly, and mineral collection, and an almost complete Mammoth skeleton.

Baron Lorinc Orczy was born in Tarnabod in 1718. His military career started in 1743, when he joined the noble uprising led by Aurel Grassalkovitch. At the beginning at the Seven Years War (1756-1763), he went into the battle as the Committee for River Regulations by Maria Theresa.
Cím/Address: Gyöngyös, Kossuth út.40
www.matramuzeum.hu



Huszár Lajos Éremtár a Vachott Sándor Városi Könyvtárban

www.huszarlajoseremtar.eoldal.hu
Gyöngyös Fő tér 10.

Lajos Huszár Medal Collection in the Sándor Vachott Citizen Library

Gyöngyös Main Square 10.

Farkasmály

A műemlék jellegű pincékben ízletes mátraaljai borokkal várják a vendégeket!

The fine wines of the Mátra Hills are served up in the traditional cellars!

Parád – Cifra istálló

A díszes épületet az 1870-es években Ybl Miklós tervei alapján a Károlyi család építtette. A cifra istállóban ma a gyönyörű lovak mellett, kocsi múzeum és a lovaskocsi-gyártás történetét bemutató kiállítás látható.

The Károlyi family had this ornamented building built according to the plans of Ybl Miklós. In the Cifra stable one may see not only wonderful horses but also the museum of carts as well as an exhibition displaying the history of carriages (28km).

Parádsasvár – Üveggyári Múzeum

A közel 300 éves gyár múzeumában a manufakturális üveggyártás emlékei, eszközei és termékei láthatók.

Relics, tools and products of the manufactured glass production are exhibited int he museum of the factory that has a history of 300 years. (23km).



Kapásház-Abasár/ Kapás house-Abasár

A Mátra déli lábánál, Gyöngyöstõl keletre, a Sár-hegy lejtõjén, illetve a Bene-patak völgyében fekszik a település. Jól megközelíthetõ autóval mind Gyöngyös, mind Mátrafüred irányából.
Az abasári borvidék fejlődésében is meghatározó szerepet játszott a banktőke megjelenése. A századforduló után, 1901-ben kapta mai nevét a település, ahol többek között Magyarország legmagasabban fekvő szőlőterülete is található (Sárhegy, “dobóczi lapos”).
Az 1981. április 2-án megnyitott Kapásház nevű tájházban a szőlőműveléshez kapcsolódó tárgyi emlékeket, a századfordulós summás-kapás család életmódját, a monostor emlékeit mutatják be. Itt megtalálható Abasár népi viselete, melyet csak itt láthatnak az érdeklődők.A palóc stílusban épült ház 230 éves, az 1902-es látképen még csak ilyenek voltak, ma ez az utolsó a faluban. A lakosság fő megélhetési forrása ma is a szőlő és a bor, amely minőségét tekintve országos viszonylatban is az első tíz között található.

Abasár

Abasár is a picturesque village of 3200 residents that lies at the FOOT of the Mátra. The village was named after King Aba Sámuel. The main village occupation is grape growing, and the vineyards around the village add to the beauty of the landscape. The „Abasári” wines are famous throughout Hungary, and are becoming know throughout Europa. (Abasár is 6km from Mátrafüred on the „yellow –„ blase (footpath marking).

MŰVÉSZ PORTRÉK

Karácsony Dávid – A Purgatóriumon túl

1983. szeptember 21-én születtem. Ezt fontos megemlítenem, mert ettől a naptól kezdődött az, aki ma vagyok. Karácsony Dávid, az Élet csodálója, a Gyermek, a Testvér, a Költő, a Szerelem, a nép orvosa, a frontember és 2020-tól Apa. Mindent körülölel a zene, hiszen zene nélkül lehet élni, csak nem érdemes. A madarak csiripelése is zene.

12 évesen két barátom gitárt kért karácsonyra, megtetszett az ötlet, de nem akartam őket utánozni, ezért én nem is kértem, de szerencsére kaptam. Tehát majdnem lemaradtam a saját utamról, amiről később kiderült, hogy nekik meg pont nem az volt.  Bár az úton együtt indultunk, a garázson túl nem jutottunk, mint Tarajos koponyák. Akkor még a dob bográcsból (lásd cin) és diszperzites vödrökből (mint tamok) állt. Egy régi rossz magnó zúgása volt a torzító, emellé játszottunk akusztikus gitáron. Mindhárman Kalotás úrhoz jártunk gitározni tanulni. Mi rockra kértük, ő klasszikust tanított, hamar elváltak útjaink. Lázadóvá, s így rockerré, punkká a bronzvörös hajam tett. Sokat csúfoltak miatta, ezért inkább megnövesztettem, minthogy a remete létet válasszam.

16 évesen írtam meg az első dalszövegemet Néha utálom önmagam címmel. Tejfehér mámorban a feketét kutatod, halálfekete állapotban a fehéret akarod. A magyartanáromnak nem tetszett. 20 évvel később már ő kért véleményt tőlem a saját versére.

Ennek ellenére a magyar órákat szerettem, s így találkoztam Dante Isteni színjáték című művével. Nagyon megtetszett a Purgatórium jelenség, s biztosan tudtam, hogy ezzel a névvel egy zenekart kell létrehoznom. Ez történt 2000. 03. 15-én. Pont egy évre rá hallottam egy erdélyi ünnepség főpróbáján, hogy valaki a függöny mögött egy Korn dallamot játszik klarinéton. Sokáig Kornnak hívtuk, ma már Ray, de az anyukájának még mindig Fodor Bálint. Azóta együtt zenélünk, alkotunk, teremtünk. Ti vagytok így ketten együtt a művészet – állapította meg rólunk egy idegen, akiről kiderült, hogy korábban egy szakdolgozatban próbálta definiálni a művészet fogalmát, sikertelenül.

Tehát a punk zenével kezdtünk. Abba minden belefér. Direkte nem hatott ránk senki. A kedvenceinktől direkt nem játszottunk semmit, hogy továbbra is a kedvenceink maradhassanak. Eredetiségre vágytam. Azóta is.

Purga – Sanzon punk

2006-tól Heni lett az énekesünk, és sanzon-punknak neveztük a stílusunk. Bár én elleneztem, de Purga lett a Purgatóriumból. Írtam a szövegeket, a zenei szerkezeteket, s együtt dalokká alakítottuk őket. Verseket zenésítettünk meg, s elkészítettük Hallgass!címmel a legjobb lemezünket.

Megnyertünk három tehetségkutatót és két utcazene fesztivált, voltunk ismert zenekarral turnén is, de A Fal mögé nem jutottunk. Pedig mindig arra vágytam, hogy híres zenekar legyünk, ez volt az életem, annyira, hogy én kicsiben meg is éltem a „rockandroll” sztárságom.

Lehet, hogy kicsit emiatt is, de 2021 nyarán Heni váratlanul kilépett a zenekarból, de egyáltalán nem lepett meg. Volt köztünk egy művészi kapcsolat, ami nagyon jól működött, de részéről elfogyott a lendület, és az időből is kifutottunk. Sokkal több marketing, social media, kapcsolati tőke kell ahhoz, hogy egy zenekar működjön, de ez nem az én világom. Ez üzlet, én meg zenélni szeretnék, tehát elhatároztam, hogy tudatosan fejlesztem magam „magamnak”. 

Rombus – Világzene gipsy lendülettel

2020 októberében szociális munkásként a gyöngyösi Málta ház tagja lettem, ami a Durandában, egy cigány szegregátumban található. Ott találkoztam Sanyikával (Horváth Sándor), és hamar egy húron pendültünk. Ő hozta a vidám cigány ritmusokat, én meg játszottam rá Mozart, Bach és Rossini dallamokat. Különböző kultúrák, világok zenei irányzatait illesztettük egybe a klasszikustól a modern zenéig gipsy lendülettel.

A Kapcsolódások napja alkalmából 2022 tavaszán felkértek minket egy szabadtéri koncertre, hiszen a rendezvény üzenetét mi sem tükrözi jobban, hogy egy cigány srác és egy szociális munkás együtt zenélnek. Utólag belegondoltam, hogy a koncerten a társadalmi szerepvállalásom nagyobb súlyú volt, mint maga a koncertünk. Imádom a mikrofont, egyfajta hatalom, amit lehet jó célokra is használni.

Bekiáltottam a közönségnek, hogy nem tudom feltűnt-e, de van közöttünk egy cigány és nem a dobosunk az. És milyen jól megvagyunk így együtt. A cigányok és a magyarok együtt táncoltak, óriási hangulat volt.

A koncert előtt felhívtam Robit – ex-dobos a Purgából, 2012 – és Rayt (klarinét), hogy kezdődik a Rombus. Latin szó, benne van, hogy rom, ami cigány férfit jelent, és Jézus feltámadási ruháján is rajta volt eme jel, szimbolizálva az újrakezdést.

2022 volt a hipotézisem beigazolódásának éve, hogy jó, új és eredeti, amit csinálunk és nem csak nekünk fog tetszeni. Festői és összefirkált környezetekben játszottunk.

A Rombus egyaránt jó vasárnap délutáni teraszos beszélgetésekhez, mint szombatesti táncos őrülethez. Ami a legfontosabb, hogy küldetésünk van az emberiségnek a zene szárnyaival ívelve. 

2023 ajtaján bekopogott hozzánk Káresz (basszusgitáros a Purgában), és ott maradt. Így lett igazán teljes a csapat és a hangzásvilága, csak megvártam, míg ő jön.

Most stúdiófelvételeket készítünk, és a világhálóra helyezzük, hogy aki tudni szeretne rólunk, az tudjon.

Old Trappers – Rock and Roll zenekar

2022 novemberében felhívott Teddy az egykori rockabilly dobos, hogy egy éve alapított egy rock and roll zenekart, de megváltak az énekes-gitárostól, és azt szeretné, hogy én legyek a frontember. Mondtam, hogy én sem énekes, sem olyan gitáros nem vagyok, amilyen szeretnék lenni, de frontember az vagyok. Nagyon megörültem a hírnek, hiszen azért az hiányzott, hogy megőrüljek a színpadon, üvölthessem a saját dalaimat és az általam megzenésített verseket.

S ami még fontos számomra, hogy a koncerteket Teddy szervezi, így szerencsére én foglalkozhatok csak a zenével.

2023. 01. 21-én volt az első koncertünk egy motoros találkozón, ami a megmérettetés volt, hogyan fogadják az emberek ezt az energikus, vad, punkos formációt. A katarzis az volt, amikor felhívtam Rayt szaxofonozni az utolsó két dalra. Onnantól Rayt be is vették a bandába, ez is volt ezzel a tervem.

A Purgából így lett kettő: Rombus és Old Trappers és ez így EGY bennem. Nemcsak zeneileg, szociológiai szempontból is érdekes mindkét banda és tábora, de erről majd legközelebb.

S ha már itt a tavasz, elkezdtem énektanárhoz járni, ami már egy régi vágyam volt.

Absque pugna non est victoria! Küzdelem nélkül nincs győzelem!

Karácsony Dávid

Ezeken a linkeken megtaláltok!

Purga – Hajó

Rombus – Für Mozart

Mindörökké zene…

A boldog gyermekkor, a kúriára emlékeztető otthon, a nagymama útravalója kivetített egy sikeres életutat Spiczmüller Ákos zongora- és kamaraművész, zenepedagógus életében, aminek egyik koronája a március 15-én átvett Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetés.

A háború a nagymama magyar nóta énekesi pályáját megtörte, így az unokájának énekelte a népdalokat, aki kiváló hallgatóságnak bizonyult.

Szülőfalujában, Recsken, sokat sétáltak esténként, és az egyik házból zongora hangja szólt.  Mindenki Aranka nénije zongoraórákat adott, ahová hétéves korában kezdett el járni. Varázslatos hely volt Aranka néni polgári módon berendezett otthona, ahol az ebédlőben volt a zongora, de igazából Aranka néni személyisége lakta be a házat, a tárgyak, bútorok csak visszatükrözték őt. Az alapokat tőle tanulta.

11 évesen az Egri Farkas Ferenc Zeneiskolába került Takács Dánielné irányítása alá, ahol olyan jól vette az akadályokat, hogy a hatéves zeneiskolai képzést két év alatt elvégezte, aminek nagyon örült a nagymama, hiszen megvalósulatlan álmát látta tehetséges unokájában.

A Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába Pethő Károly egyengette az útját, az ő ajánlására került az intézmény zongora szakára, ahol Darányi Lajos és Sőrés Ildikó zongoraművészektől tanult, de már középiskolásként a Fazekas Mihály Általános és Zeneiskolában tanított zongorát.

Debrecenben felejthetetlen zenei élményekben volt része. Az Aranybika Szálló kongresszusi termében számos hazai és külföldi szólista és zenekar adott hangversenyt, és ez a meghatározó zenei élmény még inkább megerősítette abban, hogy életét a zenei pályán folytassa.

15 évesen felkérték szülőfalujában – Recsken – egy kórus vezetésére, miközben Debrecenben középiskolás volt. Az egyszólamú, de lelkes kórus öt év alatt folyamatosan bővült, négyszólamú vegyes karrá fejlődött, és felvette a Mátrai Visszhangok Vegyes Kar nevet, immár 45 fővel. Húsz évig volt a kórus karnagya, amely 2010-ig Mátrai Visszhangok Vegyes Kar néven, majd 2010 után egy átszervezéssel Belcantó néven működött tovább.

A falu háziorvosa, Dr. Sófalvi Antal volt a kórus menedzsere, aki szervezte a fellépéseket, utazásokat és minden egyebet, ami a népszerűsítéshez kellett.

2000-ben érettségizett, majd a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karán Boros Árpád zongoraművész osztályában tanult, aki mellesleg a gyöngyösi Pátzay János Zeneiskola növendéke és Kovács Béláné mátrafüredi zongoratanárnő tanítványa volt.

Miskolcon az öt év alatt kiteljesedett zenei élete, itt sajátította el a zenei élet legmagasabb ismereteit olyan kiváló tanároktól, mint Kocsis Zoltán világhírű zeneszerző és zongoraművész, részt vett Fenyő Gusztáv és Kerek Ferenc mesterkurzusain, harmadévesen a Bécsi Zeneakadémián egy szemesztert áthallgatott, és egyetemi évei alatt is tanított (Nyékládházai Zeneiskola), végül 2005-ben zongora- és kamaraművész tanári diplomát kapott.

Ahogy követjük Spiczmüller Ákos életútját nyilvánvaló zsenialitása már korán megnyilvánult, amit a nagymama és az édesanyja felismertek, és támogatták abban, amiben tehetséges volt: a hatéves zeneiskolai képzést elvégezte két év alatt, középiskolás korától folyamatosan tanított az iskola mellett és mindössze 15 évesen karnagy egy felnőtt kórusban, amit sikeressé tett.

2005-től több ajánlat közül a Pátzay János Zeneiskolát választotta munkahelyül, amiben közrejátszott mátrai kötődése is, de tanít zongorát a Lőrinci Hunyadi Mátyás Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában is.

1995-től 2012-ig koncertkörutak, versenyek Németországban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában kiemelkedő sikerekkel. Magyarországon 2000-től 2012-ig 946 kórustalálkozón és hangversenyen szerepeltek.

Az elismerések sem maradtak el: megannyi karnagyi nívódíj, korrepetitori, zongorakísérői díjak és a legfrissebb a Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetés, amiért hálás a felterjesztő(k)nek, hogy méltónak találták rá.

 Nagyon sok tehetséges növendéket kaptam a Jóistentől, akikre büszke vagyok – meséli örömmel Ákos.

Számos versenyre készítette fel tanítványait. Országos, nemzetközi, hazai és külföldi zongoraversenyeken vettek részt, és rendre az I. és II. helyezést érték el – Kiss Norisz, Kazzella Péter Márk -, Puporka Melánia kitüntetéssel végzett a Zeneakadémián, két növendéke is felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Egyetemre, Miskolcra.

Ezek a sikerek a Pátzay János Zeneiskola és Gyöngyös város hírnevét repítik itthon és külföldön egyaránt, amire igazán büszkék lehetünk, mert a legmagasabb szintű értéket, a kultúrát közvetítik.                                                                                                      

 Rostás Gabi

A zene, mint szerelemprojekt…

Bár a szüleim Gödöllőn éltek, amikor megszülettem, 4 éves koromban Mátrafüredre költöztünk, így erre a helyre tekintek gyerekkorom helyszíneként és otthonomként.

Édesapám és édesanyám is erdőmérnökök, a munkájuk miatt jöttünk ide, és az itt töltött évek elsőszámú motívuma a természet közelsége volt. A sok erdőjárással töltött időn túl pedig rengeteget utaztunk, és a hosszú autózások elengedhetetlen része volt a zene is. Ez talán a legkorábbi emlékem az aktív zenehallgatásról, ahogy a suhanó tájakat nézve várom, hogy a soron lévő albumon felcsendüljön a kedvenc dalom. Az itthoni óriási lemez, kazetta, de leginkább CD-kollekcióban voltak albumok, amik az autós CD-tokban kötöttek ki, és amikről mindig a közös családi utakra asszociálok, voltak, amik a konyhai magnó mellett laktak, és ezért a közös sütés-főzés jut róluk eszembe, és persze voltak a különleges alkalmak aláfestő zenéi, mint az a karácsonyi válogatás, amit a mai napig Advent vasárnapokon hallgatunk.

A gyerekkor másik fontos motívuma a népzene volt: anyukám néptáncosként, apukám pedig csak a teljes népi kultúra csodálójaként nekem és a testvéremnek is átadták ezt a szeretetet. Én is és az öcsém is majd egy évtizedig néptáncoltunk, bár én aktívan csak 15 éves koromig űztem ezt a hobbit, sok népzenei koncertre jártunk, és bár felnőtt koromra távol kerültem ettől a világtól, továbbra is sokszor gyönyörködöm a magyar népzenében, de más népek tradicionális zenéjében is.

Habár a zeneiskolai pályafutásom nem volt hosszú, stabil alapot adott a zenéhez való hozzáállásomhoz: a zeneelméleti és szolfézstanulmányok, bár elengedhetetlenek, én nagyon traumatikus élményként éltem meg őket, viszont a furulya és később a fuvolaórákat imádtam, de sosem vettem elég komolyan, így a zenélés már akkor is és azóta is inkább játék és örömforrás, mint munka és küldetés lett.

11 évesen kerültem a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumba, ahova 8 évig jártam, és ahol teljes pályafutásom alatt az iskolai kórus tagja voltam. Sok kedves emlékem van a kórusos élményekből, itt szembesültem először azzal is, hogy mennyire szeretek, és talán valamennyire tudok is énekelni. A kisiskolás éveinknek még egyáltalán nem volt része az internet, de a gimis korszak második feléből már emlékszem arra, hogy az akkor induló közösségi oldalakon és zenei platformokon keresgélek kevésbé ismert előadókat, és próbálom összerakni az identitásom, amivel az alternatív és underground zenei téren meglehetősen ingerszegény gyöngyösi közegben nem teljesen találtam a helyem.

Az egyetemi évek és a fővárosba költözés persze elhozták a várt változást, az elmúlt tizenpár évem legfontosabb motívuma egyértelműen a zene volt. Hamar kiderült, hogy fogyasztóként is ez adja a legtöbb örömöt az életben: a mai napig a lehető legtöbb koncertre próbálok eljutni, az élőzenénél semmi nem tud több endorfint és eufóriát adni. Egy egyetemi évfolyamtársammal 2012 körül elindítottunk egy rövid életű zenei blogot, mert ráébredtem, hogy zenéről beszélni is nagyon szeretek: 2015 óta PHENOM zenei és kulturális magazin szerzője is vagyok, illetve alkalmanként a kifejezetten a hazai underground zenei életre fókuszáló Keret Blogra is írok cikkeket.

Ezzel párhuzamosan pár, nagyon hamar hamvába hullt zenekari próbálkozás után 2014-ben fogalmazódott meg bennem az igény, hogy aktívan is szeretnék zenével foglalkozni, és bár érdemi hangszeres tudásom nincs (gitározással próbálkoztam, de hamar feladtam), talán énekes-dalszerzőként tudnék hozzáadni valamit egy zenekar munkájához. Egy Facebookos hirdetésen keresztül találkoztunk Jacsó Mikivel, akinek már bőven volt tapasztalata zenélés terén és vele, valamint Fazekas Zolival közösen alapítottuk meg a Lightning Field nevű zenekart, akikkel életemben először dalokat késztettünk, és vettünk fel teljesen házilag, a dalszövegeket is én írtam. Velük végül két kislemezünk jelent meg, amikre nagyon büszke vagyok, igaz csak egy koncertünk volt (Miki Új-Zélandra költözött nem sokkal később), az egyik dalunkat az akkor még a kis magyar előadókra jobban fókuszáló Petőfi Rádió is játszotta párszor, amit nagy sikerként éltem meg.

Kis külföldi kitérő után 2017-ben tértem vissza Budapestre.  Ebben az évben valósult meg egy régóta dédelgetett álmom, hogy csak lányokból álló zenekar tagja legyek. Barátokból és barátok barátaiból verődött össze a Disco Nap banda, ahol klasszikus gitár-basszusgitár-dob-ének felállásban zenéltünk, és kezdtünk szép lassan belekerülni a város underground zenei körforgásába: felvettünk egy kislemezt, megjártunk jó pár klubot, mint pl.: az Auróra, a Dürer Kert vagy az A38, a Kolorádó, de a Bánkitó fesztiválokon is játszhattunk. Sajnos, ez a zenekar sem lett hosszú életű, nem voltunk még készen arra a felelősségre és azokra az elkerülhetetlen feladatokra, amik egy ilyen minimális mértékű ismertséggel is járnak.

Mindeközben vokálosként a Rock Band for Old Men nevű szuper formáció egyetlen lány tagjaként egy nyolctagú zenekarral pár évig jártuk a budapesti és vidéki klubokat és fesztiválokat, ami egy szuper közösségi élmény volt, de az alkotásban nem vettem részt, és az addig gyűjtött tapasztalatokat alapul véve úgy éreztem, szeretnék önállóan, saját zenéket készíteni.

A Garageband nevű, rettentően egyszerű zeneszerkesztő szoftverrel kezdtem el kísérletezni, és szerettem bele ebbe a játékszerű, digitális alkotásba, ahol pár kattintással bármilyen hangszert meg tudok szólaltatni, és mindenféle hozzáértés nélkül tudok egészen zeneszerű felvételeket készíteni. Kezdetben feldolgozásokkal, 2019 óta pedig saját számokkal is keresgéltem a nekem tetsző hangzást, és tanulgattam a „producerelést”, de a legjobb “továbbképzés” a koronavírus első hulláma volt, amikor pár hónapra hazamenekültem a Mátrába, és más szórakozás híján a szabadidőmet erdei sétákkal és zenéléssel töltöttem.

(Ekkor született meg az Ode for the rest című dalom is, amit kifejezetten a gyönyörű mátrai erdők ihlettek).

Kitűztem magamnak egy célt, hogy hetente elkészítsek egy feldolgozást, és ezek a dalok egész sok emberhez eljutottak. Ezek hatására hívtak el első önálló fellépésemre a Fekete Zaj fesztiválra, Sástón, ahol kedves barátaim segítségével szólaltattuk meg a már meglévő dalokat.

Ezután a budapesti klubokba is kaptunk meghívásokat, tavaly év végén pedig belefogtam a már régen megálmodott nagyobb vállalkozásba, és nekiültem megírni egy albumot. Ebben a zenekar jelenlegi tagjai, Muck Éva, Hepp Ildikó és Ruprech Barna is segítségemre voltak, mert az eddigi számokkal ellentétben az albumon már nemcsak laptopról megszólaltatott hangszerek, hanem a basszusgitár és az elektromos gitár is helyet kaptak. A felvételeket házilag készítettük el, de ezúttal egy valódi producerrel, Garay Anna Elzával végeztük az utómunkálatokat, ami a végeredményen is egyértelműen hallható.

Sok csúszást, aggódást és stresszt követően végül szeptember 16-án jelent meg a MINDEN névre keresztelt lemez, amivel egy óriási álom vált valóra, és büszke vagyok a végeredményre, főleg mert ezen az anyagon már magyar nyelven is írtam dalokat, ami milliószor félelmetesebb, mint angolul. Megtaláltam egy olyan lassú, álmos és éteri hangzást, amit a magaménak érzek, és úgy érzem, hogy a dalszövegek is önazonosak lettek.

Mivel ez egy teljesen önképzésre, önmenedzselésre épülő projekt, rengeteg mindent meg kell még tanulnom minden téren, és nagyon szeretném, ha kicsit több emberhez eljutna a zeném, mert bár nem a legpopulárisabb és/vagy eladhatóbb műfaj, van egy nagyjából egységes mondanivaló a bolygó, az emberek és az élet szeretetéről és a reményről, amire szerintem most különösen nagy szükség van.

Október 30-án bemutattuk a lemezt a budapesti Központ Klubban, az év hátralevő részében pedig megtervezzük a 2023-as évet, és remélhetőleg jövőre is lesz lehetőségünk koncertezni, és új zenéket készíteni, mert nekem legalábbis rengeteg örömöm van ebben a szerelemprojektben.                                                                                                   

Csóka Ágnes

(Ezeken a linkeken hallgathatjátok meg a zenénket)

SPOTIFY: https://open.spotify.com/album/5AJ6N6B8yLTxOCj6Zq5bVq?si=3C3NVmiAQliFyjh7z7KlBA

YOUTUBE:https://www.youtube.com/playlist?list=PLdnOhJ6-a-6PhUZgUbo6u5eXrC7r06CDI

BANDCAMP: https://ladybirdmusic.bandcamp.com/

MINDEN ZINE: https://issuu.com/agicsoka/docs/ladybird_zine_v01

FB: https://www.facebook.com/ladybirdmusicbudapest

IG: https://www.instagram.com/csokapic/
ALBUM PREMIER: (https://keretblog.hu/kibontotta-szarnyait-a-katicabogar-elso-albumaval-debutal-a-lady-bird/)
DICO NAP: https://disco-nap.bandcamp.com/album/patchwork-blanket
LIGHTNING FIELD: https://lightningfield.bandcamp.com/

Barna Mariann művészete

A népek legendái isteni eredetűnek tartják a művészetet. Ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a művészet még túlmutat rajta, olyan világba, melyet megismerni nem, legfeljebb csak sejteni lehet.

Barna Mariann 1973-ban született. Tanult szakmája ügyvéd, de új utakat keresve meghatározó szerepet kapott az életében a festészet. 2012-ben rátalált az üvegfestés művészetére, ami hamarosan szenvedélyévé vált.

Mariann első festményei sablonképek voltak, majd próbálkozott festők műveinek üvegre vitelével, amiben a legnagyobb kihívás, hogy mennyire lehet tökéletesen visszaadni a festményt az üvegen. Kedves művésze, Cicely Mary Barker, akinek tündérrajzait és számos meseillusztrációját festette meg üveglapra.

Művészete változatos témákat dolgoz fel. Megtaláljuk a természetet, portrékat, egyházi témákat, a kedves mesealakokat.

Festményein a színek elosztása rendkívül harmonikus, egyik sincs túlsúlyban, egyik sem nyomja el a másikat.

A képek alkotásánál a mozaikszerű hatásra törekszik, érvényesülnek a figurális és ornamentális részek, de nem egymás rovására. Nagy hangsúlyt kapnak az erős, határozott kontúrok, árnyékolásból pedig csak annyit alkalmaz, amennyi a tartalmi megértéshez elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenekelőtt az üveg anyagában rejlő szépségek érvényesüljenek.

Az üvegművészet korántsem mai találmány, az emberek már évezredekkel ezelőtt felfedezték maguknak ezt a rejtélyes, színes művészetet. Az időszámításunk előtti negyedik évezredből maradtak fenn az üvegművészet első alkotásai, melyek Egyiptomban készültek.

A legszebb üvegfestmények a gótika korából maradtak fenn, ekkor élte virágkorát, és elsősorban templomokban alkalmazták, mert kiválóan alkalmas a természetfeletti dolgok megjelenítésére.

A reneszánsz korban a falfelületek egyre nagyobbak lettek, ami a színes üvegablakok háttérbe szorulását hozta. A XVIII. században megkezdődött az ablaküveg tömeggyártása, így az egykor virágzó műhelyek hanyatlásnak indultak, és a féltve őrzött üvegfestési és egyéb eljárások a mesterek titka maradt örökre.

A XIX. században az üvegfestés újra életre kelt.

Nagy áttörés volt az 1893-as chicagoi világkiállítás, ahol Tiffany bemutatta rézfóliás technikával készített ólomüvegét, mely Tiffany-üveg néven vált ismertté és a szecesszió kedvelt üvegfajtájává vált.

A múlt század végétől kezdve középületekben is gyakrabban alkalmazták a színes üvegablakokat, melyek ezzel a hétköznapi élet részévé váltak. Az ólomüveg éppolyan alkalmazott művészet lett az építészetben, mint a falfestés, vagy a szobrászat.

Magyarországon Róth Miksa művei révén ez a műfaj iparművészetből újra képzőművészetté vált.

Mariann kipróbált más festési technikákat is, mint az akvarell és a pasztell. Művészetében megjelenik minden téma, ami körülvesz bennünket, segít meglátni a mindennapok örömeit, pillanatait, ami mellett sokszor csak sietve elmegyünk.

Akvarell képein finom, világos, áttetsző színeket használ, ami a képnek frissességet kölcsönöz, és a gyors tovatűnő élményeket közvetíti, de ezek a tünékeny benyomások mégis lelkünk mélyére hatnak, és mindenkiben más-más lenyomatot hagynak.

Az akvarell a festészet legszabadabb technikáinak egyike, igazából a világos színtartományokban mutatja meg igazi szépségét, erőssége abban áll, hogy lehetővé teszi a papír szövetének és tónusának elegyedését a festék színeivel, s ez a fénynek és a mélységnek lélegzetelállító illúzióját kelti, de nem tartozik a könnyű festési technikák közé, mert szeszélyesen és kiszámíthatatlanul viselkedik, amikor használatba veszik.

Az akvarellnek több ezer éves múltja van, különféle variációit évezredek óta használják.  Az első ismert példák a barlangfestmények, az ókori egyiptomiak is alkalmazták, az itáliai reneszánsz nagy falfestményeit is egyfajta vízfestékkel festették.

Az akvarellt régebben vázlatok készítésére használták, később vált önálló technikává. Legnagyobb mesterei a japánok és a kínaiak voltak, Európában pedig a 19. század angol festői.

Pasztellel alkotni, megvalósítani az elképzeléseket különös élmény. Expresszív alkotásokra tökéletesen alkalmas, de finomsága lírai képek megalkotására is kiváló. A tónusviszonyok: szín, fény-árnyék hangsúlyozására gazdag színskálát alkalmaz Mariann.

A pasztell tulajdonképpen átmenet a rajz és a festészet között.

A 19. század második felében a hangsúly eltolódott, a szénrajzokat felváltották az egyre festőibb hatású pasztellképek, a lágyan egymásra mosódó színfoltjaikkal valóban átmenetet jelentettek a grafika és a festészet között.

Önálló alkalmazási módja a 19. század második felétől a plein air festészet elterjedésével került előtérbe. Az impresszionisták már teljes jogú tagként illesztették a festészeti technikák sorába. A pasztell legkorábban Leonardo da Vinci munkásságában fordul elő.

Barna Mariann művészi hitvallása: felemelő érzés, amikor elkészül egy mű a kezem alatt, valamit kifejez önnön valómból, az igazi örömet azonban az jelenti, amikor a képek mások otthonát díszítik,  örömöt hozva az életükbe, ha ránéznek, megtöltve más tartalmakkal, más érzésekkel.

A TündériennArt Alkotóműhely születése

Barna Mariann és Molnár Tünde gyermekeik révén 10 évvel ezelőtt ismerkedtek meg. A közös érdeklődés a legjobb barátnőkké tette őket. Már évekkel ezelőtt megálmodták saját műhelyüket, amely 2017 őszén vált valóra. Azóta a TündériennArt alkotóműhelyükben alkotnak nap, mint nap. Álmaik között szerepelt, hogy saját „termékük” legyen. Ez valóra vált, amikor közösen megálmodták és megtervezték a babáikat. Amikor meg kell valósítani Mariann a művészi rész, aki már az anyagban is látja az alkotást, Tünde a művészet mérnöki része.

A babák újrahasznosított anyagból, kis ökológiai lábnyommal készülnek. Arcukon csak szemek vannak, mosollyal, szeretettel nekünk kell feltölteni őket.

Rövid idő alatt a babákhoz kapcsolódó ötletek áradata született meg képzeletükben. A babákról készült akvarell festmények, naptár, meseillusztráció és a csillagos ég a határa fantáziájuknak. A saját termék mellett már egy saját brand felépítése lett a cél. A két alkotó nevéből szövődött a Matu baba. A babák már elindultak a világhír felé. Európában, Dél-Amerikában, Japánban hódítanak.

Rostás Gabi

Zenész életem mérföldkövei

Népzenész, népzenetanár vagyok. Tállyán nőttem fel, Tokaj-Hegyalja egy gyönyörű községében, itt jártam iskolába, és itt ismerkedtem meg a népzenével. 10 éves koromban kezdtem tanulni citerázni első mesteremtől, Gönczi Miklóstól. Középiskolába a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium ének-tagozatára jártam. A mestereim Engi István, Engi Zsuzsa, Mészáros Béla, Bakonyi Béla, Birinyi József, Olsvai Imre voltak.

Diplomát a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola ének-zene, népzene szakán szereztem. Tanáraim: Rőmer Ottó, Havasréti Pál, Agárdi Éva, Dsupin Pál, Joób Árpád, Juhász Erika, Ördög Mária voltak.

A főiskolai éveim alatt kezdtem tanítani zeneiskolákban és alapfokú művészeti iskolákban Tállyán, Bekecsen, Szerencsen, Miskolcon, Nyíregyházán. Szülőfalumban több mint 70 tanítványom volt. A Forgatós Zenekarral bejártuk Magyarországot és Európa sok-sok országát. Büszke vagyok arra, hogy tanítványaim közül sokan lettek sikeres népzenészek, népzene tanárok. Például, a „Felszállott a páva” vetélkedő, első szériájának, győztes zenekarának, a Parapács Zenekar tagjai.

2008-ban Kecskemétre költöztem. Lakitelken, Tiszakécskén kezdtem tanítani, 2014-től pedig a Kecskeméti Kodály iskolában tanítok a Csík János által létrehozott népzene tanszakon. Mára a citera tanszak az iskola legnépesebb tanszaka.

A tanítás mellett rendszeresen veszek részt Kecskemét neves néptánc műhelyeinek munkájában, zenészként. Muzsikálhattam együtt a Hegedűs Zoltán vezette Hegedűs Együttessel, az Urbán Zoltán által létrehozott Legényes Zenekarral, tagja vagyok a Zönge Zenekarnak.

A tanítványaimból álló Boróka Zenekarral több színházi zenés darabban játszottunk, mely színdarabok zenei rendezője voltam, valamint a dalokat és feldolgozásokat is jómagam készítettem. Jelenleg, a Magyar Népzenei dialektusokat bemutató összeállításainkkal koncertezünk.

A zenekar tagjai közép és felsőoktatásban tanuló diákok, akiket már kicsi koruk óta tanítok. Igazi közösséggé formálódott csapatról van szó. Együtt járunk például Gyergyóba is, ahol részt vesznek a népzenei gyűjtéseken, valamint a táborokban is. A Lakiteleki Gyergyó-Hétvégén szervező és lebonyolító segítséget is nyújtanak.

Manapság nagy kincs, amikor valaki tagja lehet egy közösségnek. Úgy gondolom, hogy tanítványaimmal igazi közösséget tudtunk létrehozni, amelyben a népzenélés a mozgatórugó, de a közösséget a barátság és az egymás iránti tisztelet tartja össze.

Zongorista vagyok az „Ugyebár” zenekarban, ahol feldolgozásokat készítünk az ’50-es, ’60-as évek bárzenéjéből, kávéházi muzsikájából.

Húsz évig tanítottam a Tisza – Folk Alapítvány Népzenei Táborában. Rendszeresen oktatok több népzenei táborban, mint például a Tőserdei Népzenei Tábor. 

2017-ben részt vettem a lakiteleki Népfőiskola értékfeltáró kollégium kutatómunkájában, Erdélyben, a Gyergyó-medencében.

2018 óta Csüllög Edina kolléganőmmel rendszeresen járunk gyűjteni, és tanítani Gyergyóban, ahol feltártuk a hagyományos citerajátékot, valamint három generációs értékmentés keretében visszatanítjuk saját hagyományaikat!

Közel hetven tanítványunk van Gyergyóremetén, 2019-ben megrendeztük az első Gyergyóremetei Citerás Tábort, valamint az I. Lakiteleki Gyergyó hétvégét. Azóta már mindkét rendezvényből a negyediket tartottuk.

Vendégművészként vettünk részt Csüllög Edinával Hollandiában, egy ottani zenekar, a Trió Trabant turnéján, ahol magyar népzenét játszottunk.

Büszke vagyok arra, hogy a kezdetektől tagja lehetek a Csík János által megálmodott és létrehozott Csík János és a Mezzo zenekarnak citerás, harmonikásként.

2019 novemberében jelent meg első lemezünk, „Szép a tavasz, szép a nyár” címmel a Fonó gondozásában. Hamarosan második lemezünk is napvilágot lát, aminek címe „Gyémántból kalitkát” lesz.                                                            

Vadas László

Egy bohém festő…

Mátrafüred legendás festője – Csíky Sándor – az Ypszilonthy hercegek simongáti birtoka intézőjének fiaként látta meg a napvilágot Erdélyben. Szülőföldjét már fiatalon elhagyta. Első állomása a határmenti Bagamér volt, ahol egy életre szóló barátság és levelezés fűzte titokzatos bagaméri barátjához, akit soha senki nem látott.

Fiatal korában megtanulta a török nyelvet, mert kalandos utazásra készült Kis-Ázsiába, talán ezért is kedvelte annyira az orientalista tudóst, Germánus Gyulát, akinek szinte minden művét olvasta.

A világlátásból azonban semmi nem lett, helyette hetvennégyszer költözködött. Bagamér, Hollókő, Buják volt fontosabb lakhelye, festészetében is nyomot hagyó lényeges élmény az életében, de csak rövid ideig időzött ezeken a helyeken.

Igen szerette a bővérű humort, a fröccsöt. A katonatiszti pálya is tervei között szerepelt, de az első megbízatás után – őrhelyét elhagyva a debreceni vasútállomás restijében 32 nagyfröccsöt ivott meg, amire igen büszke volt – leszerelték.

Kedvelte a Boccaccio-i fogantatású történeteket szép asszonyokról, pompás lakomákról. Több alkalommal is nekifutott a házasságnak, de az esküvőjére soha nem ért oda. Hajnalban, a kocsmában, ivócimborájával, a sokadik nagyfröccs után döbbent rá, hogy lemaradt az esküvőjéről. A násznép haragja elöl, szerény vagyonát hátrahagyva, sietősen távoznia kellett. Hőscincérekkel telerakott dobozban küldte vissza a jegygyűrűt az ex menyasszonynak.

Sok ilyen történetet mesélt, talán ez lehetett az oka hetvennégyszeri hurcolkodásának és az Erdélyből való távozásának, ahová soha nem tért vissza, és senkivel nem tartott fenn kapcsolatot.

A ’30-as években tíz évig Hollókőn élt, innen vonult a háborúba, ahol Horthy vezérkarának magas rangú tisztje volt. A hadifogságból Sirokba, majd Mátrafüredre érkezett, ahol végleg gyökeret vert, és harminc évig élt.

Nagy mesterektől tanult, tanítványa volt Aba Novák festő, grafikusnak, aki a modern magyar festészet egyik legeredetibb tehetsége volt.  Rajzkonstrukciót Hollóssy Simontól, a 19-20. századi realizmus legkiválóbb magyar képviselőjétől tanult, aki iskolateremtő, a nagybányai művésztelep alapító tagja volt. Nagy támogatója és segítője volt művészi pályáján Glatz Oszkár, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének megjelenítője, a népviseletek megörökítője.

Csíky Sándor már gyerekkora óta festett, munkáinak számát azonban még megsaccolni sem tudta. Festményei eljutottak nemcsak Európa számos országába, de még a tengerentúlra is, mégsem vált híres festővé. A kor nem fedezte fel művészetét, de az akkori mátrafüredi közösség nagyra értékelte. Minden valamire való füredi családnak van legalább egy Csíky festménye.

Festészetének kedvelt témája volt a mindennapi népi élet, például a hollókői guzsalyos fonólány, ahol Pászti Maris volt a modellje.

Mindig erdős vidéken élt, természetről szóló képei közül legismertebbek voltak a patakos képei, a pipacsok, tájképei közül a Kékes vonulata. Farkasmályban a Regélő csárda kedvelt helye volt, amit festményein is megörökített. Több évig ott is élt a festő, közel a borospincékhez, a fröccsökhöz. Bármilyen spicces is volt, megőrizte arisztokrata mivoltát, amit öltözete – ing, csokornyakkendő, öltöny – is megjelenített.

A ’60-as évek végén egy pár soros és igen titokzatos levelet kapott, melyben a Benevár étterembe hívták egy találkozóra. Ezt már a festő mesélte: „ahogy beléptem, azonnal felismertem, mert rám hasonlított”. A hatvan éve nem látott nővére hozta el a festő lányát, aki hosszú évekig kutatott utána, míg nyomára bukkant. Erről a találkozóról soha többé nem beszélt.

A szabadság szimbóluma volt Csíky Sándor, semmire és senkinek nem kötelezte el magát. A hírnévnél, a családnál is többre tartotta szuverenitását. Csak a pillanatnak, a festés és a mindennapok örömének élt.

Nem gyűjtött saját vagyont. Egy kofferban elfért majdnem mindene, még az élete is.

A hatszáz oldalt kitevő jegyzeteiben több évtized buja történéseit írta meg. Szerény albérlete egy sezlonból, tulipános ládából, háromlábú vaskályhából és a festőállványból állt.

Az égre nyíló kisszoba ajtaja tavasztól őszig nyitva állt. Ha Gyöngyösre ment vásznat, festéket vásárolni a régimódi nagy kulcsot egy piros szalaggal átkötve – jól láthatóan – az ajtófélfára akasztotta.

Festményeiből soha nem tudott annyit megtartani, hogy önálló kiállításra is jutott volna belőlük. Barátai, ismerősei szinte a keze alól vitték el a képeit. Legtöbbször pénzt sem kért értük, vagy ha igen, egy fröccsért lehetett Csíky festményhez jutni Aba-Novák, Hollósy Simon, Glatz Oszkár tanítványától. A neves, ismert festők feledésbe merült tanítványának festészetében kitörölhetetlenül nyomot hagytak a mesterei.

Színvilágára a mély, sötét színek voltak jellemzőek. Olyan sajátosan Csíky színvilág.

1976-ban halt meg, és az akkori Városi Tanács temettette el, így festményei a Városházára kerültek. A füredi közösség 35 évvel halála után, közadakozásból, művészetéhez méltó síremléket állított.

Családom szoros baráti kapcsolatban állt a festővel, mindennapi vendég volt nálunk, szerettük brilliáns szellemét, humorát, kifogyhatatlan anekdotáit. Gyermekkoromat a műhelyében töltöttem, melynek egyik emléke ez a portré, melyet 14 éves koromban készített a festő.

2018. június elsején – Csíky Sándor születésének 121-ik évfordulóján – felejthetetlen emlékkiállítást szerveztem a Vachott Sándor Városi Könyvtárban. Festményei magángyűjteményekből lettek kiválogatva erre a kivételes alkalomra. Csíky Sándornak soha nem gyűlt össze egy önálló kiállításra való képe, de festészetének kedvelőinek jóvoltából létrejöhetett ez a nagyszabású emlékkiállítás, melyet száznál is többen tiszteltek meg jelenlétükkel.

A kiállítás megnyitó utáni fogadáson a festő emlékére fröccs volt felszolgálva a vendégeknek, de senki sem szárnyalta túl a legendás 32-t.

Rostás Gabi

 Zilai Gabriella festőművész

Egy mesés élettörténet kezdetei, melynek gyökerei Rózsaszentmártonba vezetnek, ahol az apai nagyszülők élték a kor mindennapjait. A kovácsmester nagypapa, akit nevezhetnénk Zilai Gabriella művészetének ihletőjének is, gyönyörű kovácsoltvas kerítéseket készített.

A parasztházban, ahol éltek, megelevenedett munkája által a természet egy dísztárgy, vagy éppen egy használati tárgy formájában.

Az az életszemlélet, amit ott megtapasztalt: az elégedettség, a szeretet az egyszerű, szép dolgok iránt, a természet iránti tisztelet, az élet apró örömeinek észrevétele, értékelése. A ház körüli állatok betekintést adtak az élet folyamatában való aktív részvételnek, az élet keletkezésébe, s megtanult hálát adni mindezekért, amit a nagyszülőktől kapott.

Édesanyja, Bogdán Mária – a Gyöngyösi Színjátszó kör tagjaként – gyönyörűen énekelt, és mélységesen támogatta Gabit a művészetben, aki a szépség iránti fogékonyságát tőle örökölte.  Édesanyja olyan miliőt teremtett, ami a művészet kiteljesedéséhez vezetett. Olaszországban nyelvi kurzuson tanult, ahol elsődleges témája a művészettörténet volt.

A Művészetek Házában tanulta a tűzzománc fortélyait, amibe beleszeretett, és lehorgonyzott a festett zománcnál, amiben lehetőség van a színek keverésére, ezzel lehetőséget adva egy nagyon egyéni „Zilai Gabi” stílus megmutatására. Szépet szerettem volna alkotni és csak magamnak – ami egyúttal művészi hitvallásának is tekinthető.

Az Assisiben látott Giotto freskók szolgáltak ihletésül. Ebbe az akvarell freskóba beleálmodta az ő egyéni tűzzománc képeit, amiből az első kiállítása született. Ez a siker sok-sok meghívást jelentett neves galériákba az ország minden részéből.

Olyan egyediséget teremtett a tűzzománc festészetben – ami a világon is egyedülálló –, amelybe már eleve belekombinálta az akvarellt, amitől a nehéz hatású, súlyos tűzzománc könnyeddé válik. Olyan műfajt teremtett, amivel a szemlélő nagyon könnyen tud azonosulni.

Más technikákat is kipróbált, mint az akvarell, ami a nehezebb műfajok közötti szüneteket tölti ki, az olajfestést, amellyel minden kifejezhető: mélységek, tartalmak, színek. Megálmodta Gyöngyösön a tűzvész előtti városképet, olyan egyedi és megismételhetetlen alkotásokat, amelyek már nem láthatók. (A sorozat képei magántulajdonba kerültek, szerte a nagyvilágban).

Számos alkalommal amerikai galériákban csodálhatták képeit, ahol megérintette a közönséget az európai szellemiség. Nagy öröm számára, hogy a világban, ahol megfordult megértették és megérezték azt a szeretetet, amit művészetével közvetíteni kívánt. A világban elért sikerei ellenére, lelkéig hat, ha itthoni kiállításra hívják a Gyöngyössolymoson élő festőművészt.

Rostás Gabi

Magamról…

Így kezdené anyukám a bemutatásomat: már hároméves korában egyedül ment le a negyedik emeletről. Emlékszem bizonyos részletekre, például arra, hogy közben visszhangzott a lépcsőház anyukám szoprán hangjától. Azóta is fontos elemei az életemnek az önállóság, akarat, döntési lehetőség, szabadság. Ha kedvem volt, focimeccsre mentem apukámmal, gyakran kirándultunk a Mátrában, és a nagyszülőkkel is sok időt töltöttem.

Gyerekzenéket nemigen hallgattam. Testvéreim és szüleim lemezei érdekeltek inkább. A vitrinből kivett pohár tökéletes mikrofonként funkcionált számomra. Legelső előadó, akit utánozni próbáltam, Barbra Streisand volt. Órákon át „gyakoroltam” a Memories című válogatásalbum anyagát.

Az első iskolai fogalmazás (házi feladat) megírásában Gabi testvérem segítségét kértem. El nem tudtam képzelni, hogyan tudnék egy állatot jellemezni. Valami bonyolult kifejtésre, láthatatlan dolgok rávilágítására gondoltam, s arra, hogyan kaphatunk ilyen nehéz feladatot kisiskolásként. Testvérem visszaterelt egy egyszerűen érzékelhető tartományba. Györgyi nővérem néptáncolt akkoriban, s számomra nagy hírrel jött egyszer haza. Fiatalabbak is mehetnek hamarosan, Tomory Gábor néptánciskolát nyit. Gábor egy idő után engedte, hogy alkalmanként én is tanítsam a még kisebbeket, néhányszor Balassagyarmaton vendég előadóként felnőtteket is.

Az egyik gyerekcsoport koreográfiája három részből állt össze, ebből egyet, a kalocsait, némi segítséggel kitalálhattam és betaníthattam. Országos szintig jutott el ez a produkció. Ekkor voltam hetedikes. Úgy véltem, ez az én irányom, majdcsak valahogy koreográfus leszek. Osztályfőnököm javaslatára jelentkeztem a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatára. Az egész országból érkeztek felvételizők, nekem új szakasz kezdődött, felvettek.

Mivel drámatagozatosként francia nyelvet tanultam, mehettem a Franciaországban megrendezett nemzetközi „drámais” találkozóra. Francia színészek tartottak órákat, meglepetésként ért, hogy módszerük eltért attól, amit itthon tapasztaltam. A színházban megrendezett gálán egy francia slágert adhattam elő, melyet gimnáziumi énektanárom kísért zongorán és készített elő. Számomra váratlanul nagy sikere lett. Az érettségi vizsga után budapesti és nemzetközi tánckurzusokat látogattam, jazz és klasszikus balett érdekelt. Közben a „Look of the Year” (Bonton Magazin) modellverseny döntőse lettem, első hatba bekerültem, ingázva egy német cég ruháit mutattam be, és a Bavaria Filmstúdióban vállaltam kisebb munkákat. A táncórák hamar eredményre vezetettek, két év elteltével televíziós show műsorokban találtam magam (MTV1, TV2, RTL, M3). Hiányozni kezdett az éneklés, így ének- és szolfézsórákra kezdtem járni. Fokozatosan beépült az éneklés az életembe, többnyire közismert dalokat adtam elő. Úgy éreztem, még mindig nem kerek az egész. Régebben próbálgattam egy-egy dalszöveget írni, eljött az idő, hogy erre a tevékenységre több figyelmet fordítsak. Családi, baráti, szakmabeli vélemények, és akkori énektanárom, Tisza Beáta biztatása lendített tovább. Az alkotói munka nagy utazást jelentett és jelent ma is. Cetlikre írt sorokból 2012-ben önálló kötet lett Ízisz szárnyai címen. Jelent meg írásom a Nyírségi Gondolat kiadványaiban, a Gyöngyösi Kalendárium 2020-as kiadásában, antológiákban: Szárnypróbálgatók (2013), Szóvetők (2019), Vírusver(s)ziók (2020). Kihagyásokkal időnként visszatér az éneklési igényem, több művésztől tanulhattam, családi, baráti segítségre is számíthatok, mesteremnek Csonka Zsuzsannát tekintem.

Szeretném még jobb formában, aktuális, egyszerű hangzással összekapcsolni saját dalaimban a zenét (melyet nem én írok) a szövegemmel és énekemmel.

Alakulóban lévő új dalomból idézem a refrén dallamára írt soraimat:

“Történetek a holnapról

Kísérnek az ajtón túl

Feltörő emlékként,

Szívverésed szinte hallható,

Oly közel vagy,

A két út összeér…

Már rég összeért. “

Zilai Izabella

Sikertörténet

A MŰVÉSZET Isten ajándéka, amit azért kaptak a kiválasztottak, hogy közvetítsék a szépséget, a harmóniát az erre fogékony emberek felé.

Zilai István és Bogdán Mária három lányt nevelt a művészet számára, más-más műfajban. Zilai Izabella táncművészt, Zilai Gabriella festőművészt már bemutattuk, most ismerkedjenek meg az olvasók Zilai Györgyi énekművésszel.

Bogdán Mária a Szabó Tivadar vezette gyöngyösi kórusban énekelt, de zenei karrierje helyett a családot választotta, amit soha nem bánt meg. Így is végig énekelte az életét, nemcsak a kórusban, hanem a mindennapokban is, hiszen énekelve is beszélt.

Muzikalitásából Györgyi kapta tőle a legtöbbet. Azon kevés gyerekek közé tartozott, aki már gyerekként tudta, mi lesz, ha nagy lesz, és ehhez a korán megnyilvánuló tehetséghez megkapott minden szülői támogatást. Hagyták, hogy megérzései irányítsák, bíztak benne.

Tehetsége alapján kiválasztották a VI. sz. Általános Iskola ének – zene tagozatába, tízéves korában már a Vidróczki Néptáncegyüttes – amely akkor fénykorát élte – táncosa és zenekarának énekese volt.

Kiváló koreográfusok és zenekarvezetők voltak az együttesben, mint Zsuránszky Zoltán, Tímár Sándor, Halmos Béla. A táncegyüttessel itthoni és külföldi fesztiválokon léptek fel. 18 éves volt, amikor lemezre énekelte a Vidróczki zenekar Megkapáltuk szőlőinket című palóc szüreti dalát. Visszahallgatva, már nem hangzott olyan jól, nem volt megelégedve. A fordulópontot Dániában, a Királyi Balettel való fellépés hozta meg, ami egyben felismerés is volt: az éneklés technikájának fejlesztése a legfontosabb és a lehető legjobbat kell kihoznia magából.

Érett a növendék, megjelenik a mester! Anyai nagymamája egy alkalommal egy újságcikkel állt elő, melyben a Zeneakadémia gyakorló énekszakra felvételit hirdetett – és sikerült! Rosner Melánia magánénektanártól meghallgatást kért, aki egyúttal elvállalta a tanítását is, majd ő készítette fel a Perugia-ban lévő Conversatorio Morlacchi magánének szak felvételijére.

Perugia-ban Anna Panni hallgatta meg a Zeneművészeti Egyetemen délután 4 órakor, ahol Mozart Don Giovannijából Zerlina, a Don Pasqualeból Norina áriáját énekelte. Ezúttal is sikerrel és egy nemzetközi ösztöndíjjal, valamint az itthon, olasz tolmácsolásból összegyűjtött pénzéből kezdte el olaszországi karrierjét.

Neves tanárai voltak, akik életében nem először, hittek benne. Magánének szakon Anna Panni volt a mestere, a színészmesterséget, ami nagyon fontos a színpadi megjelenéshez, Patrizia Gracistól tanulta, 1998-ban pedig részt vett Raina Kabaiwanska mesterkurzusán Foligno-ban. Rómában, Spoletoban, Montepulcianoban operafesztiválokon lépett fel, Perugia-ban pedig, ahol élt, nemcsak tanított a helyi zeneiskolában, hanem ünnepelt énekesnője is volt a városnak.

11 év után – 2004-ben – Dávid fiával visszaköltözött szülővárosába, ahol az olasz tolmácsolás ismét a segítségére volt és Pintér Mária, a Mátra Művelődési Központ akkori vezetője – akinek nevéhez színvonalas rendezvények köthetők – szervezett koncerteket, fellépéseket számára. Miller Lajos operaénekes felkérésére fellépett az Operagálán Gyöngyösön és még számos hazai eseményen. A jelenhez érve, Zilai Györgyi a Pátzay János Zeneiskola magánének tanára. Azt a tudást, sok – sok tapasztalatot most növendékeinek adja át, akikben ugyanúgy hisz, mint ahogy őbenne hittek, bíztak szülei, tanárai.

(Koncert énekesként főbb szerepei lírai szopránként: Orff – Carmina Burana, Mozart – Requiem,  Brahms – Liebeslieder, Bach – János Passió, Donizetti Betly c. operájának első magyar nyelvű előadása).

Rostás Gabi

Amikor a zene betölti küldetését

Mindig öröm olyan emberek társaságában lenni, akik beengedik életükbe a művészetet. Hivatásszerűen, vagy amatőr szinten?  Nem ez a lényeg, hanem amivé tesz?Beszélgetőtársam Jakkel Mihály Zsolt, a Pátzay János Katolikus Zeneiskola tagintézmény-vezetője. Sokaknak nem kell őt bemutatni, hiszen közismert személyiség, akiről sugárzik a derű, a belső mosoly.

Adódik a kérdés, milyen volt az a gyermekkori környezet, amelyből ezt az életigenlést hozta?

Édesanyjáról, mint egy tüneményről mesélt, aki mindent vitt a hátán. A mindennapi odafigyelés, törődés nem kötelezettségben, hanem szeretetben megélve történt, édesapja pedig a biztos anyagi hátteret adta a családnak. A szülők, nagyszülők, de a közeli, távolabbi rokonságban is a művészet képviselve volt. A képzőművészet valamely területe, a zene, a természet ajándéka, a szép hang szinte mindenkinek megadatott és az éneklés öröme a mindennapokhoz hozzátartozott.

A szülők a pályaválasztással csak annyi útravalót adtak: válaszd azt, amit szeretsz!

Ez a választás olyan sikeres lett, hogy Jakkel Mihály nem dolgozni, hanem szórakozni jár a munkahelyére. Ezt most sokan megirigyelhetik, de ez van, amikor jó döntést hozunk saját magunknak.

Másodikos általános iskolás volt, amikor zongorázni kezdett, és a szülők úgy ítélték meg, hogy tehetséges. Megmérettették hetedik osztály végén Budapesten, a Zeneakadémián. Nem volt olyan kérdés a zenével kapcsolatban, amire ne tudta volna a választ. Ekkor egy kürtöt is megmutattak neki, amivel szerelem lett első látásra, hallásra.

A rézfúvós hangszereken belül a vadászkürt mellett döntött, és nyolcadikban már hetente járt órákra Budapestre. Innen egyenes volt az út a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, majd a Zeneművészeti Főiskolára, ahol kürt, szolfézs és általános iskolai énektanári diplomát szerzett, amit kibővített még több éves fúvós karnagyi és kántorképzéssel.

Az otthonról hozott határtalan nyugalmat, belső derűt az iskolai évek alatt is végig megőrizte, de a fővárost soha nem tudta megszeretni, még azokkal a nem kis lehetőségekkel együtt sem, amit a nagyváros kínált fel. Visszahozta a kisváros bensősége, nyugalma Gyöngyösre és soha nem gondolt veszteségként a meg nem élt lehetőségekre.

1984-től a zeneiskolában tanít, de a Mátra Szakképző Iskolában a kürt szakkört is vezeti, amelyre még Simon László, egykori igazgató kérte fel. Elvégre, egy erdész-, vadász szakos tanulónak illik ismerni a vadászkürtöt. Sok felkérést kap, amit szívesen elfogad, hisz a siker fontos, hogy a lehető legjobb legyen abban, amit csinál és minden felkérés egyben tisztelet is a művész iránt. Így történt ez november 17-én is Sátoraljaújhelyen, ahol a Fúvós Zenekar karmestereként lépett fel, nagy sikerrel.

Mint pedagógus nagyon fontosnak tartja a zenét: a zene tanulása nagymértékben fejleszti a gyermek agyának azon részét, amely a nyelvérzék kialakulásáért, valamint a logikus gondolkodásért felelős. Fegyelmezetté, kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá tesz, fejleszti a szépérzéket, kreativitást és ezek a készségek egész életen keresztül megmaradnak

A beszélgetés végén nem is kérdés, hogy a Jakkel családban mind a négy gyerek tanult hangszeres zenét. Hivatásszerűen Júlia maradt hű a hegedűhöz, aki Amerikában él, de elmaradhatatlanok a családi, ünnepi örömzenélések, ami csak róluk és a zenéről szól.

„Számomra mindig meghatározó volt a támogató családi háttér, a hit, a zene iránti szeretet és alázat, mert ezek nélkül a kapaszkodók nélkül nem lennék az, aki vagyok” – vallja Jakkel Mihály Zsolt.

Rostás Gabi

Blahalouisiana

A Blahalouisiana 2012 nyarán alakult. A zenekar első single-je, a ´The Wanderer´ három héten keresztül őrizte helyét az MR2 top 30-as listájának dobogóján, de a csapat életében az áttörést Ahol összeér című számuk – és az ahhoz készült merész klip – hozta meg 2015 tavaszán (a klip ma milliós megtekintésnél jár).

Az elmúlt 5 évben
meghódították az összes kis és nagy hazai klubot (egyebek mellett a Kobuci Kert, az A38 Hajó és az Akvárium Klub visszatérő fellépői) és fesztivált, a jubileumi 10. Fishing on Orfű fesztiválon harmadik alkalommal álltak a nagyszínpadon, de a Sziget, Campus, VOLT, EFOTT, Fezen és Strand fesztiválok fellépőinek sorában is kiemelt helyük van.

A zenekar nemcsak határon innen, külföldön is szerencsét próbált: koncerteztek már Erdélyben, Ausztriában, Szlovákiában, Oroszországban, Csehországban, de a Tallin Music Week-en és Hágában is bemutatkoztak.

A Blahalouisiana tavaly (2016) megjelent első nagylemeze után 2017 október közepén új, 10 számos koronggal jelentkezett Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi címmel, amelyen helyet kapott a Petőfi Rádió TOP 40-es slágerlistáját hetekig uraló Túl távol, elég közel és a legújabb klipes dal, a „Ha élni felejtek” is.

A teltházas A38-as lemezbemutató után a következő mérföldkő a 2018. január 16-i, szintén teltházas Müpa-s koncert volt, ahol a zenekar slágerei szimfonikus hangszerelésben szólaltak meg. 2018 elején az Alagutak, fények turnéval járták be az országot. 2019 nyarának végén jelent meg Minden rendben című nagylemezük.

Negyedik nagylemezüket a stúdióvá alakított galyatetői Alkotóházban rögzítették, ahol már harmadik alkalommal vannak. A lemez első hangjai 2020 júniusában itt születtek meg.

A Blahalouisiana énekese Schoblocher Barbara, basszusgitárosa Jancsó Gábor, gitár Mózner László és Szajkó András, billentyűs Pénzes Máté, dob Juhász Ádám.

Rostás Gabi

Jan Schutte, holland festőművész

Nem találkoztam még, és korábbi korokból sem olvastam olyan művészről, aki elmondhatta volna, hogy a mű elkészült. Mindig marad egy hiányérzet a befejezéshez és ez a közönség. Egy alkotás azokkal az érzésekkel, gondolatokkal fejeződik be, amit a szemlélőből kivált.

A szépségnek van archetípusa, és azért valahol még őrizzük ezeket az ősi mintákat a mítoszokban, mesékben, legendákban. A művész soha nem a pillanatot örökíti meg, hanem az örök változásnak ad kifejezést, és ezáltal tulajdonképpen a teremtés tanúja.

Jan Hollandiában született, és 1997 óta él Mátrafüreden.

Egy multi cég vezetőjeként, mintegy stresszoldásként az amatőr színjátszás volt a hobbyja. Színészként is szívesen festett díszleteket, dekorációkat, de ez mellett a festészet is érdekelte, hiszen az édesapja is festőművész volt.

1994-ben Frederik J. Weijs híres festőművész iskolájában tanult, és innentől kezdve a kocka el volt vetve, már nemcsak a hobbyja, hanem a szenvedélye is lett a festészet.

Kedvelt témája a virágok, melyekről virtuális hajtást bárki törhet.

Hollandiát szokás észak Velencéjének is nevezni. A lagúnák, csatornák köré épült városkák hangulatát a víz elemen keresztül mutatja meg. A holland táj látványához hozzátartoznak a szélmalmok. Lendületbe, mozgásba hozzák a képeket, a festő magával ragad minket az ő valós fizikai világába, ami számunkra sokszor mesébe illő, így nem igazán tudjuk, hol van a valóság és a mese határa.

Az olajképek színei mélyebbek, tüzesebbek, fényesebbek, jól érzékelteti a finom fény-árnyék viszonyokat, tónus- és színátmeneteket.

Remekül oldja meg a tájképek sajátos optikai problémáit, a nagyobb távolságok érzékeltetését, a természetes fényeket, melyet legjobban ezzel a technikával lehet kifejezni. Festményein semmi sem él külön életet, sem az alakok, sem a táj, minden egy szempontból van látva.

Akvarell képein világos, pasztell színeket használ, ami frissebbé, könnyedebbé teszi a képeket. A nagy német festő – Dürer – széleskörűen alkalmazta az akvarellt, tájképei, tanulmányai nagymértékben hozzájárultak az akvarell – mint műfaj – művészi önállósulásához.

Rostás Gabi

Gondolatok a fotózásról

A fotó nemcsak vizuális élményt nyújt, hanem hat a lelkünkre, hat a gondolkodásunkra. Kíváncsivá tesz, vajon, a fotós milyen élményt szeretne közvetíteni, és a nézőben milyen érzéseket vált ki? A látvány, vagy a technika érdekli jobban, vagy mindkettő?

Számomra, mint kedvtelésből fotózónak a fotó az idő végtelenében a pillanat, amit a térből megragadtunk, de van, akiben emléket vagy éppen vágyat ébreszt egy-egy kép látványa.

Füleki László fotográfussal a kezdetekről beszélgettünk. Győrben kezdett el fotózni – ahol a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán tanult -, amihez természetesen kell egy fényképezőgép is. Másodéves főiskolásként a német vasutakkal való együttműködés lehetővé tette, hogy nyári szünetben a volt NDK-ban dolgozzon, és ebből a fizetéséből vette az első EIXA1b márkájú, filmes, akkoriban modernnek számító tükörreflexes fényképezőgépét.

A kompakt, döntően automata funkciókat alkalmazó kamerákkal ellentétben, ezekben a fényképezőgépekben az objektív cserélhető és mindent manuálisan lehet módosítani. A fényképezés pedig attól válik alkotássá, hogy az automatika helyébe a gondolkodó ember lép – vallja Füleki László.

Kedvelt témái a természet, Erdély, a mozgás. Az első kiállítása 2005-ben a Mátra Művelődési Központban volt Kerettel a kézben címmel, amit további nyolc kiállítás követett. A legutóbbit, Szerelmem, Toszkána címmel láthatta a közönség.

A főiskolás évek elején keltette fel érdeklődését a néptánc, elkezdett táncolni, ami a koreográfiákon keresztül egyúttal jó alkalom volt a színpaddal való barátkozásra is. Tanulmányainak ideje alatt az érdeklődése tovább mélyült, annyira, hogy Győrből a fővárosba járt táncházba, hogy megismerkedjen a néptánc szabadabb formáival is.

A főiskola után visszatért szülővárosába – Gyöngyösre – dolgozni, és belépett a Vidróczki Néptáncegyüttesbe, ahol nagyszerű oktatóktól és koreográfusoktól tanulhatott, hiszen a ’80-as, ’90-es években élte első fénykorát a néptáncegyüttes.

A tánccal ébredt fel a források iránti kíváncsiság is, először olyan formában, hogy vajon az eredeti helyszínen úgy és azt táncolják-e, ahogy a táncházban tanították, és 1982-ben megkereste testvérével Erdélyben azt a falut – Szék -, ahonnan a hazai táncház mozgalom elindult. (Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Bartók és Kodály itt nem gyűjtött, Lajtha László volt az első, aki rögzítette a széki zenét). A széki látogatás akkora élmény volt, hogy Erdélybe azóta is rendszeresen visszajár, és közel negyven éve gyűjti a táncokat, tanulmányozza a hagyományos táncélet módját, változásait, a falusi közösségek működését.

Az aktív táncot, táncoktatást 2000 után egy munkahelyváltás miatt befejezte, de a tánc szeretete megmaradt, melynek eredményeként pl. 4 évig fotózta a Vidróczki Néptáncegyüttes próbáit, melyből Táncosok címmel állított össze kiállítást.

2004-ben vett teleobjektívet, amivel kitágult számára a képi világ. Neves természetfotós szakemberektől megtanulta, milyen esztétikai és technikai szempontokra figyeljen, ha valamire fel akarja hívni a figyelmet egy képen. Innentől sokkal tudatosabban készítette fényképeit, folyamatosan fejleszteni kezdte technikai ismereteit, esztétikai és kompozíciós készségét.

Ezután éveken keresztül szabadidejének egy jó részét a természetfotózás töltötte ki, melyhez jelentős motivációt jelentett a National GeographicHungary országos pályázatának 2006. évi 2. díja. Sokat fotózott lessátorból. Az ott látottak a meglévő természetszeretetét csak mélyítették. A természet fotózását a többi téma mellett a mai napig is műveli, az utóbbi években vonzódik a minimalista irányzathoz.

A tánc iránti érdeklődésből az idők folyamán egy jóval tágabb, néprajzi érdeklődés lett, amit jól dokumentálnak azok a fotók, amelyek az ott élő emberek életmódját jelenítik meg.

A művészi fotózást saját örömére műveli az alkalmazott fotográfia mellett, ahol a megrendelő igénye érvényesül egy lakásbelső, festmény vagy egy portré fényképezésekor. A fotózás a mai napig is izgalom és egyben kikapcsolódás számára, hiszen nem lehet tudni előre, hogyan fog pontosan sikerülni, ill. az utómunkával (ami ugyanolyan fontos, mint az exponálás) fel lehet-e tenni az i-re a pontot…

A napokban kapta meg (2021. októbere) a FIAP (Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) AFIAP (A FIAP Művésze) minősítését.

Munkáiról részletesebben a weboldalán (www.fulekilaszlo.hu) és Facebook oldalán (www.facebook/fulekilaszlo.fotografus) lehet tájékozódni.

Néprajzi kutatásából immár egy tanulmányra való anyag gyűlt össze, ami jelenleg szerkesztés alatt áll, aminek megjelenéséről örömmel tudósítunk majd.

Rostás Gabi

Fotózásom története

Közel 3,5 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a fotózással, Angliában eltöltött éveim során. Gyermekkorom óta imádtam a repülőket, de mivel vidéken nőttem fel, ezért csak áthaladó repülőket láttam magasan a felhők között, közelről nem volt lehetőségem a találkozásra. Egy nehéz időszak következtében lakóhelyváltás mellett döntöttem, s a világ egyik legnagyobb reptere, a Heathrow mellé költöztem.

Egyik nap kisétáltam az északi futópálya mellé, hogy megcsodálhassam a gyönyörű vasmadarakat, és csak úgy szippantottam magamba az élményeket. Hazafelé menet eldöntöttem, hogy legközelebb magammal hozom a fényképezőgépemet is, hogy megörökíthessem a csodás pillanatot.

Egy kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy amikor kimegyek fotózni, akkor megszűnik a világ körülöttem. Csak és kizárólag a repülők es a fotózás körül forognak a gondolataim. Nyugalom és béke vesz körül.

Teltek-múltak a hónapok és szépen, lassan megtanultam a fotózás és az utómunka alapjait is. Több népszerű repülőgép fotózással kapcsolatos oldalra is feltöltöttem a képeimet, rengeteget tanulva ezáltal, mit hogyan kellene finomítani a minőség javára. Szerencsére az elmúlt években sikerült eljutnom egy olyan szintre, hogy többé – kevésbé elégedett vagyok a képeim minőségével, de hozzá kell tegyem, a fotózás egy soha véget nem érő tanulási folyamat.

Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy már több újságban, repülőterek twitter, instagram, facebook oldalán jelentek meg képeim. Sajnos, a járvány miatt minimálisra csökkent a légiforgalom tavaly március óta, és ezzel együtt a külföldi fotózás lehetősége is, ami rettentő nagy szívfájdalom sokunk számára. Így marad a helyi reptér, már ha van mit fotózni. Hosszú ideig nem jön semmi érdekesség, vagy éppen ha lenne is, az időjárás szól közbe.

Laikusként lehet, hogy nem is gondolnánk, mennyi mindennek kell együttállnia egy jól elkapott pillanathoz. Legelőször is tudni kell, hogy hová menjünk fotózni, ezt pedig az határozza meg, hogy melyik irányból száll le vagy föl a gép, amit lencsevégre szeretnénk kapni, illetve hogy honnan süt a nap. Ha több futópálya van egy reptéren, tudnunk kell, hogy a számunkra kiválasztott repülő melyik pályát fogja használni.

Továbbá nem árt tisztában lenni az esetleges reptéri korlátozásokkal, időszakos pálya lezárásokkal is. Ezen kívül előfordulhat, hogy hajnalban kell kelni, vagy éppen órákat ácsorogni télen a mínuszban, ha épp akkor jön valami érdekesség.

Nyáron a nagy melegben a felforrósodott beton ontja magából a hőt, és ezáltal hullámos vonalak keletkezhetnek a képünkön, ami sajnos a kép élvezeti értékét befolyásolja. És még sorolhatnám tovább.

Tavaly nyáron egy este Budapest belvárosában sétáltam, ekkor kerültem közel a városfotózáshoz. Azóta többnyire épületeket, hidakat, nevezetességeket próbálok megörökíteni, minél különlegesebb módon. Ez a fajta fotózás igazi kihívás a számomra, mert hatalmas kreativitást igényel, hogy úgy örökítsem meg a pillanatot, mint még előtte soha senki más.

Ha megnézek egy fotót, számomra a legfontosabb dolog a kép minősége, illetve az, hogy mennyire fog meg maga a tartalom. Sosem szerettem az átlagos dolgokat, nem az az ember vagyok, aki beáll a sorba. Mindig mindenben a különlegeset keresem, legyen szó bármiről.

A fotózás a kreativitásom kiélését és a teljes lelki feltöltődést jelenti, még akkor is, ha egy jó fotó több mint egy kattintás.

Bővebben: www.spotterdiary.com

Simon Ágota                                                                        

Egy életmű mérföldkövei

Eperjesi László, okl. építészmérnök, vezető-tervező munkásságát a Heves-Megyei Építész Kamara Életműdíjjal ismerte el. A díj átadására 2019. december 3-án került sor patinás környezetben, a gyöngyösi plébánia konferenciatermében.

A szép számú közönség megismerhette Eperjesi László életművét a kezdetektől napjainkig.

A teljesség igénye nélkül azokat a munkáit ismertetetjük, amelyeket a nagy közönség is jól ismer, látogat. Kiemelném a Mátra Múzeum műemlék történeti kertjében lévő barokk-klasszicista kastély rekonstrukcióját, egy új természettudományi pavilon építését, valamint a kastélypark revitalizációját. A barokk, a klasszicista stílus és a XXI. század technikai megoldásai egyszerre tekinthetők meg az épületen. A tervezők és az épület 2009-ben elnyerte az Európa Nostra Nagydíját.

A kékestetői szanatórium főépületének déli szárnyának a felújítási tervét – a ’90-es évek elején – Eperjesi László tervezte.

A 2000-es évek második felében megbízást kapott a Hotel Bérc rekonstrukciójára, melynek során a fő funkcionális egységek megmaradtak, de a szolgáltatások bővítésére új épületrészek tervezésére került sor. A homlokzat kivételével a Grafit 37 Építész Iroda tervei alapján valósult meg a felújítás. (A kivitelezés során, beruházói döntés alapján, megváltoztatták az épület külső megjelenését). A szálloda Hotel Life – Style néven kezdte meg működését. Mátrafüreden, a templomfelújításának a műemlékvédelmi terveit is a Grafit 37 Építész Iroda készítette. Az épület jellegzetessége a templom tornyának kőlap fedése, amelynek homorú felületű síkjai adják a torony jellegzetes megjelenését. Az épület arányai és az azt körül ölelő ligetes, erdős környezet a déli Mátra egyik legkedvesebb műemlékévé teszi a kápolnát.

Irodájuk Kékestetőre több tanulmánytervet is készített, hogy létrejöjjön egységes kulturált épített környezete, és hogy végre elnyerje méltó helyét, mint az ország legmagasabb pontja. Rekonstrukciós tervek készültek a Tető étterem felújítására, apartmanház kialakítására az egykori ÉDOSZ üdülő helyén. Ipari létesítmények: a Mátra alján, a Sárhegy lábánál épült az a „levegőbontó üzem”, amely a SIAD cégcsoport beruházásában készült el. Itt csupán fizikai eljárásokkal, a levegőt a 3 fő alkotórészére bontják és cseppfolyósítva tárolják, szállítják a felhasználási helyeikre (technológiai gázok, nitrogén, argon, oxigén). A beruházás a legkorszerűbb high-tech anyagok és módszerek felhasználásával valósult meg, káros anyag kibocsátása nélkül.”

Említsük még meg az Együttélés Házát is. A volt gyöngyösi zsinagóga rekonstrukciója 2013-2014-ben: a tervek szerint az épületet kulturális tartalommal kell megtölteni, egyfajta kulturális centrum, kiállítóhely, ahol a zsidó és keresztény vallás több évszázados építő együttműködését mutatnák be.

Végül ismerjék meg az Olvasók a Heves Megyei Építészkamara három  életműdíjasát: Visnyei Györgyi, okl. építészmérnök, várostervezőt, Thoma Emőke okl. (Ybl díjas) építészmérnököt és a most átadott életműdíj tulajdonosát, Eperjesi László okl. építészmérnök, vezető-tervezőt.

Rostás Gabi

Mucsonyi Zsolt, erdész és kosárfonó bemutatkozása

Dédapám még a Felvidéken kezdte erdész hivatását, majd a történelem vihara Bükkzsércre, a völgyfőházi erdőtömbbe sodorta. Faragó dédpapa örökségét ismerve a természet és az erdész hivatás mindig közel állt a szívemhez, így a Mátrafüredi Erdészeti Szakközépiskolában kitanultam első szakmámat. Erdészként már több mint 20 éve dolgozom első munkahelyemen, az EGERERDŐ Zrt.-nél.

A természetes anyagok erdész tevékenységem során lépten – nyomon velem voltak, és annak megformálása is egyre inkább érdekelt. Kisebb faragásokat, kővéséseket készítettem, fontam, hajlítottam, ami kezem ügyébe került, de a régi népi mesterségekbe és a kosárfonásba először 2014-ben a Hagyományok Háza szajoli TÁ-BOR-ában kóstoltam bele. Itt fontam első kosaramat Kovács Zoltán kosárfonó mester vezetésével. A vessző illata, hajlékonysága és az alkotás öröme magával ragadott, így azóta is minden évben részt veszek családommal ezen a hagyomány illatával és igazi értékekkel fűszerezett táboron.

A tábort túlszárnyaló lelkesedésem miatt beiratkoztam a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolába, ahol kitanultam a kosárfonó és fonottbútor-készítő szakmákat. Fontosnak tartom, hogy a Bükkalján korábban több mint 50 családot foglalkoztató háti készítés hagyománya is tovább éljen, így ezt is szeretném kitanulni napjaink utolsó mesterétől, a noszvaji Lukács Imre bácsitól. Ezzel az életcéllal jelentkeztem 2018-ban a Heves Megyei Népművészeti Egyesületbe, aminek jelenleg is tagja vagyok.

Az alkotás mellett a tudásom továbbadását is hivatásomnak érzem. Ahhoz, hogy a gyerekeknek is megmutathassuk az egyszerűség és alkotás örömét, ezért a családommal megalapítottuk a Viola Alkotóműhely és Népi Játszóházat, ahol számos egyszerű fajátékkal játszhatnak a gyerkőcök, akiket a népi mesterségek sokaságával is megismertetünk!

Sokéves játszóházi tapasztalataink szerint a gyerekek tiszta szívből élvezik az egyszerűséget és az alkotást. A megalkotott tárgy mellett szabadságot, lelki megnyugvást, elvárások nélküli pillanatokat kapnak tőlünk.

Bízom benne, hogy a jövőben még több gyermek ismerheti meg munkánkat, játszóházunkat, és nagyapáink mesterségei nem vesznek el a múltba! Ha felkeltettük érdeklődését, a facebook-on Mucsonyi Kosárfonó Műhely néven megtalál!

Mucsonyi Zsolt

Lovászné Juhász Rita viseletkészítő

Lovászné Juhász Rita Csokonai Vitéz Mihály-díjas népi hímző, viseletkészítő, a Palóc Néprajzi Magángyűjtemény és Babakiállítás társtulajdonosa és férje, Lovász Zsolt részére hagyományőrző, a magyar népművészet, különösen a palóc kultúra tradícióit népszerűsítő több évtizedes hagyományőrző tevékenysége elismeréséül a

MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT

kitüntetést adományozta.

Gyűjteményük 1983-tól állandó kiállítás Mátrafüreden, melynek anyagát Szakács Józsefné kezdte gyűjteni 65 évvel ezelőtt. Palócföldet bejárva, darabról-darabra vásárolta össze a régi hímzéseket, lakástextileket, viseleti darabokat. A lakástextileken talált gazdag hímzésvilágot föl is dolgozta. Sok munkája zsűrizett, országos pályázatokon díjazott alkotássá vált. Ezt a gyűjtőmunkát folytatta unokája, Lovászné Juhász Rita, aki textiltervezőnek tanult.

A kiállítás néprajzi gyűjteménye a palóc viseletet mutatja be az 1900-as évek elejéről származó darabokból, a babakiállítás 32 népviseletbe öltöztetett baba, amely a palóc tájegység sokszínűségét tárja a látogatók elé. A történelmi babák a magyar nemesi, polgári öltözködési kultúrát mutatják be a középkortól az 1900-as évek elejéig.

Lovász Zsolt a Ritával kötött házasságával került közelebbi kapcsolatba a palóc kultúrával. Ritával közösen járták a palóc falvakat, és vásárolták meg a kiemelkedően különleges darabokat.

Zsolt, a kiállítás látogatóival folytatott beszélgetések során gyűjtötte – a főleg – szegény palócok életéről szóló történeteket, és 2019-ben megjelentette az Így is ÉLhetTEK a palócok című könyvét., amely nemcsak a tárgyi, hanem a szellemi értékeket is bemutatja. Csak annak a nemzetnek lesz jövője, aki a múltját megőrzi, és megismerteti a jövő generációival, vallja Lovász Zsolt. A szerző mindenkinek, de főként fiataloknak ajánlja könyvét.

Rostás Gabi

Messziről jöttem….

Beszélgetőtársam Thiago Jackson Pinheiro Costa. Ez a latinos hangzású név egy sármos, mosolygós fiatalemberhez tartozik, akit az útkeresés vezetett a papi pályára.

A brazíiai Belém városában született – magyar fordítása Betlehem – északon, Ecuador közelében, az egyenlítő vidékén. Tanárnő édesanyja egy 13 gyerekes család legidősebb gyereke, édesapja már egy kisebb, 4 gyerekes családban született, és önkormányzati tisztviselőként dolgozik. Thiago a gimnázium után műszaki egyetemre járt, majd egy kórházban koordinátorként dolgozott.

2011-ben a Neokatekumenátus közösségben lelkigyakorlaton vett részt – már 4 éves kora óta részt vett ezeken a szüleivel, nagyszüleivel -, ahol az imán keresztül találkozott Istennel.

Az eucharisztia eltérő a nálunk, vagy az Európában megszokottól, amit nagyon érzékeltetően fordított magyarra: lehet visszhangozni, vagyis hozzá lehet szólni, ami esetleg jó példa, vagy segítség lehet másoknak.

Annak ellenére, hogy minden adott volt Brazíliában ahhoz, hogy boldog legyen, mégsem volt boldog.

A Neokatekumenátus közösségben, 29 éves korában, megszólította Isten, és hívta. A közösség vezetője a fővárosban, Brasiliában van, ahol meggyőződtek arról, hogy valóban elhivatott-e a papi pályára, és csak ezután utazhatott Olaszországba, ahol a Neokatekumenátus közösség alapítója van. Itt egy hosszú lelkigyakorlaton vett részt, aminek a végén egy sorsoláson döntöttek arról, kinek, hol van a helye a nagyvilágban.

Az egyik pohárban egy név, a másikban egy ország.  Thiagonak magyarországi küldetést kínált a sors, de amikor meghallotta az ország nevét, hirtelen, fogalma sem volt róla, hol lehet, de szereti a Forma 1-et, és a segítségére is sietett. A Hungaroringről beugrott neki, hogy valahol Európában van, aminek igen megörült, mégsem Afrikába kell mennie, bár, azzal az alázattal, ami benne van, azt a missziót is örömmel vállalta volna.

Az olaszországi sorsdöntő sorsolás után visszarepült Brazíliába, csupán összecsomagolni, és 2011. október 12-én megérkezett Budapestre, ahonnan Miskolcra került kispapként.

Az első év nyelvtanulással telt 2012.. szeptemberében az Egri Érsek Papnevelő Intézet szemináriumait látogatta, sikerrel. Felszentelése után, 2020 augusztusától a gyöngyösi Szent Bertalan templom káplánja. Arról is faggattam Thiagot, hogy Brazilia pampái, a Copacabana, karnevál és a vidám latin temperamentum után, milyen első benyomások érték Magyarországon? Amit rögtön észrevett – az a távolságtartás volt. Nehezen kommunikálnak az emberek, és különösen lelki kérdésekben nehezen nyílnak meg.

A riportot is átjárta latinos vidámsága, örök mosolya, aminek látszólag nem volt külső oka, mert ez az életigenlő derű belülről sugárzik. Szerencsés az a közösség, melynek ő a káplánja.

A mérsékeltövi klímát hamar megszerette. A  fullasztóan meleg, párás egyenlítő után nagyon élvezi az évszakok váltakozásának sokszínűségét A magyar gasztronómia ízlésére van, de van két étel, amit nagyon nem szeret: a kocsonyát és a mákos tésztát. Érdekesnek találja még a kétfogásos menüt, mert Brazíliában nem esznek levest, vagy csak ritkán.

Föltalálta magát Magyarországon, jól beszéli nyelvünket, és megtalálta, amit keresett, Istent, de igazi célja az Istennel való kapcsolat mélyebb megélése.

Rostás Gabi

Dobák Gábor, a Felső – Mátra plébániai kormányzója

Jászfényszarun született, és személyiségében hordozza mindazt, ami a Jászokat Jászokká teszi. Összetartozás, nem ismeri a meghátrálást, megalkuvást. Ez a népcsoport határozta meg identitását, amit a történelem is igazol. Mária Terézia elzálogosította a Jászokat a német Lovagrendnek, de ők redemtióval visszavásárolták a szabadságukat.

Szülei nem voltak vallásosak, így elsőáldozóként találkozott először az egyházzal, ami ott is tartotta. Jó plébánosuk volt és magával ragadta az az ifjúsági közösség, ami akkor az egyház köré szerveződött. A ’90-es években újjáalakuló cserkészcsapatnak is aktív tagja lett. és tulajdonképpen akkor szerette meg a Mátrát.

Az első táboruk az ágasvári Vándor-forrásnál volt. Egy síkvidéken felnőtt gyereknek hatalmas élmény, amit a hegyvidék adhat élményben, látványban, élővilágával, csobogó patakjaival. Ez a kapcsolat a Mátrával annyira mély, hogy papszentelése óta (2007), bárhová is szólította kinevezése, egy héten egy napot a hegyen töltött.

Az általános iskola után villanyszerelőnek szeretett volna tanulni, de kiderült, hogy színtévesztő, így az ácsmesterséget tanulta ki, és Hatvanban érettségizett.

Középiskolás éveiben eljutott a franciaországi Lourdes-be egy zarándokcsoporttal, ami meghatározó lett életére, mert ott érezte először a papi hivatásra való meghívást. Rettenetesen megijedt ettől az érzéstől, annyira, hogy még lelkipásztorának sem mert róla beszélni. Középiskolai magyartanárnője terelgette Jászberénybe, a Tanítóképző Főiskolára. Elment, mert ezzel is időt akart nyerni, hogy tisztázza magában, valóban ezt akarja-e? Úgy érezte, túl nagy felelősség. Ez idő alatt egyáltalán nem járt templomba, de még az egyházi közösségeket is kerülte. Körülbelül 2000 adventi időszakában arra ébredt hajnali háromkor, hogy templomba kell mennie. Harcolt benne az ego a lélekkel, de a lélek győzött, és elment a hajnali misére. Ahogy belépett, a kántor épp ezt énekelte: „futva jöttél elibém”. Megértette az üzenetet. Az egri szeminárium akkori prefektusa azt tanácsolta, hogy néhány napot töltsön a kispapokkal, hogy belülről is lássa a papi élet mindennapjait.

A szemináriumról való hazatérése előtt bement az egri Bazilikába, ahol újra eltöltötte ugyanaz az érzés, mint Lourdes-ban. Ekkor már biztos volt döntésében, de még egy utolsó próbát tett. A Tanítóképző angol záróvizsgájára már ultimátummal ment. Ha az első A és a 18 B tételt húzza, akkor tényleg a papi pálya várja, és kihúzta.

Elsőmisés állomáshelye Gyöngyösön a Szt. Bertalan templom volt, ahol három évet töltött. Az akkori plébánossal, Juhász Ferenccel új közösségek alapítását tervezték. A ministráns közösség mindössze kétfős volt, ami három év alatt harminhat főre emelkedett. A beteglátogató csoport a Bugát Pál Kórházban hetente látogatta a betegeket. Két lelkiségcsoportot is szerveztek fiatal édesanyáknak és idősebbeknek.

Szeretett a fiatalokkal foglalkozni, ezért plébánosa javaslatára az érsek úr (2010-ben), iskolaszervezésre kérte fel Törökszentmiklóson az Általános Iskolában, ami olyan sikeres lett, hogy az önkormányzat a gimnáziumot, a kollégiumot és később az óvodát is az egyházmegyére bízta. Több vonulat is indult az oktatásban: elsőként a szülők bevonása a nevelési programba, amihez partnerek voltak. Tudományos előadássorozatot indítottak felnőtteknek, neves tudósok közreműködésével, vagyis foglalkoztak a felnőttekkel is, hogy közvetlen módon jussanak tudományos ismeretekhez, hisz a hit és a tudomány ikertestvérek.

Annak felismerése, hogy az emeltszintű természettudományos ismeretekhez eszközökre és további ismeretekre van szükség, a szaktárgyakat tanító tanárokat egyetemi képzésre küldték, ezzel is növelve az oktatás színvonalát. Egy év alatt 1,5 milliárdot fektettek képzésre és eszközökre. Fájó szívvel hagyta ott „alkotását”, amit megvalósítottak Törökszentmiklóson.

2015-től Mátraszentimre és még öt településrész plébánosa. A főpásztor azzal a különleges feladattal bízta meg, hogy Fallóskúton minden zarándok azt a lelkifeltöltődést kapja, amire hivatott minden Mária kegyhely.

A felújítások Fallóskúton kezdődtek és folyamatosak a Felső – Mátrában.

Hisz abban, hogy a külső rendezettség segíti a belső csendet és a belső rendet megteremteni. Arra törekszik, hogy a Felső – Mátra templomaiban a letisztultsággal találkozzanak az emberek.

2018-tól Bagolyirtásban, a Stella Katolikus Egyházi Üdülő igazgatója. A Felső – Mátra az Egri Főegyházmegyéhez tartozik, amely a második legnagyobb iskolafenntartó. Az egyházmegyében tanuló 25 – 30 ezer diák ingyenes nyaraltatását szervezik három helyszínen: Sarud, Eger és Bagolyirtáson a Stella üdülőben. A hozzájuk tartozó Mátraszíve Apartmanház és a Stella új épületének bevételéből finanszírozzák a gyerekek üdültetését.

Ezzel a tevékenységükkel szép szolgálatot mutat az egyház. Alföldről, városokból érkező gyerekek ebben a természeti környezetben könnyen felfedezhetik Isten és a természet kapcsolatát.

A Második Vatikáni Zsinat kimondja: az ember a természetet kutatva felfedezheti Isten lábnyomát és eljut Istenhez.

Az elsődleges kapcsolat a természettel szövődik, ami alapja minden egymás közötti kapcsolatnak, az ideális közösségek megteremtésének. (A riport helyszíne: Fallóskút)

Rostás Gabi

Nem művész vagyok,….valódi!

Vallja magáról Málik Béla grafikus, festő és a beszélgetés végére megtudjuk, mi mindent tudhat még magáénak abból, amit az élet felkínált számára, és ő megragadta azt, kihozva belőle a magasságokat, de megmutatva a mélységekben rejlő őszinteséget, szépséget is.

Az első lépések a művészet felé a rácsos kiságyból indultak. Ceruzával kelt/feküdt, és amit csak elért a kiságyból, falat, konyhaszekrényt, mindenhová rajzolt – és hagyták. Ötéves korára önállóan megtanult írni/olvasni, a nagymama orosz meséskönyvekből orosz nyelven olvasta a mesét.

Már az első osztályos felvételijén meglepte tanárait. Olyan rajzzal készült, amiről nem hitték el, hogy az ő munkája, ezért újra rajzoltatták vele. Rajzkészsége, írni/olvasni tudása alapján helyből a 2. osztályba tanácsolták, de ő annyira szerette az elsőosztályosok osztályfőnökét, Bagi Kálmánnét, hogy az elsőben akart kezdeni.

A parádi születésű nagymama – Köles Erzsébet – egy grófnő társalkodónőjeként beszélt oroszul, franciául, németül, angolul. Feleségül ment Málik Tamás malomipari mérnökhöz Nyíregyházán, és tizenöt gyermekük született. A legidősebb – Málik Béla – volt az édesapja, aki rajparancsnok volt az abasári laktanyában. Itt ismerkedett meg édesanyjával, Pásztor Máriával.

1968-ban a család Nyíregyházára költözött, mert a nagymama egyedül maradt.  Vettek egy ligettel ölelt birtokot, és gazdálkodtak. Az addig kitűnő tanuló gyerek egy évig nem szólalt meg az iskolában – csak írásban felelt -, mert az eltérő tájszólás miatt nem értették a beszédét, ő sem az ottanit, de azóta már megtanulta.

11 éves volt, amikor a nagymama egy angol lapban egy UNICEF pályázatot olvasott, melyet Tokióban szerveztek és az űrkutatás volt a témája. Második helyezett lett a pályázata, és ez volt sikertörténetének első állomása.

Málik Béla életében a művészet mellett kitüntetett helye és értéke van a munkának Elmesélte egy napját 15 éves korában: hajnali kettőkor fölkelt, befogta a szürkét, fölrakta az ekét a szekérre, és megszántotta a másfél hold dohányföldet, fél hatra *atlétikai edzésre ment a stadionba, onnan fél nyolcra a gimnáziumba, aminek fél kettőkor volt vége, és folytatta a délutáni edzést kettőtől négy óráig.

Bemutatkozott megyei amatőr kiállításokon, amelyek közül emlékezetes volt az Őszi tárlat, ugyanis a párttitkár azzal nyitotta meg a kiállítást, hogy vegyék le Málik Béla két grafikáját. Az egyik címe az Ötágú rakéta, a másik Üdvözlet Ceausescunak!. Ez utóbbi a falurombolás ellen szólt. Később, Brüsszelben, „Az év fiatal művésze” című kiállításon az első díjat kapta, és ebbe a kiállítási anyagba belefért az a két alkotás is, amit az Öszi tárlaton levetettek.

Orvosnak készült, de úgy gondolta van már elég a családban, inkább művész lesz, de a „fölnőttek” úgy gondolták, mielőtt művész lesz, legyen egy polgári szakmája is!

A hivatásos vadász mellett döntött, el is ment Hódmezővásárhelyre az Állattenyésztési és Vadgazdálkodási Főiskolára felvételizni, ahol mielőtt megszólalt volna közölték vele: elégtelen.  Megsértette a szabvány fekete öltöny, fehér ing vizsgaruhát az angol szabású, őzbarna, mikrobársony öltönnyel, citromsárga csokornyakkendővel. Így papíripari szakvegyésztechnikus lett, és a papír máig fontos szerepet tölt be az életében.

Érettségi után elköltözött otthonról, hogy megtapasztalja az önállóságot. Egy polgári házat bérelt Nyíregyházán, amely műhelyként funkcionált, és itt született az első olaj portréja.

A festés másodlagos az életében, a nagy szerelem a grafika. Amit ábrázolni akar, ami gondolatban megfogant, azt lerajzolja, megfesti, rézkarcot készít, hogy melyik technika adja vissza leginkább azt az érzést, látványt, amit eredendően elképzelt. 

A grafikát (lino-metszet, rézkarc, rézmetszet, mezzotinto…stb.) tizenöt éve abbahagyta, ma már csak rajzol (tus, grafit). Kedvelt témája a kéz, a kerítés, vadhajtások a fákon. A szimbológia nyelvére lefordítva ezeket a témákat, mindenki mást lát a képekben, személyes élmények, tapasztalások alapján értelmezheti azokat. Említsük meg kedvenc festőjét is a belga Magritte-t.

Nagy mesterektől tanult, valamennyien Munkácsy díjas festő-grafikusok voltak.

Málik Bélát Európában csak úgy szólítják: Művész Úr! Ritka, hogy valaki itthon is, külhonban is sikeres legyen, szinte minden elismerést megkapott, többre nem is vágyik. Amikor eljut valaki arra a szintre, hogy tisztában van művészetének értékével, már nem fontos a külső elismerés. Grafikáiból, olajfestményeiből bemutatunk egy válogatást, amelyet szerethetünk, értetlenül nézhetjük, mert ez a lényege: megszólítani lelkünket/szellemünket.

A grafikus, festő Málik Bélát kevesen ismerik, mint színészt, írót.  Önéletrajzi ihletésű, zenés színpadi művének – Vándorcirkusz – az ősbemutatója 2002-ben volt Kiskunfélegyházán, melyet később több helyen is műsorra tűztek.

A nagy emberek őszinteségével beszél önmagáról, érzéseiről, szembesítve a nézőt a fölösleges hívságokkal, a látszatra épülő életimage hiábavalóságával. A melodráma naturalizmusa feloldódik a zenében, határtalan békét sugározva, amely a darab végére beköltözik az emberek lelkébe, aminek kulcsa az önelfogadás képessége.

A zene, a szöveg, a tánc, a díszlet együttesen a tökéletes harmónia, ugyanakkor külön-külön is beszédes, elmond mindent a darabról, aminek lírai ívét a tánc adja. A díszlet önmagában, szöveg, zene nélkül is rendkívül expresszív és látványos.

Málik Béla az a művész, aki megéli a művészet archetípusát alkotásaiban, és ezzel teljesíti azt a küldetést, amiért itt van: a kimondhatatlant tolmácsolja.

Markazon élnek Petrovics Évával egy meséskönyvben. Az egyik lapon egy kis parasztház áll, benn a gerendás mennyezetig érő kemence, festőállvány, felbecsülhetetlen értékű könyvtár, amelyben Tormay és más könyvritkaságok. A következő lapon az ablakon kinézve a tó vizét fodrozza a szél, távolabb, a domoszlói templom tornyán búcsúzkodik a lenyugvó nap sugara. Jó volt itt lenni!

(A Vándorcirkusz rendezője: Juhász István. Zene: Vas László. Szövegíró/előadó: Málik Béla. Fény- és hangtechnika: Takács István, közreműködött: Nagyapáti Anita. A színpadi mű II. része készülőben).

Rostás Gabi

Egy jó döntés…

Pelyhe Gréta már megjelenésében is különleges, nem az átlag. Goth stílusú öltözete egyedivé teszi, de több is annál, tud is azonosulni vele. Viktoriánus, reneszánsz, deathrock stílusokból áll össze az öltözete, jellemzően fekete ruha, sötét hajszín, a smink erős, karakteres, amihez különleges ékszereket is visel.

Kedvelt szabadidős elfoglaltságával kezdtük a beszélgetést, ami már meglepő. Abban nincs semmi különös, hogy állatokat tart (halak, hörcsög, papagáj, kutya), ez sokaknak van, de ő az állatok gondozását emelte ki kedvelt időtöltésének, mert jól tud kommunikálni velük, ugyanakkor az emberekkel már kevésbé. Nem értik meg, és ő sem érti őket, ami visszavezethető arra az általános iskolai közösségre, amely kiközösítette Kicsit teltebb volt, csendes, egyedi, nem simult bele az átlagba. Ezek az élmények maradhatnak egy életre szóló olyan lenyomatok, amelyek önértékelési problémákhoz, elszigetelődéshez vezethetnek, ha nem találja meg azt az utat, közösséget, ahol önmaga lehet.

Gréta életében 360 fokos fordulat következett be egy sikeres pályaválasztással. Egerbe, a művészeti gimnáziumba (Eventus) jelentkezett. Egy művészeti orientáltságú közösség – ahol mindenki egyedi, különleges – már sokkal elfogadóbb. Itt nagyon jól érezte magát, mindent megtalált, amiben kiteljesedhetett. Grafikus szakon végzett, ami manapság átvándorolt gépre, azaz manuális grafikából digitális lett, és ezt szereti a legjobban.

Beszélgettünk az animáció eredetéről is, mert kevesen gondolnák, hogy a japán képregényre, a mangára vezethető vissza, melyet csak japán férfiak rajzolhattak, amelynek digitális változata az anime. Ezt már néhány nő is rajzolhatja, de csak a japánban megrajzolt animáció számít animenek. A szigorú szabályok bekorlátozták a szabadabb felhasználást, mint például a filmiparban.

Úgymond, a manga és az anime kiváltására jött létre a fanart, ami kötetlenebb, szabadabb formája ennek a japán stílusnak és bárki számára felhasználható. Önálló műfajjá nőtte ki magát manuális és digitális módban is.

Gréta kedvelt témái: tetoválások, ikonikus tárgyak, illusztrációk. A szörnyek, sárkányok, kígyók, melyek alkotásaiban megjelennek az elfogadásról és nem az elutasításról szólnak.

Első, saját, digitális karaktere Queeny, akivel teljes mértékben tud azonosulni.

Többet, Dark Queen facebook oldalán láthatnak munkáiból, melyek 80 százaléka külföldi megrendelés, főként a manuális tetoválás tervek.                                                

Rostás Gabi

A síkból kilépve…

Molnár Mariannal – az egykor nagyon zárkózott kisgyerekkel – beszélgetek, akiben kisiskolás évei nem jó élményeket hagytak, kirekesztettként élte meg ezeket az éveket, de már az akkor megnyilvánuló rajzkészsége miatt – csak alkalmanként – bevonták a közösségbe: őrsi zászló, rajzpályázatok elkészítésébe, az osztály dekorálásába.

A középiskola új dolgokat tartogatott számára. Kiváló rajztanárától jó szemléletet kapott a térlátásban, perspektívában, kockológiában, amit később, lakberendezői munkájában jól hasznosított. Akkoriban, a művelődési házban – Gyöngyösön – működött egy művészkör, amely neves festők, műkedvelők, rajztanárok társaságából állt. Legfiatalabbként nagyon sok erőt kapott ezektől a tehetséges művészektől, akik valahol utat is mutattak azzal, hogy ne kizárólag a rajzban keresse önmagát, hanem másfajta formai kifejezést keressen, amiben kiteljesedhet.

Egy betegség helyhez kötötte, ami időt adott arra, hogy kitalálja/megtalálja önmagát.  Önképzéssel a művészettörténet vezette el a 3D-s alkotások felé, már kevésnek bizonyult a síkban való festés, gondolkodás, de a  szobrászat nem igazán vonzotta, kipróbálta a kerámiát, a porcelánfestést, a selyemfestést, sőt a nagyon nehéz gyöngyszövést is megtanulta, de végül eljutott a textilhez, ahol el is időzött.

Lovászné Juhász Rita népi iparművésztől megtanulta a szövés alapjait, de nemcsak a technikát, hanem a szövés és a népi művészetek szabályait, ritmusát is.  A szövés minden előkészületét ismeri: fonás, felvetések (gépre, keretre), fonalfestés, amihez természetes anyagokat használ, mint a gyapjú, a kender.

A túlzott szabályok és kötöttségek miatt nem a népművészet lett az útja, valami újat szeretett volna kitalálni, és ekkor kezdett el textil képeket készíteni a szövés alapjainak felhasználásával, elhagyva a síkot és mintegy felrúgva a szabályokat, alkotásai kiléptek a térbe.

Amit szívesen megörökít az a természet, az elemek, azon belül is a víz. A tenger élővilágára mindig rácsodálkozott, így a képzelete és alkotásain keresztül merül le ebbe a világba.

Eddigi képei nagy méretűek, idő és munkaigényesek. 160×90, 240×160-as képek elkészítése négy-öt hónapot vesz igénybe. Kézi kereten elkészíthető (60×45) alkotásokat tervez, továbbra is a térben és támának a természet mellé a hangulat és annak kifinomult árnyalatainak kifejezése a textil természetes tulajdonságainak felhasználásával.

Molnár Mariann grafikus lánya, Pelyhe Gréta, akit már bemutattunk a Galyai Fórum 11. számában.  Vajon, két nagyon egyedi művész tud-e összedolgozni, egymástól kritikát elfogadni? Nem igazán, mert a művészet szabadságát végtelenül megélik alkotásaikban.

Rostás Gabi


Múzeumok, kiállítóhelyek

Mátra Múzeum
Gyöngyös, Kossuth u. 40
Tel.:37/505-530
Látogatható: hétfő kivételével 9.00-17.00

Gyöngyök Mátra Művelődési Központ
Fő Tér Galéria
Gyöngyös, Fő tér 10.
Tel.: 37/311-155
Nyitva tartás: hétfőtől- péntekig 9.00-17.00 óráig, nyári szezonban hétvégén is

Gyöngyök Mátra Művelődési Központ Galériája
Időszakos Fotókiállítások
Gyöngyös, Barátok tere 3.
Tel.: 37/312-282

Gyöngyök Herman Lipót festőművész állandó kiállítása
Gyöngyös, Fő tér 10.
Tel.: 37/311-883
Nyitva tartás: hétfő, kedd, szerda, péntek: 9.00-18.00-ig, szombat: 9.00-13.00
csütörtök szünnap

Gyöngyök Huszár Lajos Éremtár
Gyöngyös, Fő tér 10.
Tel.: 37/313-881
Nyitva tartás: hétfő, kedd, szerda, péntek: 9.00-17.00-ig, szombat: 9.00-13.00, vasárnap 10.00-14.00

Egyházi Kincstár
Gyöngyös, Szent Bertalan u. 3.
Tel.: 37/500-446, 37/311-143
Látogatási idő: hétfő kivételével naponta 10.00-12.00 és 14.00-17.00

Magyar Ferencesek Gyöngyösi Műemlék Könyvtára és Állandó Kiállítása
Gyöngyös, Barátok tere 2.
Tel.: 37/311-971, 37/500-299
Látogatási idő: keddtől péntekig: 14.00-16.00 óráig, szombaton: 10.00-13.00 óráig.
Csoportos látogatók a nyitva tartástól eltérő, előre egyeztetett időpontban is látogathatják a könyvtárat és a kiállítást.

Pincés Malom
Gyöngyössolymos, Szabadság u. 163.
Látogatható bejelentkezés alapján: 70/409-9033

Palóc babák és Palóc Néprajzi Magángyűjtemény
Mátrafüred, Pálosvörösmarti u. 2.
Tel.: 37/320-183
Látogatási idő: állandó nyitva tartás naponta 9.00-17.00
Téli nyitva tartás: 9.00-16.00 óráig (10.01 – 03.31.)

Tourinform iroda – Gyöngyös Fő tér 10.
Nyitva: hétfőtől péntekig 8-16 óráig, nyári szezonban hétvégén is
Szolgáltatások: szállásinformációk, programajánlatok, kiadványok, térképek.