Kékestető

Kékestetőn, Magyarország és a Mátra legmagasabb csúcsán (1014 m) méltóságteljes montán bükkösök, szubalpin klíma, a természet békéje fogadja az idelátogatókat. Télen a sí szerelmesei sportolhatnak páratlan panorámájú hegyoldalakon, és egész évben túrázók paradicsoma lehet az ország legmagasabb csúcsa. A merészebbek kirándulhatnak a meredek, sziklás hegyoldalakon a Pisztrángos-tóhoz, de választhatják a lankás déli oldalakat, érintve bővizű, frissítő forrásokat, tiszta, napsütéses időben gyönyörködhetnek a Magas-Tátra csipkés hegyvonulataiban. Nyári forróságban vízpartok helyett az igazi felfrissülést Kékestető és Mátraháza árnyas erdeiben találják, ahol a legmelegebb nyarakon is kellemes a hőmérséklet. A hajdan nagy múltú szanatórium szép természeti környezetben fogadja a gyógyulni vágyókat az ország minden tájáról.

TÖRTÉNET

Kékestető megálmodója és megvalósítója Csonka László építőmérnök és építési vállalkozó az 1920 – 1930-as években megalapította az első Magyar Magas- és Mélyépítő Rt-t.

Trianon után felismerte, hogy az ország elveszítette magaslati üdülő- és pihenőhelyeit, és ezáltal felértékelődött a Mátra. Kékestetőre (az ország legmagasabb pontjára) megálmodta az alpesi üdülőhely – Davos – mintájára a Kékes Szállót. Figyelme kiterjedt a területrendezésre is, együttműködése a különböző tudományterületekkel nélkülözhetetlen volt az ország image szolgálatában. Fejlesztő munkáját megelőzően a klimatikus és meteorológiai viszonyok értékelésére is szakembereket kért fel, akik közül kiemelkedik *Dr. Réthy Antal professzor munkája. „Igazi jó eredményeket csak a hasonló szemléletű munka hozhat, amely a hazát, a térséget, a települések összefogását is segíti, előmozdítja” – vallotta Csonka László. Gyöngyös város a közösségi tulajdont szerződés keretében holdanként 400 pengőért adta át.

A Kékes Szálló Rt. annyi hold területet vehetett, ahányszor 1000 lm3 épületet épített. Kikötötték az autóút építési jogosultságát is azzal, hogy a kitermelt faanyag az Rt. tulajdonába megy át, de ennek fejében meg kellett engednie az Rt-nek, hogy az utat a városi erdő kitermelésére is használni lehessen. 1931 őszén elkészült a 4 km hosszú autóút, amely összekötötte az ország tetejét a Parádra vezető átmenő úttal, és megkezdődött a Kékes Szálló építése. A vadregényes természeti környezet déli-délnyugati lejtőjére illesztett épület igényes építészeti megoldásként valósult meg. Az első ütemben nyolcvannégy szoba, százhúsz ágy elhelyezésére és tizennégy fürdőszoba kialakítására nyílt lehetőség, a vízellátást pedig a 900 méter magasságban fakadó Pince-kút, Jávoros- és Százados-források biztosították. Az 1931-ben megkezdett építési munkálatok költsége 1.030.000 pengőbe került. Az építési anyagot a környező falvak parasztgazdái 150-200 fogattal szállították fel a hegytetőre, így éveken át munkalehetőséget és anyagi fellendülést biztosítva a környező települések lakóinak. 1933. június 3-án – ami akkor pünkösd napjára esett – széles körű közönség előtt volt a megnyitó. Építészetileg Európa hírű lett a Kékes Szálló, amelyet kezdettől fogva éghajlati gyógyintézetként jegyeztek. Egyetlen csúcsunk ezer méter felett, így éghajlatilag megfelel a Magas-Tátra ezerméteres ún. fürdőszintjének. A szálló elérhető volt autóbusszal és autóval. Éjjel-nappali telefonszolgálat, tenisz-, korcsolya-, sí- (északi és déli), bobpálya és strandfürdő állt a vendégek rendelkezésére. A személygépkocsival érkezőket autógarázs, javítóműhely és benzintöltő állomás is várta. A magaslati klíma, amely a vérszegénység, anyagcserezavarok, étvágytalanság, idegkimerültség, hurutok és meghűlések kezelésére alkalmas, állandó orvosi ellátással egészült ki, amely a vendégek biztonságát szolgálta. A filmvilág is felfigyelt az elegáns szállóra. Rátonyi Ákos 1941 telén itt forgatta Havasi napsütés című filmjét. A magaslati klíma, amely a vérszegénység, anyagcserezavarok, étvágytalanság, idegkimerültség, hurutok és meghűlések kezelésére alkalmas, állandó orvosi ellátással egészült ki, amely a vendégek biztonságát szolgálta. A filmvilág is felfigyelt az elegáns szállóra. Rátonyi Ákos 1941 telén itt forgatta Havasi napsütés című filmjét.

A szálló építés második ütemét követően – 1943-44-ben – épült meg a Csonka villa és egy kápolna, amelyet Bochniak Jan, lengyel menekült építészmérnök tervezett. A beköltözésre sajnos már nem került sor, mert a szállót 1944 őszén német hadikórházzá alakították. A Kékes Szálló forgalma január, február, június, július, augusztus és december hónapokban volt a legnagyobb, csúcsforgalom pedig július és augusztus hónapokban volt. 1939-től a második szárny megépülésével, amely hatvanhat szobával és harminc fürdőszobával bővült, az éves vendégéjszakák száma a 66.000 főt is meghaladta, és ezt a forgalmat nem befolyásolta az sem, hogy 1938 végén elkészült Galyatetőn (925 m) a Puskás Károly és Uray György tervezte Galya Szálló, száz vendégszobával. Csonka László ragyogó érzékkel ismerte fel, hogy a mátraházai szanatórium a szegényebb néprétegeket gyógyította, Lillafüredre az arisztokrácia járt, így a hazai középréteget igyekezett megnyerni vendégkörének a Kékes Szállóba. A történelem azonban közbe szólt, az átvonuló front teljesen kifosztotta a szállót, csak az üres falak maradtak. Csonka László egész vagyonát feláldozva ütemekben újjáépítette annak egy szárnyát, mert 1949-ben szerette volna azt újra megnyitni. Tudatosan törekedett a gyógyszálló minél magasabb színvonalú működtetésére, ezért 1947-ben Zsuzsa lányát Svájcba, a híres lausanni szállodaiskolába küldte. Az 1949-ben bekövetkezett államosítás azonban Csonka László minden vagyonát elvette, a Kékes Szállóba sem mehetett be. Két fiatalabb gyermeke 1956-ban külföldre, Svájcba távozott, de Csonka László még maradt, mert nem akarta elhinni, hogy életműve, ami egy ország érdekét szolgálta, semmivé vált. 1963-ban belátta, hogy nincs mit tenni, és gyermekei meghívására ő is eltávozott Madridba, Zsuzsa lányához, ahol 1964. március 13-án halt meg. A Csonka villa állomosítás utáni történetét már csak az emlékezet őrizte meg. Az ’50-es években Rákosi villa volt, a kápolna pedig az AVH őrség készenléti helye. Később bölcsőde és óvoda működött a villában, amely funkció híján napjainkra (2012) elromosodott.

A Gyöngyös Város által felállított Csonka emlékműnél – melyet 2002. augusztus 30-án Schmitt Pál avatott fel – tiszteletét teheti az arra járó turista egy igaz magyarnak, akit méltatlanul üldöztek el, de reménykedjünk, hogy egyszer még tanítható lesz az iskolákban az a szellemiség, szociális érzékenység, nemzetben való gondolkodás, amit Csonka László képviselt.

Rostás Gabi

Turisztikatörténet

Hanák Kolos a Mátra Egylet elnökeként a mátrai turizmus megteremtője. Az első mátrai kilátót 1888-ban a Nagy-Lapát-tetőn (593 m) építtette fel, amelyet tiszteletére Hanák-kilátónak neveztek el.

A második 21 méter magas, 80 lépcsős, fából készült kilátót – a Mátra tornyot – 1889-ben Kékesen, 1010 méteres magasságban állíttatta fel, amelyhez a faanyagot Gyöngyös városa biztosította, de ezen túlmenően még 1200 Ft költségbe is került. Későbbi leírások így emlékeztek erre a toronyra: „a Mátra tetején volt egy toronyszerű építmény, amelyre felmászva a fák teteje felett távolabbra is el lehetett látni”. A tornyot 1926 nyarán teljesen átépítették, és Dr. Vass József népjóléti miniszterről Vass-toronynak nevezték, a torony azonban 1937. december 13-án éjjel összeomlott. A Mátra-torony szomszédságában, ismeretlen időben a Gyöngyösi Vadásztársulat a Mátra Egylettel vadászkunyhót épített, amelyet később menedékházzá alakítottak át, és a menedékház előtti óriás bükkfa alatt hosszú asztalt és lócát helyeztek el a bakancsos turisták számára.

Kékestető és környékének néhány jellegzetes növény- és állatfaja

Fotó: Dr. Csóka György

Erdőtársulására jellemző a 850-1000 méteres tengerszint feletti magasságban a bükkös erdőtársulás. A méltóságteljes, ezüstös törzsű, szálegyenes bükkfák látványa páratlan szépségű és nem véletlen, hogy az idős bükkösöket az erdők templomának fejedelmének nevezik. A bükkel elegyesen fordul elő a gyertyán, a hegyi juhar, magas kőris és a hegyi szil. A bükkerdő lombja olyan sűrű, hogy alig engedi át a napsugarat, ezért kánikulai melegben is kellemesen hűvös marad. Gyep- és cserjeszintje igen gyér. Flórája montán elemekben gazdag. A Magas-Mátra északi oldalainak (Saskő) sziklatörései jelentős *reliktumőrző képességgel bírnak. A Kékes környéki nagy sziklafalak környezetében élnek hegyi, alhavasi reliktumok: havasi szirtipáfrány, szirti imola. Hegyvidéki sziklai reliktumok a kövi szeder, a mátraházai Kecske-bércen a hegyi szirtipáfrány. Kékesen az északi sípályán lelhető a havasokban jellemző részegkorpafű néhány példánya, vagy a montán zóna jellegzetes páfránya a buglyospáfrány. Az északi kőtengerek reliktumai a vesepáfrány, a szőrös vesepáfrány, a havasi iszalag, melyek a kárpáti lucosok jellemző reliktumai. A madárvilág számára a legjobb élőhelyeket a természetközeli erdők alkotják. A montán bükkösök jellemző faja a kék galamb, amely sokszor a fekete harkály odújába költ, akár 20 m magasan is. A fekete harkály a legnagyobb európai harkályfaj, a fején csinos piros sapkával, Mátrai állománya jelentős. Szintén a bükkösökre jellemző, egyben legritkább harkályfaja a fehérhátú fakopáncs. Mátrai állománya mindössze 30-40 párra tehető. Az öreg, háborítatlan bükkösöket, tölgyeseket kedvelik a baglyok, ritkán előforduló és fokozottan védett a fekete gólya. A ragadozó madarak közül leggyakoribb az egerészölyv, melyet a turisták „csak” sasként ismernek és emlegetnek, holott a régióban a sasok közül a parlagi és a békászó sas fordul elő. Az énekesmadarak közül a bükkösök jellemző fajai a szürkebegy, a léprigó, a kis légykapó, az erdei pinty.

Főként elhalt bükkökben fejlődik a hegyvidéki bükkösök szép védett faja, a havasi cincér.

Fotó: Dr. Csóka György

Kétéltűek közül a hegyvidéki erdők jellemző békafaja a

Fotó: Dr. Csóka György

gyepi béka, a hüllők között pedig leggyakoribb faj a fürge gyík. A Mátra legjobban kutatott emlőscsoportja a denevérek, a hazai 28 fajból 26 fordul elő itt. A ragadozók közül a macskaféléket a vadmacska és a ritka hiúz képviseli. A menyétfélék is megtalálhatók a Mátrában (a molnárgörény kivételével). A nyest igen gyakori faj. Padlásoktól erdőrészekig mindenhol előfordul, míg az igen hasonló nyuszt élőhelye erdőkben található. A karcsú megjelenésű menyét nem ritka, míg nagyobb rokona – a hermelin – ritka fajnak számít a Mátrában. Trófeás vadjaink közül a gímszarvas és a betelepített muflon a jellemző. A fenti természeti értékek miatt 1959-ben országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították Kékestetőt és környékét 438 hektár nagyságú területtel. A határozat alapján a védettség a természeti értékek megőrzése mellett a gyógyítás és üdülés érdekeit is szolgálja. 1986-ban a terület beolvad a Mátrai Tájvédelmi Körzetbe. Egyes Kékestető környéki erdőtömbök fokozottan védett területek. Az északi oldalán az ún. Sorkő-Sombokor térségét 2000-ben erdőrezervátummá nyilvánították. Az erdőrezervátumok olyan védett erdőterületek, ahol az erdőgazdálkodást végérvényesen beszüntették azzal a céllal, hogy az erdő természetes növekedési és átalakulási folyamatai érvényesüljenek. Ezen rezervátumok a kutatást és az oktatást szolgálják. A részletes kutatásnak köszönhetően mintegy ezer diafelvétel készült az erdőrezervátum különböző pontján, hogy rögzítsék az alapkutatáshoz szükséges állapotot. A kutatók folyamatosan gyűjtik a területről a növénytani és állattani adatokat. Érdekességként megemlíthető, hogy Kékestető vízellátását a gyógyintézet létesítményeinek építésekor (1930-as évek) létrehozott önálló vízmű látja el a mai napig, melyet tizennyolc Kékestető csúcsa körüli forrás lát el. Itt található az ország legmagasabban fakadó forrása, a Disznó-kút (960 méter). 932 méter magasságban található a kirándulók által is kedvelt Jávoros-forrás.

*reliktum: jégkorszaki maradvány fajok

Szuromi lászló

Kékestető meteorológiai viszonyai a ’30-as években

*Réthy Antal professzor kiemelkedő munkát végzett a kékestetői meteorológiai mérések területén 1932-1938 között, és megfigyeléseit, méréseit külön kötetben adta közre teljes részletességgel.

Kékestetőn a leghidegebb hónap a február,  a hőmérséklet legnagyobb mértékben márciusban változott, a legállandóbb pedig novemberben volt.

A legborultabb hónap – mind a hegyi, mind a síkvidéki mérésekben – a december volt.

A csapadék gyakorisága 148 nap, ami magas érték, de ebből az 1 mm alatti csapadék mennyisége nem volt kellemetlen hatással az idegenforgalomra.

Kékestetőn is kimutatható volt, hogy a leggyakoribb szél – DNY – egyben a legerősebb is, amely októberi vendég volt. Átlagban a 20 viharos nap főként a téli időszak jellemzője, azonban a szélerő járása eltérő a síkságon megfigyelhetőnek (a déli órákban gyengébb, mint a reggeli és az esti órákban), ami a magassági helyek ismert tulajdonsága.

A professzor összehasonlított budapesti és kékestetői adatokat is, ami meglepő eredményeket hozott: míg a fővárosban 22 téli nap adódott, addig Kékesen 68, a fagyos napok száma Budapesten 83, Kékesen 134, a nyári napok száma Budapesten 82, Kékesen 5 nap volt.

Az idő múlásával, az általános felmelegedés és más tényezők hatására az értékek mára megváltoztak. A hajdan 80 havas napok száma napjainkban a felére csökkent, ugyanakkor nem változott a napsütéses órák száma, ami Kékestetőn jóval magasabb, mint az ország többi részén. Szeptember, október, november hónapokban 350 helyett 423 óra, december, január, február hónapokban pedig 171 helyett 275 óra.

Rostás Gabi