Kékestető

Kékestetőn, Magyarország és a Mátra legmagasabb csúcsán (1014 m) méltóságteljes montán bükkösök, szubalpin klíma, a természet békéje fogadja az idelátogatókat. Télen a sí szerelmesei sportolhatnak páratlan panorámájú hegyoldalakon, és egész évben túrázók paradicsoma lehet az ország legmagasabb csúcsa. A merészebbek kirándulhatnak a meredek, sziklás hegyoldalakon a Pisztrángos-tóhoz, de választhatják a lankás déli oldalakat, érintve bővizű, frissítő forrásokat, tiszta, napsütéses időben gyönyörködhetnek a Magas-Tátra csipkés hegyvonulataiban. Nyári forróságban vízpartok helyett az igazi felfrissülést Kékestető és Mátraháza árnyas erdeiben találják, ahol a legmelegebb nyarakon is kellemes a hőmérséklet. A hajdan nagy múltú szanatórium szép természeti környezetben fogadja a gyógyulni vágyókat az ország minden tájáról.

TÖRTÉNET

Kékestető megálmodója és megvalósítója Csonka László építőmérnök és építési vállalkozó az 1920 – 1930-as években megalapította az első Magyar Magas- és Mélyépítő Rt-t.

Trianon után felismerte, hogy az ország elveszítette magaslati üdülő- és pihenőhelyeit, és ezáltal felértékelődött a Mátra. Kékestetőre (az ország legmagasabb pontjára) megálmodta az alpesi üdülőhely – Davos – mintájára a Kékes Szállót. Figyelme kiterjedt a területrendezésre is, együttműködése a különböző tudományterületekkel nélkülözhetetlen volt az ország image szolgálatában. Fejlesztő munkáját megelőzően a klimatikus és meteorológiai viszonyok értékelésére is szakembereket kért fel, akik közül kiemelkedik *Dr. Réthy Antal professzor munkája. „Igazi jó eredményeket csak a hasonló szemléletű munka hozhat, amely a hazát, a térséget, a települések összefogását is segíti, előmozdítja” – vallotta Csonka László. Gyöngyös város a közösségi tulajdont szerződés keretében holdanként 400 pengőért adta át.

A Kékes Szálló Rt. annyi hold területet vehetett, ahányszor 1000 lm3 épületet épített. Kikötötték az autóút építési jogosultságát is azzal, hogy a kitermelt faanyag az Rt. tulajdonába megy át, de ennek fejében meg kellett engednie az Rt-nek, hogy az utat a városi erdő kitermelésére is használni lehessen. 1931 őszén elkészült a 4 km hosszú autóút, amely összekötötte az ország tetejét a Parádra vezető átmenő úttal, és megkezdődött a Kékes Szálló építése. A vadregényes természeti környezet déli-délnyugati lejtőjére illesztett épület igényes építészeti megoldásként valósult meg. Az első ütemben nyolcvannégy szoba, százhúsz ágy elhelyezésére és tizennégy fürdőszoba kialakítására nyílt lehetőség, a vízellátást pedig a 900 méter magasságban fakadó Pince-kút, Jávoros- és Százados-források biztosították. Az 1931-ben megkezdett építési munkálatok költsége 1.030.000 pengőbe került. Az építési anyagot a környező falvak parasztgazdái 150-200 fogattal szállították fel a hegytetőre, így éveken át munkalehetőséget és anyagi fellendülést biztosítva a környező települések lakóinak. 1933. június 3-án – ami akkor pünkösd napjára esett – széles körű közönség előtt volt a megnyitó. Építészetileg Európa hírű lett a Kékes Szálló, amelyet kezdettől fogva éghajlati gyógyintézetként jegyeztek. Egyetlen csúcsunk ezer méter felett, így éghajlatilag megfelel a Magas-Tátra ezerméteres ún. fürdőszintjének. A szálló elérhető volt autóbusszal és autóval. Éjjel-nappali telefonszolgálat, tenisz-, korcsolya-, sí- (északi és déli), bobpálya és strandfürdő állt a vendégek rendelkezésére. A személygépkocsival érkezőket autógarázs, javítóműhely és benzintöltő állomás is várta. A magaslati klíma, amely a vérszegénység, anyagcserezavarok, étvágytalanság, idegkimerültség, hurutok és meghűlések kezelésére alkalmas, állandó orvosi ellátással egészült ki, amely a vendégek biztonságát szolgálta. A filmvilág is felfigyelt az elegáns szállóra. Rátonyi Ákos 1941 telén itt forgatta Havasi napsütés című filmjét. A magaslati klíma, amely a vérszegénység, anyagcserezavarok, étvágytalanság, idegkimerültség, hurutok és meghűlések kezelésére alkalmas, állandó orvosi ellátással egészült ki, amely a vendégek biztonságát szolgálta. A filmvilág is felfigyelt az elegáns szállóra. Rátonyi Ákos 1941 telén itt forgatta Havasi napsütés című filmjét.

A szálló építés második ütemét követően – 1943-44-ben – épült meg a Csonka villa és egy kápolna, amelyet Bochniak Jan, lengyel menekült építészmérnök tervezett. A beköltözésre sajnos már nem került sor, mert a szállót 1944 őszén német hadikórházzá alakították. A Kékes Szálló forgalma január, február, június, július, augusztus és december hónapokban volt a legnagyobb, csúcsforgalom pedig július és augusztus hónapokban volt. 1939-től a második szárny megépülésével, amely hatvanhat szobával és harminc fürdőszobával bővült, az éves vendégéjszakák száma a 66.000 főt is meghaladta, és ezt a forgalmat nem befolyásolta az sem, hogy 1938 végén elkészült Galyatetőn (925 m) a Puskás Károly és Uray György tervezte Galya Szálló, száz vendégszobával. Csonka László ragyogó érzékkel ismerte fel, hogy a mátraházai szanatórium a szegényebb néprétegeket gyógyította, Lillafüredre az arisztokrácia járt, így a hazai középréteget igyekezett megnyerni vendégkörének a Kékes Szállóba. A történelem azonban közbe szólt, az átvonuló front teljesen kifosztotta a szállót, csak az üres falak maradtak. Csonka László egész vagyonát feláldozva ütemekben újjáépítette annak egy szárnyát, mert 1949-ben szerette volna azt újra megnyitni. Tudatosan törekedett a gyógyszálló minél magasabb színvonalú működtetésére, ezért 1947-ben Zsuzsa lányát Svájcba, a híres lausanni szállodaiskolába küldte. Az 1949-ben bekövetkezett államosítás azonban Csonka László minden vagyonát elvette, a Kékes Szállóba sem mehetett be. Két fiatalabb gyermeke 1956-ban külföldre, Svájcba távozott, de Csonka László még maradt, mert nem akarta elhinni, hogy életműve, ami egy ország érdekét szolgálta, semmivé vált. 1963-ban belátta, hogy nincs mit tenni, és gyermekei meghívására ő is eltávozott Madridba, Zsuzsa lányához, ahol 1964. március 13-án halt meg. A Csonka villa állomosítás utáni történetét már csak az emlékezet őrizte meg. Az ’50-es években Rákosi villa volt, a kápolna pedig az AVH őrség készenléti helye. Később bölcsőde és óvoda működött a villában, amely funkció híján napjainkra (2012) elromosodott.

A Gyöngyös Város által felállított Csonka emlékműnél – melyet 2002. augusztus 30-án Schmitt Pál avatott fel – tiszteletét teheti az arra járó turista egy igaz magyarnak, akit méltatlanul üldöztek el, de reménykedjünk, hogy egyszer még tanítható lesz az iskolákban az a szellemiség, szociális érzékenység, nemzetben való gondolkodás, amit Csonka László képviselt.

Rostás Gabi

Turisztikatörténet

Hanák Kolos a Mátra Egylet elnökeként a mátrai turizmus megteremtője. Az első mátrai kilátót 1888-ban a Nagy-Lapát-tetőn (593 m) építtette fel, amelyet tiszteletére Hanák-kilátónak neveztek el.

A második 21 méter magas, 80 lépcsős, fából készült kilátót – a Mátra tornyot – 1889-ben Kékesen, 1010 méteres magasságban állíttatta fel, amelyhez a faanyagot Gyöngyös városa biztosította, de ezen túlmenően még 1200 Ft költségbe is került. Későbbi leírások így emlékeztek erre a toronyra: „a Mátra tetején volt egy toronyszerű építmény, amelyre felmászva a fák teteje felett távolabbra is el lehetett látni”. A tornyot 1926 nyarán teljesen átépítették, és Dr. Vass József népjóléti miniszterről Vass-toronynak nevezték, a torony azonban 1937. december 13-án éjjel összeomlott. A Mátra-torony szomszédságában, ismeretlen időben a Gyöngyösi Vadásztársulat a Mátra Egylettel vadászkunyhót épített, amelyet később menedékházzá alakítottak át, és a menedékház előtti óriás bükkfa alatt hosszú asztalt és lócát helyeztek el a bakancsos turisták számára.

Kékestető és környékének néhány jellegzetes növény- és állatfaja

Erdőtársulására jellemző a 850-1000 méteres tengerszint feletti magasságban a bükkös erdőtársulás. A méltóságteljes, ezüstös törzsű, szálegyenes bükkfák látványa páratlan szépségű és nem véletlen, hogy az idős bükkösöket az erdők templomának fejedelmének nevezik. A bükkel elegyesen fordul elő a gyertyán, a hegyi juhar, magas kőris és a hegyi szil. A bükkerdő lombja olyan sűrű, hogy alig engedi át a napsugarat, ezért kánikulai melegben is kellemesen hűvös marad. Gyep- és cserjeszintje igen gyér. Flórája montán elemekben gazdag. A Magas-Mátra északi oldalainak (Saskő) sziklatörései jelentős *reliktumőrző képességgel bírnak. A Kékes környéki nagy sziklafalak környezetében élnek hegyi, alhavasi reliktumok: havasi szirtipáfrány, szirti imola. Hegyvidéki sziklai reliktumok a kövi szeder, a mátraházai Kecske-bércen a hegyi szirtipáfrány. Kékesen az északi sípályán lelhető a havasokban jellemző részegkorpafű néhány példánya, vagy a montán zóna jellegzetes páfránya a buglyospáfrány. Az északi kőtengerek reliktumai a vesepáfrány, a szőrös vesepáfrány, a havasi iszalag, melyek a kárpáti lucosok jellemző reliktumai. A madárvilág számára a legjobb élőhelyeket a természetközeli erdők alkotják. A montán bükkösök jellemző faja a kék galamb, amely sokszor a fekete harkály odújába költ, akár 20 m magasan is. A fekete harkály a legnagyobb európai harkályfaj, a fején csinos piros sapkával, Mátrai állománya jelentős. Szintén a bükkösökre jellemző, egyben legritkább harkályfaja a fehérhátú fakopáncs. Mátrai állománya mindössze 30-40 párra tehető. Az öreg, háborítatlan bükkösöket, tölgyeseket kedvelik a baglyok, ritkán előforduló és fokozottan védett a fekete gólya. A ragadozó madarak közül leggyakoribb az egerészölyv, melyet a turisták „csak” sasként ismernek és emlegetnek, holott a régióban a sasok közül a parlagi és a békászó sas fordul elő. Az énekesmadarak közül a bükkösök jellemző fajai a szürkebegy, a léprigó, a kis légykapó, az erdei pinty.

Főként elhalt bükkökben fejlődik a hegyvidéki bükkösök szép védett faja, a havasi cincér.

Kétéltűek közül a hegyvidéki erdők jellemző békafaja a

gyepi béka, a hüllők között pedig leggyakoribb faj a fürge gyík. A Mátra legjobban kutatott emlőscsoportja a denevérek, a hazai 28 fajból 26 fordul elő itt. A ragadozók közül a macskaféléket a vadmacska és a ritka hiúz képviseli. A menyétfélék is megtalálhatók a Mátrában (a molnárgörény kivételével). A nyest igen gyakori faj. Padlásoktól erdőrészekig mindenhol előfordul, míg az igen hasonló nyuszt élőhelye erdőkben található. A karcsú megjelenésű menyét nem ritka, míg nagyobb rokona – a hermelin – ritka fajnak számít a Mátrában. Trófeás vadjaink közül a gímszarvas és a betelepített muflon a jellemző. A fenti természeti értékek miatt 1959-ben országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították Kékestetőt és környékét 438 hektár nagyságú területtel. A határozat alapján a védettség a természeti értékek megőrzése mellett a gyógyítás és üdülés érdekeit is szolgálja. 1986-ban a terület beolvad a Mátrai Tájvédelmi Körzetbe. Egyes Kékestető környéki erdőtömbök fokozottan védett területek. Az északi oldalán az ún. Sorkő-Sombokor térségét 2000-ben erdőrezervátummá nyilvánították. Az erdőrezervátumok olyan védett erdőterületek, ahol az erdőgazdálkodást végérvényesen beszüntették azzal a céllal, hogy az erdő természetes növekedési és átalakulási folyamatai érvényesüljenek. Ezen rezervátumok a kutatást és az oktatást szolgálják. A részletes kutatásnak köszönhetően mintegy ezer diafelvétel készült az erdőrezervátum különböző pontján, hogy rögzítsék az alapkutatáshoz szükséges állapotot. A kutatók folyamatosan gyűjtik a területről a növénytani és állattani adatokat. Érdekességként megemlíthető, hogy Kékestető vízellátását a gyógyintézet létesítményeinek építésekor (1930-as évek) létrehozott önálló vízmű látja el a mai napig, melyet tizennyolc Kékestető csúcsa körüli forrás lát el. Itt található az ország legmagasabban fakadó forrása, a Disznó-kút (960 méter). 932 méter magasságban található a kirándulók által is kedvelt Jávoros-forrás.

*reliktum: jégkorszaki maradvány fajok

Szuromi lászló