Ha mindig várunk valamit – a holnapot, a következő hónapot, havat, nyarat, alkalmat – életünk olyan lesz, mint egy pályaudvar: mikor jön a következő vonat? Elfelejtünk élni, örülni mások örömének, megfürdeni kedves mosolyokban és megkérdezni magunktól: ma, mi jót adtam a világnak? Megcsodálni a természet szépségeit: a napfényt, Ízisz fátylát (a ködöt), a madarak énekét, melyek fényt visznek oda, ahol még sötétség van.
(A szerk.⭐)